Subpage under development, new version coming soon!
Subject: Foci
mert minden pofára megy, és az ilyen okos emberek mint te meg én csak malmozhatunk, amíg ilyen Barczai Gabriellák, Léderer Ákosok, hajdú péterek, fekete pákók ámokfutnak a médiában:D
Ha találsz arról a híres mauzóleumról képet ami a cikkben volt, elismerem hogy nem kamu :)
Egy ilyen mauzóleumról biztos készültek képek, hiszen ki tartaná titokban.
Egy ilyen mauzóleumról biztos készültek képek, hiszen ki tartaná titokban.
igen,lehet kamu,de lehet hogy nem az:) és azt hiszem hogy nem TI és nemis ÉN fogom eldönteni hogy gaz-e vagy sem. Az én informáciom amik egy lehivatkozott,elismert honalaprol származnak áll szembe a ti véleményetekkel.
nem hiszem hogy nekem kéne bizonyitani bármit is,nem akarom elhitetni senkivel sem,tölem lehet kacsa is,nem érdekel.
nahm ind1,ha be akarok vmit mostantol másolni,elöször megkérdezem IStentööl ugy van -e,és aztán beregeltetem sokkere mhogy ezeknek a fontos embereknek erösitse meg a hirt:D máskülönben kacsa ^^ XD
Elég egy link az információ forrására. Annak alapján jó eséllyel el lehet dönteni, kamu-e vagy sem.
ha közvetve is, de a focihoz tartozik
Gyermeknap plüssállatokkal
Kiosztásra kerültek a plüsállatok, az öröm leírhatatlan volt, de még kell 4 Loki pól, egy labda, meg egy kesztyű :)
Üdv mindenkinek!
A lentiekben osztanám meg a gyermekotthonbeli élményeimet a nagyérdeművel!
„Szerintem örülnek, mert szétkapták a zsákot is!”J
A nyírbátori otthon legkisebb gyermekei szabályosan rávetették magukat a plüssállatokat tartalmazó zsákokra. Az öröm egyik legszembeötlőbb jele – amellett, hogy a zsák eltűnt az apróhad sűrűjében – a „zsákmány” szétosztása közben először előbukkanó kb, kéttenyérnyi nylonzsák darab volt, ami abból a zsákból származott, ami a kicsiket választotta el a hőn áhított játékoktól.
Ha nem látom, el sem hiszem, hogy a sokunk számára megunt, felesleges, olykor könyvtámasznak használt dolgok ezeknek az apróságoknak milyen örömöt okozhatnak?
De kezdjük az elején.
Lukács Laci hernyólábat számolt
Május utolsó vasárnapján kezdődött utóbbi éveim első érdekes gyereknapja. A DEKOM (Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoportja) kérésére a Loki Szurkolók Egyesületének szervezésében összegyűjtött kb. 2000 plüsállattal, illetve több tonna élelmiszerrel, és ruhával szereztünk örömöt 2 megye gyermekotthonaiban élő apróságoknak.
Volt pár kérdés a fejemben - pl.: jogosak-e a félelmeim a gyerekotthonok lakóinak sorsával kapcsolatban az otthonból történő kikerülés után? - amire mindenképpen válaszokat akartam kapni, és akadtak olyan információk is, amik ismerete nélkül leéltem volna életem, de nem bántam meg, hogy ezekkel is okosabb lettem.
Korai kelés, bezsákolt plüssállatok autóba és kisteherautóba pakolása, indulás az első helyszínre. A debreceni gyermekotthon bejáratánál kíváncsi gyerekek; csúnya - de áldott jó lelkű - zenészünk Lukács Laci; illetve gyönyörű - idén bajnoki ezüstérmet szerző – kéziseink, Bogdanovics Annamária és Hornyák Dóra. A szép számban megjelent sajtó jelenlétében - sok kamera, sok ismeretlen bácsi, meg néni - talán egy kicsit a gyerekek is megilletődtek, mert az első zsákokból kiosztott játékokat határozottan de félénken szorongatták. Zenészünk megtalálva a legcsendesebb kis emberpalántát, komoly témákról kezdett vele beszélgetni, mert az le sem vette róla a tekintetét, majd egy plüss hernyó lábain - ha jól láttam 5x2-es futómű volt a kis kártevőn - matekoztak egy kicsit. A kézis lányok egy nagyobbacska lánnyal találtak közös témát, a DEKOM orvosai pedig, ellenőrizték néhány csöppség egészségi állapotát. Jómagam a zsákokból adagoltam a plüssállatokat a játékok kiosztásában segédkező 2 debreceni iskola tanulóinak, közben pedig elraktároztam életem első gyermekotthonbeli élményeit. Előkerült néhány nagytestű - ám kifejezetten jámbor - kutya, amik elsőre nekem "sima" kutyának tűntek és nagy sikert arattak a gyerekek körében (természetesen nem „sima” ebek voltak, de erről később írok bővebben). Közös fotó, sajtó el, búcsú, és irány a nyírbátori gyermekotthon.
A 18-ik életév után előkerülnek a „gondoskodó” hozzátartozók, és döntenek az adófizetők pénzéről
Nyírbátor felé autózva módom volt a különleges orvoscsoport tagjaival, segítőivel beszélgetni. Az általam megismert kis társaság egytől egyig hozzám hasonló gondolkodású, értékrendjükben is az enyémhez közel álló fiatalokból állt. A gyermekotthonokban élő gyermekek egy jól behatárolható rétegének szociális helyzetével, az oktatásunk tudatos lezüllesztésével, a rendőrség munkáját érintő bizonyos kérdésekkel kapcsolatban szinte ugyanolyan élményeink és véleményünk volt annak ellenére, hogy az élet más területeiről jöttünk. (A problémákat nem vigyorogva, álszentül elbagatelizálva beszéltük meg, mint egy kereskedelmi „agymosó” adó vasárnap esti észosztói, hanem ahogy azt a hétköznapok emberei látják.)
Arra a kérdésemre, hogy milyenek az esélyei a gyermekotthonokból kikerülő gyerekeknek, kettős választ kaptam. Elfogadhatók lennének, mert iskolába járnak az otthonokban töltött éveik alatt, és az állam egy számukra folyósított összeggel el is indítaná őket a nagybetűs élet rögös útján… Ha nem kerülnének elő a semmiből az aggódó hozzátartozók. Igen ők segítenek az állam – értsük ezalatt a mi adóforintjainkat, és az ebből működtetett gépezetet – által biztosított „útravaló” elköltésében. Azt pedig, hogy mennyire aggódnak a kicsikért elég évente egy telefonhívással, vagy levéllel bizonyítani. Ez már olyan kapcsolattartásnak minősül, ami után jogot formálnak arra, hogy – a gyerekek szeretethiányát kihasználva – rátegyék kezüket a milliókra. Merthogy milliókról van szó. Azt is megtudtam, hogy az otthonokban lévő gyerekeknek csak kis része árva. A többségről egyszerűen lemondanak a szülők. Tudom, hogy adófizető, magyar állampolgárként kuss a nevem, de gondoltam jelzem a problémát azoknak, akik törvényt alkotnak úgy a dolgokról, hogy azt sem tudják kedd van, vagy köd van? Ami bántóbb, hogy valószínűleg tudják csak nem is akarják megoldani a problémát!
Oktatási rendszerünk tudatos szétzüllesztése hazaárulás-e? Szerintem igen!
A fenti téma után könnyen átkeveredtünk az oktatás egyes területeinek jelenlegi helyzetére. Címszavakban: szegregáció; messziről jött ember – ő az, aki úgy tesz, mintha az ország javát szolgálná - azt mond amit akar; köszönjük M. Viktória; hála Istennek vannak normális vajdák is az országban. Azokat, akik a jelenlegi helyzetbe hozták az oktatásunkat, akik a pedagógusok tekintélyét porig amortizálták, és gyakorlatilag a kereskedelmi csatornáknak adták át a fiatalság nevelésének kulcsát… Ezeket a személyeket én felelősségre vonatnám, mert hazánk jövőjét veszélyeztetik! Nincs ebben rasszizmus, sem szélsőség, csak egyszerű felháborodás. (Elfelejtettem, hogy én csak egy dolgozó adófizető vagyok. Elnézést!)
Lopás miatt tettél feljelentést, és rendőreink meg akartak győzni róla, hogy hazudsz nekik? Neeeee! ;)
Az ismerkedés során kiderült, hogy a mellettem üllő srác kerékpáros bemutatóval készült, de egy egykerekű járművel tudott csak trükköket mutatni a kicsiknek, mert a kerékpárját - a rajta levő lakatot levágva – ellopták az iskolája biciklitárolójából. A feljelentésnél a kerékpár értékét 200.000 forintban határozta meg, mire a vallomását rögzítő szaki megpróbálta meggyőzni arról, hogy az a kerékpár – az Ausztriából rendelt alkatrészek, a vázon végzett speciális átalakítások ellenére – nem ért annyit. Én egy szurkolói ügyben 2 órán keresztül próbáltam bizonygatni kihallgatómnak, azt, amit csak akkor hitt el, amikor egy aktákat behozó kollegája - aki jelen volt az ominózus mérkőzésen - szó szerint ugyanazt mondta el rólam, amit én nem tudtam elhitetni a kolleganőjével.
Tisztelt illetékesek, attól hogy valaki adót fizet, és esetleg nincs 5 kiló arany a nyakában, még mondhat igazat a rendőrségen!
Lusta életmentő, avagy a lógó fülű angol véreb
A nyírbátori otthon udvarán megtudhattam, hogy a „sima” kutyának hitt ebek között van egy igazi különlegesség. Amellett, hogy a féltucat kutya ült, feküdt, ugrott és minden vezényszót teljesített, észrevehető volt, hogy van a csoportban egy bohém négylábú. A gyakorlatok közben bemutatott egyedi megoldásaival – a „fekszik!” parancsra végrehajtott hempergéssel – hamar a gyerekek egyik kedvence lett, de az igazi tudását ezután mutatta meg. A legelevenebb fiúcskát megkérték, hogy bújjon el – több se kellett neki, a kapun kiszaladva eltűnt a szemünk elől – majd a futás előtt elkért pulcsijáról szagot vevő lustaság a „forró” nyomon elindulva perceken belül megtalálta a kis „csavargót”. Egy finom ebéd után – köszönet az otthon szakácsainak és valamennyi dolgozójának – továbbindultam, ezúttal a kutyás csapat autójába ülve. Mint megtudtam az eb, illetve testvére „32 órás” nyomot követve is talált már meg eltűnt személyt. Gazdájától megtudtam, hogy ő is megkönnyebbült, amikor a keresett személyre rátaláltak, mert a 47-es úton cikk-cakkban haladó nyomok, és a nyomokat követő kutya miatt lezárták a forgalmat is, ami valószínűleg némi magyarázatra szorult volna, ha sikertelenül zárul a keresés. Sok érdekes dolgot tudtam meg ebben a témában, de a terjedelmi korlátok miatt ezekre most nem térek ki. Hogy miért lustáztam az írásomban végig ezt a négylábú hőst? Ez a neve: Lusta.
Lesz poszter, meg Loki póló aláírásokkal… rendben, lesz labda is… nem, kesztyű nem lesz, mert az még nagy rád!
A balkányi gyermekotthonban a szokásos plüssállat, csoki, ruha átadás után ismét jöttek a kutyák, akik ismét sikert arattak a gyerekek körében, majd a felkérdezés. Az egyik kisfiú – 8-10 éves forma lurkó - ugyanis nagyon várta a Loki focistáit. Gyorsan felvázoltam, hogy a fiúk nagyon sok meccset játszottak, s mivel az utolsó két meccsük között sem lettek hazaengedve, most mindenki – itt megálltam, mert rájöttem, hogy a „családjával tölti a hétvégét” szóösszetétel nagyon nem lenne helyén való – kipiheni a hajrá meccseit. Miközben elkészült a csapatkép a kissrácokkal, ígéretet tettem dedikált poszterek, és Loki pólók leszállítására, amit azonnal megspékeltek a legények egy labda- , és egy kapuskesztyű rendeléssel. Remélem nem vállaltam túl magam, és rövid időn belül örömöt tudunk szerezni a srácoknak a beígért relikviák – részükre történő - eljuttatásával.
Konklúzió
Rengeteg élménnyel gazdagodtam, és nagyon rendes embereket ismertem meg a gyermeknapi adományozás során. Az élményeimet megosztom szurkolótársaimmal, a csapataink vezetőivel, néhány tehetősebb vállalkozóval és azon leszek, hogy a jövőben is együttműködjünk a DEKOM csapatával, segítve azokat a gyerekeket, akik nem tehetnek arról, hogy egy olyan Magyarországba születtek, amit aljas érdekektől vezérelt emberek a szakadék szélére sodortak.
cikk a szud94.hu-rol való.
(edited)
Gyermeknap plüssállatokkal
Kiosztásra kerültek a plüsállatok, az öröm leírhatatlan volt, de még kell 4 Loki pól, egy labda, meg egy kesztyű :)
Üdv mindenkinek!
A lentiekben osztanám meg a gyermekotthonbeli élményeimet a nagyérdeművel!
„Szerintem örülnek, mert szétkapták a zsákot is!”J
A nyírbátori otthon legkisebb gyermekei szabályosan rávetették magukat a plüssállatokat tartalmazó zsákokra. Az öröm egyik legszembeötlőbb jele – amellett, hogy a zsák eltűnt az apróhad sűrűjében – a „zsákmány” szétosztása közben először előbukkanó kb, kéttenyérnyi nylonzsák darab volt, ami abból a zsákból származott, ami a kicsiket választotta el a hőn áhított játékoktól.
Ha nem látom, el sem hiszem, hogy a sokunk számára megunt, felesleges, olykor könyvtámasznak használt dolgok ezeknek az apróságoknak milyen örömöt okozhatnak?
De kezdjük az elején.
Lukács Laci hernyólábat számolt
Május utolsó vasárnapján kezdődött utóbbi éveim első érdekes gyereknapja. A DEKOM (Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoportja) kérésére a Loki Szurkolók Egyesületének szervezésében összegyűjtött kb. 2000 plüsállattal, illetve több tonna élelmiszerrel, és ruhával szereztünk örömöt 2 megye gyermekotthonaiban élő apróságoknak.
Volt pár kérdés a fejemben - pl.: jogosak-e a félelmeim a gyerekotthonok lakóinak sorsával kapcsolatban az otthonból történő kikerülés után? - amire mindenképpen válaszokat akartam kapni, és akadtak olyan információk is, amik ismerete nélkül leéltem volna életem, de nem bántam meg, hogy ezekkel is okosabb lettem.
Korai kelés, bezsákolt plüssállatok autóba és kisteherautóba pakolása, indulás az első helyszínre. A debreceni gyermekotthon bejáratánál kíváncsi gyerekek; csúnya - de áldott jó lelkű - zenészünk Lukács Laci; illetve gyönyörű - idén bajnoki ezüstérmet szerző – kéziseink, Bogdanovics Annamária és Hornyák Dóra. A szép számban megjelent sajtó jelenlétében - sok kamera, sok ismeretlen bácsi, meg néni - talán egy kicsit a gyerekek is megilletődtek, mert az első zsákokból kiosztott játékokat határozottan de félénken szorongatták. Zenészünk megtalálva a legcsendesebb kis emberpalántát, komoly témákról kezdett vele beszélgetni, mert az le sem vette róla a tekintetét, majd egy plüss hernyó lábain - ha jól láttam 5x2-es futómű volt a kis kártevőn - matekoztak egy kicsit. A kézis lányok egy nagyobbacska lánnyal találtak közös témát, a DEKOM orvosai pedig, ellenőrizték néhány csöppség egészségi állapotát. Jómagam a zsákokból adagoltam a plüssállatokat a játékok kiosztásában segédkező 2 debreceni iskola tanulóinak, közben pedig elraktároztam életem első gyermekotthonbeli élményeit. Előkerült néhány nagytestű - ám kifejezetten jámbor - kutya, amik elsőre nekem "sima" kutyának tűntek és nagy sikert arattak a gyerekek körében (természetesen nem „sima” ebek voltak, de erről később írok bővebben). Közös fotó, sajtó el, búcsú, és irány a nyírbátori gyermekotthon.
A 18-ik életév után előkerülnek a „gondoskodó” hozzátartozók, és döntenek az adófizetők pénzéről
Nyírbátor felé autózva módom volt a különleges orvoscsoport tagjaival, segítőivel beszélgetni. Az általam megismert kis társaság egytől egyig hozzám hasonló gondolkodású, értékrendjükben is az enyémhez közel álló fiatalokból állt. A gyermekotthonokban élő gyermekek egy jól behatárolható rétegének szociális helyzetével, az oktatásunk tudatos lezüllesztésével, a rendőrség munkáját érintő bizonyos kérdésekkel kapcsolatban szinte ugyanolyan élményeink és véleményünk volt annak ellenére, hogy az élet más területeiről jöttünk. (A problémákat nem vigyorogva, álszentül elbagatelizálva beszéltük meg, mint egy kereskedelmi „agymosó” adó vasárnap esti észosztói, hanem ahogy azt a hétköznapok emberei látják.)
Arra a kérdésemre, hogy milyenek az esélyei a gyermekotthonokból kikerülő gyerekeknek, kettős választ kaptam. Elfogadhatók lennének, mert iskolába járnak az otthonokban töltött éveik alatt, és az állam egy számukra folyósított összeggel el is indítaná őket a nagybetűs élet rögös útján… Ha nem kerülnének elő a semmiből az aggódó hozzátartozók. Igen ők segítenek az állam – értsük ezalatt a mi adóforintjainkat, és az ebből működtetett gépezetet – által biztosított „útravaló” elköltésében. Azt pedig, hogy mennyire aggódnak a kicsikért elég évente egy telefonhívással, vagy levéllel bizonyítani. Ez már olyan kapcsolattartásnak minősül, ami után jogot formálnak arra, hogy – a gyerekek szeretethiányát kihasználva – rátegyék kezüket a milliókra. Merthogy milliókról van szó. Azt is megtudtam, hogy az otthonokban lévő gyerekeknek csak kis része árva. A többségről egyszerűen lemondanak a szülők. Tudom, hogy adófizető, magyar állampolgárként kuss a nevem, de gondoltam jelzem a problémát azoknak, akik törvényt alkotnak úgy a dolgokról, hogy azt sem tudják kedd van, vagy köd van? Ami bántóbb, hogy valószínűleg tudják csak nem is akarják megoldani a problémát!
Oktatási rendszerünk tudatos szétzüllesztése hazaárulás-e? Szerintem igen!
A fenti téma után könnyen átkeveredtünk az oktatás egyes területeinek jelenlegi helyzetére. Címszavakban: szegregáció; messziről jött ember – ő az, aki úgy tesz, mintha az ország javát szolgálná - azt mond amit akar; köszönjük M. Viktória; hála Istennek vannak normális vajdák is az országban. Azokat, akik a jelenlegi helyzetbe hozták az oktatásunkat, akik a pedagógusok tekintélyét porig amortizálták, és gyakorlatilag a kereskedelmi csatornáknak adták át a fiatalság nevelésének kulcsát… Ezeket a személyeket én felelősségre vonatnám, mert hazánk jövőjét veszélyeztetik! Nincs ebben rasszizmus, sem szélsőség, csak egyszerű felháborodás. (Elfelejtettem, hogy én csak egy dolgozó adófizető vagyok. Elnézést!)
Lopás miatt tettél feljelentést, és rendőreink meg akartak győzni róla, hogy hazudsz nekik? Neeeee! ;)
Az ismerkedés során kiderült, hogy a mellettem üllő srác kerékpáros bemutatóval készült, de egy egykerekű járművel tudott csak trükköket mutatni a kicsiknek, mert a kerékpárját - a rajta levő lakatot levágva – ellopták az iskolája biciklitárolójából. A feljelentésnél a kerékpár értékét 200.000 forintban határozta meg, mire a vallomását rögzítő szaki megpróbálta meggyőzni arról, hogy az a kerékpár – az Ausztriából rendelt alkatrészek, a vázon végzett speciális átalakítások ellenére – nem ért annyit. Én egy szurkolói ügyben 2 órán keresztül próbáltam bizonygatni kihallgatómnak, azt, amit csak akkor hitt el, amikor egy aktákat behozó kollegája - aki jelen volt az ominózus mérkőzésen - szó szerint ugyanazt mondta el rólam, amit én nem tudtam elhitetni a kolleganőjével.
Tisztelt illetékesek, attól hogy valaki adót fizet, és esetleg nincs 5 kiló arany a nyakában, még mondhat igazat a rendőrségen!
Lusta életmentő, avagy a lógó fülű angol véreb
A nyírbátori otthon udvarán megtudhattam, hogy a „sima” kutyának hitt ebek között van egy igazi különlegesség. Amellett, hogy a féltucat kutya ült, feküdt, ugrott és minden vezényszót teljesített, észrevehető volt, hogy van a csoportban egy bohém négylábú. A gyakorlatok közben bemutatott egyedi megoldásaival – a „fekszik!” parancsra végrehajtott hempergéssel – hamar a gyerekek egyik kedvence lett, de az igazi tudását ezután mutatta meg. A legelevenebb fiúcskát megkérték, hogy bújjon el – több se kellett neki, a kapun kiszaladva eltűnt a szemünk elől – majd a futás előtt elkért pulcsijáról szagot vevő lustaság a „forró” nyomon elindulva perceken belül megtalálta a kis „csavargót”. Egy finom ebéd után – köszönet az otthon szakácsainak és valamennyi dolgozójának – továbbindultam, ezúttal a kutyás csapat autójába ülve. Mint megtudtam az eb, illetve testvére „32 órás” nyomot követve is talált már meg eltűnt személyt. Gazdájától megtudtam, hogy ő is megkönnyebbült, amikor a keresett személyre rátaláltak, mert a 47-es úton cikk-cakkban haladó nyomok, és a nyomokat követő kutya miatt lezárták a forgalmat is, ami valószínűleg némi magyarázatra szorult volna, ha sikertelenül zárul a keresés. Sok érdekes dolgot tudtam meg ebben a témában, de a terjedelmi korlátok miatt ezekre most nem térek ki. Hogy miért lustáztam az írásomban végig ezt a négylábú hőst? Ez a neve: Lusta.
Lesz poszter, meg Loki póló aláírásokkal… rendben, lesz labda is… nem, kesztyű nem lesz, mert az még nagy rád!
A balkányi gyermekotthonban a szokásos plüssállat, csoki, ruha átadás után ismét jöttek a kutyák, akik ismét sikert arattak a gyerekek körében, majd a felkérdezés. Az egyik kisfiú – 8-10 éves forma lurkó - ugyanis nagyon várta a Loki focistáit. Gyorsan felvázoltam, hogy a fiúk nagyon sok meccset játszottak, s mivel az utolsó két meccsük között sem lettek hazaengedve, most mindenki – itt megálltam, mert rájöttem, hogy a „családjával tölti a hétvégét” szóösszetétel nagyon nem lenne helyén való – kipiheni a hajrá meccseit. Miközben elkészült a csapatkép a kissrácokkal, ígéretet tettem dedikált poszterek, és Loki pólók leszállítására, amit azonnal megspékeltek a legények egy labda- , és egy kapuskesztyű rendeléssel. Remélem nem vállaltam túl magam, és rövid időn belül örömöt tudunk szerezni a srácoknak a beígért relikviák – részükre történő - eljuttatásával.
Konklúzió
Rengeteg élménnyel gazdagodtam, és nagyon rendes embereket ismertem meg a gyermeknapi adományozás során. Az élményeimet megosztom szurkolótársaimmal, a csapataink vezetőivel, néhány tehetősebb vállalkozóval és azon leszek, hogy a jövőben is együttműködjünk a DEKOM csapatával, segítve azokat a gyerekeket, akik nem tehetnek arról, hogy egy olyan Magyarországba születtek, amit aljas érdekektől vezérelt emberek a szakadék szélére sodortak.
cikk a szud94.hu-rol való.
(edited)
z AS ma ismét arról számol be, hogy Mourinho négy célpontja Maicon, Kolarov, De Rossi és Di Maria. A lap szerint jelen pillanatban a portugál tréner a következő kezdőben gondolkozik: Casillas; Maicon, Pepe, Ramos, Kolarov; Alonso, De Rossi, Kaká; Di Maria, Ronaldo és Benzema.
dejo volt nézni megin Zidane,Figo-t eggyüt és a Keselyüéket is :P:P
A Bild beszámol a német labdarúgó-válogatott körül kialakulóban lévő botrányról, amelynek középpontjában a német himnusz áll. A közvélemény felháborodott azon, hogy a Nationalelf tagjai közül a Magyarország elleni felkészülési mérkőzésen csak néhányan motyogták bajszuk alatt a német himnuszt. Franz Beckenbauer felkérte a válogatott tagjait, hogy tiszteljék meg énekükkel a nemzeti himnuszt, amely ráadásul ugye a stadionokban éppen a játékosok tiszteletére csendül fel.
Lassan német sem lesz benne :)
Lassan német sem lesz benne :)
az u21 is tele van afrokkal...
franciaknal ez még érthető, mert ha sétálsz az utcán, összefutsz mindenkivel, arabok, négerek, franciák.
de németországban ez fura...
franciaknal ez még érthető, mert ha sétálsz az utcán, összefutsz mindenkivel, arabok, négerek, franciák.
de németországban ez fura...
inkább szar válogatott magyarokkal mint ilyen rabszolgákkal világbajnok
szerintem menő lenne:
Kovács Buba Diyuf Péter
Szabó N'Ghog László
Tóth Gicicio Elemér...
Kovács Buba Diyuf Péter
Szabó N'Ghog László
Tóth Gicicio Elemér...