Subject: filmek, mozi, kedvencek

"tuti azért nyomják ennyire mert indiai szar"

Sosem értettem egyet az ilyen fajta megnyilvánulásokkal, mindig is baromságnak tartottam az effajta összeesküvés-elméleteket. Viszont tavaly(?) amikor egy Avatar helyett egy Bombák Földjén vitt mindent... Ilyenkor kicsit igazoltnak érzem az ilyen típusú mondatok létezését. :)

Az Életrevalók meg egy jelölést sem kapott, pedig én azt hittem több kategóriában is jelölik majd.

Hát inkább Bombák földje, mint Avatár.
Az Avatár egy "látványos" techdemo volt számomra tele sablonnal.

az a film szerintem nagyon jo pedig, meg magyar szinkronnal is!

A Bombák Földje minden, csak nem oscar-díjas film. Nem volt rossz, de az ég világon semmi nyomot nem hagyott bennem. Amíg nem kapta meg az Avatar díjait, nem is hallottam róla. És könnyen lehet hogy ezzel nem vagyok egyedül. :)

És mit ad isten, a mindenki az év filmjének tartott Avatar helyett egy "semmiből" előbukkanó amerikai katonákról szóló filmet dobnak be helyette. Biztos nincs összefüggés. :)

az Avatar egy túldimenzionált ( a szó mindkét értelmében) vacak :)

Én egy szóval sem mondtam, hogy a Bombák földje Oscar-díjas film, csak annyit, hogy jobb, mint az Avatar.

Nincs olyan hogy "jobb film", maximum neked jobban tetszett. :)

Természetesen elfogadom, ha valakinek jobban tetszett az Avatar, mint mondjuk a Bombák földje, de ha azok vannak többségben, akkor nem csodálom, hogy miért silányul az összetettsége manapság mindennek. (Film, játék, zene, stb.)

Silányul az összetettsége manapság mindennek? :)

Hát az Avatart nem az összetett történetéért szeretjük. Az biztos. :)

Az Avatar képi világa szerintem jó, nekem tetszett, bár a történet baromság egy kissé, A bombák földjén sem volt annyira rossz, de én a főszereplő karakterét nem éreztem annyira erősnek.

Egyik sem egy Tarantino alkotás, de az elmúlt 10-20 évben annyi film jött ki hogy már nagyon eredeti történetet nem lehet írni. Nekem az Avatar klasszisokkal jobban tetszett mint a Bombák Földjén.

De mint tudjuk, a többség már az elsilányult összetettségű dolgokat szereti. A többiek meg értenek hozzá.

Vigyázat, maseriada!!! Hello, modok! :D

Korábban volt szó az Életrevalók Oscar-jelöléséről. Sajnos nekem is újra és újra rá kell döbbennem, hogy ez a díjkiosztó az amerikai film ünnepe, ezen belül is az Egyesült Államoké, ezen belül pedig Hollywoodé. Eszméletlen sok marketing van mögötte és olyan szinten profi gépezetként működik, hogy az egyfelől nagyon tanulságos, másfelől meg immáron több mint egy évszázada önfenntartó és transznacionális (és transzkontinentális) jelentőségű. Egy ilyen gála leginkább az USA érdekeit szolgálja és tulajdonképpen jogtalanul ítéljük el őket, ha kifejezetten sz@r amerikai filmeket díjaznak. A jelölők és a zsűri is vaskalapos és egyszerűen sokszor szerintem sem mersze, sem lehetősége nincs megtenni, hogy igazságos legyen. Ami engem bánt, hogy nem is akarnak, egyáltalán nem érdekli őket az, hogy ténylegesen mire adnak díjakat.

Mivel egy filmgyár éves terméséből válogatnak elsősorban, továbbá az a kevés külföldi film is általában köthető (producer, rendező, forgalmazó stb.) az USA-hoz, ezért nyilván jó eséllyel lesz olyan alkotás minden évben, ami tényleg jó. De ez nem számít, pedig a mozi, a filmgyártás (tulajdonképpen a sorozatkészítés is) szerintem ennél sokkal több, a saját termékeik minőségét is emelnék azzal, ha több színvonalas külföldi film is reálisan nyerhetne akár több díjat is.

Amit Boczy ír, hogy eredeti történetet igazából ne várjunk, maximálisan igaz. De ugyanakkor az élet ugyanilyen, csak folyamatosan van egy-egy generációváltás, ezért lehet ugyanazt elmondani másként, vagy akár ugyanúgy századik alkalommal is és ezért lesz rá fogyasztó. Hogy emellett az idősebb generációk is egyre inkább a silányat szeretik az nem csoda, a világ ebbe az irányba tartott egy ideje. Sőt, még mindig - legalábbis én így látom. De azt is megtanultam mára, hogy a jó és pozitív dolgok ugyanúgy megvannak körülöttünk, csak elfelejtettük értékelni őket. A filmekkel kapcsolatban is ez a helyzet. A negatív trend, az elsilányulás való igaz, mert én pl. egyre ritkábban bukkanok valódi gyöngyszemekre filmek terén, pedig szoktam keresgélni, szeretem a filmeket. Egy Életrevalók már csak emiatt is érdemelne egy díjat, hozzáteszem, hogy a francia filmünnepen szénné nyerte magát az alkotói gárda ezzel a filmmel - teljesen jogosan. Szerintem az érték is relatív fogalom, s ma már a nem valódi értéket is valódinak állítják be (nyilván, ilyen a marketing, eladhatóvá kell tenni mindent, akármilyen is az, egy film esetén sok ember több évnyi munkája van benne a végeredmény minőségétől függetlenül).

Az Életrevalókat nemrég láttam ötödszörre. Igen, ötödszörre. Annyira életigenlő film, hogy hihetetlen. A bakancslistát is ezért szerettem, de ez egy még emberibb film talán. Ha ugyanezt megcsinálják majd egy alsó-középosztálybeli vagy a társadalom alsó szegmensében élő (életkörülményeket tekintve) emberről is, úgy, hogy nem kerül képbe semmiféle milliomos, akkor az lesz a következő film, amit várni fogok nagyon. Mondjuk egy Gettómilliomos készült, de az is hollywoodi alkotás gyakorlatilag és nem volt rossz, de az anno túl volt sztárolva. Mindegy, csak annyit akartam mondani, hogy szerintem az jelenti az értéket, ami életigenlő és emberi.

Ettől még Tarantinót nagyon csipázom, pedig az utóbbi három filmjét egyre kevésbé szerettem. Megnéztem, mert rajongtam érte egy időben és továbbra is azt mondom, hogy hihetetlen érzéke van a filmgyártáshoz, a hangulatteremtéshez, a zenék összeválogatásához, a párbeszédekhez, a színészek irányításához, a forgatókönyvíráshoz és úgy az egész rendezéshez. De ő is egy iparos és ez az, amit egyre inkább érezni rajta szerintem. Ráadásul az életigenlést tekintve csak elég relatívan tud megfelelni az értékteremtési kritériumnak... :D Mégis, ha nagybetűs mozifilmeket kellene mondanom, tuti, hogy eszembe jutna a neve. Pedig csak újragyártja a régit, utánoz valahol, miközben tud eredeti és önmaga lenni. Amíg ez működik, addig okés, de sajnos egész Hollywood (általában, azért vannak nagyon üdítő kivételek) így működik és pl. gusztustalan piaci törvény, hogy nekik, a jenkiknek le kell gyártaniuk pl. egy svéd krimitrilógia amerikanizált változatát, mert hiába lenne sikeres egy kis marketinggel a külföldi alkotás is, az nem biznisz. És az újragyártott termék lehet nagyon jó, de attól még fenemód bűzlik ez a dolog. Ha az USA-n múlna, akkor egy idő után nem lenne kit utánoznia, mert elfogyasztotta időközben az összes másik véleményt (igen, a Különvélemény jó film... :D). Ez az, amit nem bírok bennük és nem csak Hollywoodra igaz ez a része, azért általánosítottam. Én a Bombák földjént nem néztem meg, mert már a sztoritól és a hírétől is rosszul vagyok, valószínűleg nem is tetszene, de inkább nem ócsárolom, ha nem láttam. Az Avatar meg azért volt fontos szerintem, mert kicsit megtanít újra álmokat szőni, ami kell ahhoz, hogy célokat tűzzünk ki magunk elé. A célok meg kellenek az életben, mert különben elúszunk (csak hogy értsétek: ezt most saját példámból mondom, nem holmi giccses bölcselkedést akartam).

A másik véleményét meg mindig tiszteletben kell tartani, egy barátom szokta mondani, hogy mindenki úgy hülye, ahogy tud. Én még hozzátenném, hogy emellett hagyni kell mindenkit kibontakoztatni, lehet, hogy pont ez kell ahhoz, hogy rádöbbenjen valamire vagy kiábránduljon önnön hülyeségéből.

Ez a hsz nem egy korábbi hsz-re való egyenes reakció, nem is Boczynak van címezve, csak úgy jött. Aki eljutott idáig, annak most már rohadtul kíváncsi lennék a véleményére a filmvilággal kapcsolatban és hogy mit jelent számára egyáltalán a film (a kikapcson kívül van-e többletjelentése számára). (A film úgy általában, nem egy konkrét film.)

Ferdítsél nyugodtan

Ezért mondtam az Avatarra, hogy Techdemo.
A Pi életére is rámerem mondani az előzetes alapján, hogy egy Techdemo.

Persze az utóbbira cáfoljatok rá. Simán elképzelhető, hogy tévedek.