Subject: Mitől és miért romlott el a fiatalság?

ebbe most tényleg ne menjünk bele, mert mennem kell aludni, holnap vácra kell levezetnem zsolcáról.


amúgy nem barátságról akartam beszélni, hanem arról, hogy nem magányos az ember. nincs elhagyatva, lehet valaki boldog úgy is.

Ismerem a filmet..
Egyik sem akar Gyuguy lenni és végül mégis mind az lesz kivéve az Őze Lajost :)

Tomoceuszról meg nem tudunk meg semmit mert a történet sokkal inkább Gyugyura van kihegyezve :)
Tomoceuszról annyit tudunk meg hogy NINCS barátja(Latinovics) csak talpnyalói(keretlegények)
elégedett a sorsával de nem tudjuk meg róla hogy boldog-e :)
Még 1 fél mosolyt sem ereszt meg :)

Én még nem láttam, jó filmnek tűnik. Mindenesetre nekem az jött le, h Gyugyu inkább csak nyugtatta magát, h vhogy elviselje az életet, Tomoceusz pedig a normáknak megfelelően viselkedett, ami szerint nem követett el semmilyen devianciát. Így nyilván büszke volt, elégedett, és nyugodt, amennyiben nem volt veszélyben a hatalma. Ezekbe belejátszhatott a neveltetése, ami egész gyerekkorát végigkísérte. Hogy boldogságot érzett-e, az nekem sem derül ki igazán a részletből.

Mindenesetre nekem meg igazából még tanulnom kellene. :)

Összességében én ezt gondolom:
Hiheted azt, h a hatalom, a pénz, az elért erdemények önmagában boldogítanak, bárhogy is szerezted azokat. Ezáltal pl racionálisnak gondolhatod magad, ami megnyugtat. Van aki azt hiszi, h a gonoszok az örökkévalósagig a pokol tüzén égnek miután meghalnak, a jók feljutnak a mennybe. Ez is megnyugtató. Én pl hiszem, h a bűnök, bevállalt kockázatok, meg ilyenek az ember tudattalanjában felhalmozódnak, és stressz formájában szenvedést okozhatnak, de létezhet kiegyensúlyozott élet is, amire nekünk lehetőségünk van. Engem ez nyugtat meg. De ez mind csak illúzió, az objektív igazságot senki se birtokolja, mert talán az nem is létezik.
(edited)

Jó kis esti olvasmány volt. :) Nem bírtam letenni. Kérdés: Boldog voltam, amikor olvastam? :)

Én is elolvastam.:) Majd beszállok, de most későre jár kicsikét.

Mint vallásos én is így tartom, hogy aki valamilyen súlyos bűnt követ el az a lelke mélyén retteg, ha még ki sem mutatja.
"A tolvaj mindig attól fél a legjobban, hogy az általa ellopott, elrabolt, elzabrált dolgot, annak jogos tulajdonosa visszaveszi tőle. Nem a lebukástól, nem a börtöntől fél."

Most nézem ezt a topicot.
Sztem nincs is elromolva a fiatalság:P

Én ebben a lelke mélyi rettegésben nem vagyok nagyon biztos. Viszont kérdésm van reggelsanyi irányába:

Ha a boldogság pillanatnyi, akkor mi van két boldogság között az ember lelkébe. Mert ugye a boldogság ellentéte a szomorúság. Viszont szerintem nem biztos, hogy ha valaki nem boldog, akkor szomorú, illetve fordítva, ha nem szomorú, akkor boldog. Ugyanis ha a boldogság kiváltója egy esemény, nem lehetünk biztosak benne, hogy az egyén csak egy eseményre figyel. Például a gyereke először kimondta, hogy apa, de közben a munkahelyén egyik addig munkatársát a felettesévé nevezték ki, akivel nem volt jó viszonyban, és erre a két eseményre gondol egyszerre. Nos, boldog-e emberünk. Illetve te boldog lennél-e (természetesen a példa helyett képzeletben behelyettesíthetsz bármilyen számodra boldog és szomorú eseményt.

Van kiegyensílyozott és debil ember! A kiegyensúlyozott ember többnyitre boldog a negativ élményein könnyen túlteszi magát,és ez a legfontosabb az életben. Isten legnagyobb ajándéka a felejtés,aki nem tud,és nem akar felejteni,az sosem lesz boldog,kiegyensúlyozott ember!

Én is 10 féle embert ismerek, aki érti a bináris kódokat és aki nem. :)

Szerintem nem csak debil és kiegyensúlyozott emberek vannak. Például térjünk vissza Gyugyura. Ő többnyire boldog? Az én megítélésem szerint nem lehet többnyire boldog, de mi utal arra, hogy debil (semmi), sőt egészen morálisan, erkölcsösen gondolkozik. Bár itt lehet, hogy vita fog kialakulni arról, mit jelent a debil szó.

Igen, Gyugyuban épp az a meglepő, h normális tud maradni, pedig akik ilyen helyzetbe kerülnek sokan pont úgy reagálnak, h felvesznek vmi elmebetegséget, pl skizofrénia.

Jól van rászánom az időt..

Bizony így van..
A boldogság ellentéte a szomorúság..

A hidegnek meg a meleg..

És milyen a leves ha se nem hideg és se nem meleg?(langyos)

Milyen az állapotod ha se nem boldog és se nem szomorú?
vagy egyszerre szomoú és egyszerre boldog?(végre meghalt anyósod és mégsem hagyott rád semmit?)
Ambivalens érzések?
A két érzés közül az egyik mindig erősebb :)
És az uralja a pillanatot..
Próbáld meg pl 1 pohár forró és egy pohár hideg vízbe beletenni a kezed..
1 pillanatig egyiket sem fogod érezni..
Aztán meg azt fogod JOBBAN érezni amelyik intenzívebb fontosabb..

Az adott szituban(gyerekem apát mond életében először de valami hülyét neveztek ki főnökömnek) valszeg boldog lennék mert sosem viszem haza a munkahelyemet az otthonomba..1 mp-vel a munka befejezése után én már nemhogy a munkával de a munkatársakkal sem vagyok hajlandó foglalkozni :)
Amikor dolgozok akkor dolgozok és munkaidő után 1

Amikor dolgozok akkor dolgozok és munkaidő után 1 mp-vel a munka befejezése után én már nemhogy a munkával de a munkatársakkal sem vagyok hajlandó foglalkozni :)

A fiatalságot sztem a vezetés, kocsi rontotta el, legalábis nálunk, Pápán.
Sok embert ismerek, régen tel voltak a diszkók, pubok. Ma már inkábba anagyon fiatalok járnak oda, és fos részegek, vagy pénz nélkül ácsorognak egész este 1 kóla mellett.
Sok srác van, aki beleül anyuci apuci kocsijába, és arra menők.
Van, aki megveszi magának a kocsit, mindennap beletankol 2-3 ezret, csak, h menjen pár kört a városba. Hvégén, mondom nekik:
-Srácok menjünk el jó buliba.
Válasz:
-Nincs pénzem
Az ilyeneket nem értem meg.
Volt 1 csajom, lejárt mindig a "parkolóba". Ez Pápán sok embert vonzott, és ma is sokan járnak oda. Lementem vele 1 párszor. Minden nap ugyanaz volt:
-"De unalmas ez a város, semmit nem lehet csinálni."
5-10 perc meditáció(csend). Valaki megint ugyanezt:
-"De unalmas ez a város, semmit nem lehet csinálni."
Akkor megint mondom, h menjünk el valahova, hát izé-hozé.
Ez 1 részük. Na most itt mi lehet a baj?
Vannak, akik eljárnak messzebre buliba 1 hónapba 1-szer, 2-szer.
Vannak, akik házibulikat csinálnak, vagy csak otthon iszogatnak.
Ebbe van is valami. ha megnézitek, ezelött pár évvel, 5-6-al, mikor én voltam 16-17 éves, elmentem buliba 5-10 ezer forintal, akkor nagy szó volt. (Hála istennek, minden hvégénmegvolt, bejártam a családot:) Nagymamó, Nagybátyám, Kerresztapám, És természetesen Édesanyám). Sokkal jobb világ volt, mint most. A fizetés azóta nem változott, de az árak, hát ja. 16 évesen 1 whiskey kólát 300-ért ittam. Ma, 1 ezres. De, a fizetés nem nőtt ilyen mértékben. Természetesen akkor is bementünk a tescoba, vagy valami nagy boltba, és vettünk 1 üveg valamit, mikor mennyi pénzünk volt. Eggyütt voltunk, ez a lényeg.
Nem volt ekkora kétszínűség, mint most. A barátokba is jobban meglehetett bízni. Bár, én 1 kivételével bízok mi9ndbe a mai napig. De sok embertől hallom, h csalódott a barátjába.
Bocs fiúk lányok, ez 1 kicsit hosszú lett:)
Aminek azért örülök, csajt éppúgy lehet találni, mint régen. Ugyanúgy lehet diszkóból kimenni csak 1 kis hancúrra, szóval, ezzel nincs semmi baj:D
(edited)

Ebben a topikban lehet hosszú hsz-ket írni, sőt kötelező. :) Szerintem nem a kocsi rontotta el az ifjúságot. Igaz manapság sokkal könnyebb autót szerezni, mint 10-15 évvel ezelőtt, de ez csak egy tárgy, vagyis ahogy leírtad egy olyan dolog, amire lehet pénzt költeni, de ilyen régebben is volt. Példát majd a nálam idősebbek írnak rá, ha akarnak. Inkább az oktatásban látom a problémát, több pénzt kéne belefektetni.