Subject: Rímek, Versek, Írások

Örülök,hogy meghallgattad és elmondtad a véleményed...:) Nekem ennél sokkal durvább,annyira nem bejövős,de legalább már van rálátom a helyzetre,hogy miken kell változtatnom,hogy még jobb legyek...:)
Köszönöm a véleményed :)

És pont ez a rapp miatt(meg egy rapper tanácsa miatt) kezdtem el,másmódban(nehezebb) írni...Nem "rag" rímeket használni(rag rím=csak az utolsó szó rímel) hanem az utolsó kettő...Fejlődni akarok és még van hova is...
Aztán a következő már az lesz,hogy nem ragrím+szótagok is stimmeljenek :)

Élet stílus,féreg típus,ez a jellemző,
Én vagyok számotokra a fényellenző,
Az ég teremtő és közben én sem látok,
Nyomom a szövegeket,hogy mindenkivel elbánok.

Sok mindent elvárok tőletek,megy felétek a lövegem,
Öregem,kinevetlek téged is,hiába jössz nekem.
Hamud lesz a szőnyegem,közben a rímeket növelem,
A suttyó,páwa formákat haragomba ízekre szögelem.

A zenét meg főzetem,össze kutyulom a szavakat,
MIndegyik őtökre egy lökéssel hugyozom a savakat.
Bennem van az akarat,nem hiába..el kezdtem írni,
Ti meg arra vagytok büszkék,ha elmentek Pestre szívni.

A seggem szívdki,de jól,hogy ne legyen szaftos,
Azt mondod ez langyos,akkor gyere Te arcos.
Egy oltlást kapsz most,hívd nyugodtan a bandád,
De előre szólok,jobban jársz,ha a zugodban maradnál.

Aztán a falat kaparnád,be basználak a zárkába,
Elvágnám az Achillesed és mondanám,na állj lábra.
Oda dobnálak a cápáknak,hagy egyenek meg,
Megennék a fejeteket,ők nem lennének gyerekesek.

Na itt vagyok emberek,most más stílust kaptatok,
Halljatok,marjatok-csapjatok,de most hagyjatok,
Az életemen agyalok,mi rosszat kaphatok,
Angyalok! Kérem a lelkembe mégtöbb jobbat adjatok.

És a legújabb,nem ragrímes szövegem....Még csak próbálkozok ezzel,elég nehéz így beleszoknom,de előbb-utóbb jó lesz ez,és csak így fogok szövegeket írni/felvenni ...:)

Forr A Dalom,minden egyes szavam igaz,
Mikor elkezdek írni,Téged az agyam nyilaz.
Maradi vagy,nem látod itthon a tényeket,
Attól,hogy szegény vagy,én bírom a képedet.

Látom a szépeket,de Ti vakon jártok,
Mától a megvilágosodást szabom rátok.
Nem értem mit hadováltok,levegőnek nézlek,
Akik velem packáztak,azok mind temetőbe tértek.

Kérlek! Csak jegyezzék fel a síromra,
Nem mentem el,csak baszok rá a kínokra.
Mindenki egymást tiporja,föld alá ássa,
Az utcán se hallok mást,csak egymást anyázása.

A lényeg a másik alázása,de felnyitom a szemeket,
Tudom,Te első látásra,nem bírod a fejemet.
Én nem játszom az eszemet,igazságról beszélek,
Remélem,az írásommal teszek egy kis pimaszságot belétek.

De a szart egyétek meg,ha hátba szúrtok,
Az sem rendít meg engem,ha állba rúgtok.
Vagányok vagytok,mert állva kúrtok,de basszátok meg,
Ha én egyszer elmenekülök-e földről sosem találtok meg.

A párotokat csaljátok,és a spanokat is szarban hagyjátok,
Nem vagyok rá büszke,hogy sohasem zavartak a szabályok.
Előttem sorakoznak az akadályok,de átléptek rajtuk,
Ezt a dumát,hogy régen jó gyerek voltam és kár értem...HAGYJUK!

A némáknak is van hangjuk,én megértem őket,
Az utcán nyitott szemmel járok,és elértem rögvest.
HOgy boldoggá tegyek egy csövest,pár ft. apróval,
Hisz a tényeket látva,már nem egyszer "találkoztam" rablóval.

Forradalom van,szóval halljátok meg a szavamat,
Nem játszom az agyamat,nem dobálom a nagy szavakat.
A lényeg az akarat,rám hiába köpitek a savakat,
A fűvel a gond elmegy,közben meg ölitek az agyakat.

ÉS egy másik ilyen :) Címük nincsen,lehet értelmet se találtok benne :)

Naív emberek,mondjuk én is csak álmokat kergetek.
Néha szenvedek,olykor-olykor a füzetemet teleírva elveszek.
Sokszor írom,egyszer elmegyek,és nem hiányoznék senkinek,
De összeroppannátok lelkileg,amit én a föld alá titokban elviszek.

Sokat lelkizek,de ez mind csak miattatok írom a lapomra,
Mostmár a fa*mba,mindenki álljon a sarokba.
Sokszor eltűnnék napokra,hogy figyeljem a világot,
Küldjétek annak a virágot,aki ellenem nem vigyázott.

Szembesítelek mi a hibátok,felnyitnám a szemeket,
Mielőtt a kaszás eljönne , én elírnám a neveket.
De nem bírnám a sebeket,amiket magammal hordanék,
Tudom mindenkit haragomban szavakkal oltanék

ne hagyd abba,írj még : D

Egy új fajta rímjátékkal próbálok mostanában írni,kicsit nehézkes,de ezt javasolták a "nagyok"...:)
Ezt még régebben írtam,jó szórakozást :)

Nem azért /~2014.03.13/
---------------

Nem azért jöttem-e világra,hogy ne éljek,
Én megakarom találni végre,amihez értek.
Baromságokat beszélnek,de nem értem őket,
Elszakadt a cérna,most nem kaptok érzelgőset.

Na kapcsoljátok be az öveket,megcsavarlak titeket,
Téged mindenki kinevet,hisz el*tad a rímeket.
Nem érzed az ízeket,mert még bele se kóstoltál,
Inkább a faceen trollkodjál és idézeteket posztoljál.

Nem azért kezdtem el írni,hogy menő legyek,
Én a sors fintorát nyomom,aminek bedőltetek.
De végül megedződtetek,mert nehéz világban élünk,
Muszáj talpra állni akkor is,ha olykor hibákba lépünk.

Sok mindentől félünk,de én nem félek tőletek,
Szinte megszúr a szövegem,amit belétek lövetek.
Adok még löketet és közben mesélek magamról,
Ért már karamból és lettem rosszul veszélyes anyagtól.

Nem vagyok halandó,egyszer földbe térek,
De addig még sokat lépek,hiszen ennél többet érek.
Nem állítotok meg söpredékek,megfogom mutatni,
Tesókat a sírból a világomba felhozom uralni.

Szövegem ólom,furcsa mi?! Szinte szikrázik a levegő,
Látom ahogy világít a temető,aztán kimászik a teremtő.
Ez a világ madár etető,sok lett a divat-picsa itthon,
Írásomba belemélyedsz és a fejeket helyre igazítom.

Mindig magamról írok,amik épp eszembe jutnak,
Sajnálom azokat,akik bánatukban szerekbe futnak.
Kezekbe szúrnak és a világ elől remegve bújnak,
Én azért kezdtem el írni,hogy egyszer szeretve szemet le hunyjak./saját/
(edited)

elég volt egyetlen sort olvasni,hogy kommentre késztess : D

Nem azért jöttem-e világra (?): ez kérdés.
Nem azért jöttem e világra: ez kijelentés.

bár,ha tényleg kérdés akart lenni,akkor nem szóltam,csak úgy viszont nem is értem.

Ez kijelentés.
A sorban kétszer tagad, vagyis 2-szer mínusz=plusz.
Írhatta volna így is:
"Azért jöttem a világra, h éljek."

Szerintem teljesen értelmes:)

csak kijelentésnél nem kérdőjellel kötjük az e szót,hanem simán szóközzel elválasztva mögé írjuk,ez a gond a te megközelítéseddel is.

Az "-e világra" jelen helyzetben szerintem megszemélyesítés, ami szintén kijelentés.

Lehet, h igazad van, és én látom rosszul, valaki nyelvész majd hátha tudja:) (De ha te az vagy, elfogadom:))

A megszemélyesítés, idegen szóval perszonifikáció (a latin personificatio szóból) vagy antropomorfizáció olyan reprezentáció, amely elvont dolgokat, élettelen tárgyakat vagy természeti jelenségeket, illetve növényeket vagy állatokat az emberekre jellemző érzésekkel és tulajdonságokkal ruház fel.

hát,itt így valami nincs helyén : d

Rég nem írtam már,most sajnos elkapott. Ezeket mind szívből írom,ugy érzem jó kiírni magamból,és remélem,hogy 1-2embernek most és majd segíteni fognak az írásaim :)
Lassan fel lesz véve a következő zeném,kicsit odaszólós lesz...1év után lett készen :)
Kritikák mindig jöhetnek,amint látjátok állom a sarat és próbálok mindig a "népnek" a szemével látni.

Na akkor még egy kis olvasni való :)

Hullócsillag /saját/
---------------
Remélj,higyj és mindig szeress,
Van,ki életében csak boldogságot keres.
Nevess és nézz fel a kék égre,
Látva a csillagot,gondolj szép élményre.

Fent vannak már sokan,de mind boldogok,
Én is ha rájuk gondolok,pár könnyet elmorzsolok.
Te is nagy sebeket hordozol,látom az arcodon,
Ezért erőt adva a kezedet erősen markolom.

Hullámzik a víz,már érzed nagy a sodrás,
Amit érzel,az fájdalommal teli oltás.
A szíved rozsdás,hitedet már elvesztetted,
Szárnyad letört,pedig eddig eresztetted.

Arcodat elrejtetted,és tompul a szív verésed,
Mindig a rég eltöltött perceket meséled.
A bánat megéget,de ők vajon mit mondanának?
Ők szerinted folyton csak sírásba folytanának?!

Rokonok is gyászban állnak,válaszokat keresnek,
Viszont nekik a fentiek soha sem felelnek.
A percek telnek,lassan gyógyulnak a sebek,
A hegek,de sose felejtsd mindig ott vannak veled.

Fogják a kezed és végig kísérnek az utadon,
Fentről eveznek érted egy gyönyörű tutajon.
Nem látod,pedig én a csillagokat mutatom,
Ők azok,akiket húznak este a huzalon.

Sose felejtsd el őket,bár tudom nem is lehet,
De ha felnézel az égre mindig segítenek.
Veled maradnak a szívedben örökre,
Jöhet zápor-zivatar,nem lesz olyan ki törölje.

Új zene készül,"Mit tudtok rólam?!" címmel...:P

Néha elmenekülnék és felcsapnám a csukját,
Néha itthagynék mindent,elhagynám az utcát.
Láttam már furcsát,mikor tíz évesek szívnak,
És Neten az életükről fájó idézetet írnak.

Engem sokan bírnak,mert tiszta a szívem-lelkem,
Emlékszem,hogy a tanárokkal hogyan incselkedtem.
De felnőttem,sajnos nagyon korán,
Most meg nézhetem a régi naplómat ostobán.

Üres és rideg a szobám,nem olyan mint régen,
És sajnos ebben a világban,megszólalni szégyen.
Az életünk nem éden,de túl kell élni a napokat,
Én hiszem,hogy vannak kik,megértik a bajomat.

Sokszor estem nagyokat,és megmaradtak a hegek,
Mindig próbáltam felállni,de felszakadtak a sebek.
Anya,ha rádgondolok,könnybe lábad a szemem,
Mikor elmentél,valami szögbe vágta a lelkem.
(edited)

Ezt a topikot el is felejtettem:)

Még valami:
Az eleje rendben, legyen kérdés:) De mivel a mondatot nem zárta, hanem vesszővel tovább írta, így a mondatrész utolsó része határozza meg a mondatvégi írásjelet:)

Oh, neked van saját hullócsillagod? :)

jólvan,én nem meggyőzni akartalak ám .) csak tényként mondtam,hogy ha az e betűt valamihez kötőjellel köti az ember,akkor azzal arra kérdez rá,amihez kötötte.

láttátok-e Béluskát?
van-e hűtő a tejben?

azt meg én pontosan tudom,hogy kijelentés akart lenni,nem kell ehhez mondatvégi írásjel, csak pont ezért hívtam fel rá a figyelmet,hogy ha nem külön írja az e betűt mint szót, hanem kötőjellel köti,akkor kérdés lesz a dologból.

Ebben igazad van, beláttam én is:)