Subpage under development, new version coming soon!
Subject: Bajnokok Ligája
Az egy dolog, hogy Murinnyó' bácsi ezt akarná... :D de ehhez még focizni is kellene ! :D
tuskó ibrán kívül sajnos senkit nem ismerek fel. :)
de ennek a tuskónak az ábrázolása tökéletes lett. :)
(edited)
de ennek a tuskónak az ábrázolása tökéletes lett. :)
(edited)
Böcse [del] to
Jordi
di matteo táncol hátul, Ibra Guardiolát emelgeti, elől Ribery valóban, hátul meg José simogatja az Apoelt (képletesen kisfiúnak ábrázolják). A Marseille-t nyilván Ribi sapija ábrázolná (és maga a francia), viszont a BEnficát én nem látom rajta még utalásban sem :/
Ha csak nem a B betuve formalt9mar ha azt lehet B-nek nevezni) ugralo di MAtteo laba utal ra.
Vagy Milan-Bayern :) De én inkább Milan-Real, esetleg Chelsea-Real döntőt látnék szívesebben, Real győzelemmel. A Barcelona döntőbe jutása szempontjából a Milan elleni két mérkőzés lesz a mérföldkő szerintem. A Realnak meg nyilván az elődöntőben kell igazán nagyot alakítania. Kíváncsi leszek!
azért a Chelsea-t nem írnám le. megnehezíthetik még ők is a dolgokat a milán-barca győztesének
A Chelsearől ez a véleményem:
Nem vitatom, hogy nem szabad leírni őket, de ez csak akkor igaz, ha úgy játszanak, ahogyan a legutóbbi BL-meccsüket megnyerték. Na az egy nagybetűs csapatmunka volt, kiváló egyéni teljesítményekkel, de a hangsúly mégis a csapategységen volt. Ez nagyon hiányzik a Chelseaből Mourinho óta. Azért sokat elmond ezekről a "profi" focistákról, hogy akkor játszottak idén először tényleg úgy,ahogy igazán tudnak, amikor az öltözőből menesztett Villas-Boasra már nem lehetett volna rákenni a következő nagy blamát. Emiatt is volt nekem 2004 óta folyamatosan antipatikus csapat Abramovics zsoldosserege. Itt szerintem a tulaj a gyenge láncszem és a szemlélet, amely a legutóbbi BL-meccsig a pályán megmutatkozott. Játszottak, hajtottak a kékek, de valahogy ritkán volt meg bennük a tűz. Ez alól (nem mindig, de sokszor) kivétel talán csak Drogba (már amikor játszott egyáltalán) és a klubhoz érkezése után nagyon tetszetősen, azóta kicsit szürkén játszó David Luis, továbbá vitán felül Mata és Sturridge voltak. Terry és Lampard klubikonok, kétség kívül, de Villas-Boas próbálkozása a kispadra ültetésükkel túl sok feszültséget szült, pedig bizony nem véletlenül merült fel ez az opció. Véleményem szerint már-már túl nagy a tekintélyük öltözőn belül és ez betesz mindennek, ami a rotációval kapcsolatos, felesleges feszültségeket szül és egyébként is: egy klubikon a csapatáért él elvileg és nem a saját karrierjéért - hisz úgyis kap munkát szeretett klubjánál, ha ekkora pályafutás van a háta mögött. Érdekes, Drogba megtanulta kezelni azt, hogy többször nem szerepelt a kezdőben és amikor beállt, akkor tudott élni a lehetőséggel. Persze az ő betörése sem ment egyik napról a másikra, azért ő sem az az egyszerű eset. Ám "vénségére" valahogy sokkal emberibb jellemvonásokat, szimpatikusabb viselkedést és némi alázatot tud felmutatni, míg Lampardról és Terryről ez kevésbé mondható el. Ők ettől még kétség kívül egy korszakos focisták a kékeknél, s ha megy nekik a játék, akkor valóban kitűnő és felettébb hasznos játékosok, ezt azért szeretném tisztázni.
Ami még a Chelsea kapcsán fontos lehet: talán elindult egy fellendülés a csapatnál, Di Matteo az eddigi nagyon kevés meccsén valóban megoldásnak tűnik a kispadra, én nem igazolnék sztáredzőt a helyére, addig biztos nem, míg ez a harmónia közte és a játékosok között megvan. Továbbá ott van Fernando Torres esete, akit én személy szerint kedvelek és szerintem koránt sem olyan jellem, mint ahogy sokan gondolják, egyáltalán nem nagyképű és tisztában van az értékeivel. Most pont azért szenved, mert túl nagy nyomást tettek a vállára, amit ő bevállalt, csak eleddig nem sültek el jól a dolgok számára. Mostanra jól látszik, hogy csapatjátékosként is megállja a helyét és gólpasszokat ad, a többiek szeretik és tisztelik. Egyedül a magával támasztott túl magas léc miatt szenved. Tényleg iszonyú peches a gólszerzést illetően, az ordítóan nagy helyzetek burleszkfilmekbe illő kihagyása mellett vitathatatlan, hogy egy csomószor szimplán nem volt szerencséje. Ha elfelejtett volna focizni, vagy mindig is túlértékelték volna, akkor nem kerülne helyzetbe minden meccsén és nem osztogatná a kitűnő asszisztokat. Én drukkolok neki és kicsit az amúgy nekem nem szívemhez közeli Chelseanek is, hogy kerüljenek jó formába és tegyék szorosabbá a PL-t és az angliai kupasorozatokat a jövőben. A szisztematikus építkezés kellene ehhez, ugyanúgy, mint a magyar futballban és nem az azonnali eredmények követelése. Abramovics nem tegnap lett tulajdonos, de hogy nincs türelme az eredményeket kivárni, továbbá nem jól nyúl bele a személyi kérdésekbe, az már jóideje látszik. Egyedül a hatalmas tőke, amit a klubhoz hozott, lehet pozitív, de azt meg jól kellene felhasználni.
Azért csak a fent említett játékosokat említettem, mert szerintem rajtuk múlik a Chelsea kreativitása és csapatjátéka. Még talán Ivanovics és Cole kívánkozna ide, továbbá Cech, de utóbbit szerintem túlsztárolják és ideje lenne egy generációváltás, míg előbbi kettőnek ha nincs jó napja, akkor nagyon favágók tudnak lenni.
Hú, már megint milyen sokat írtam...
Nem vitatom, hogy nem szabad leírni őket, de ez csak akkor igaz, ha úgy játszanak, ahogyan a legutóbbi BL-meccsüket megnyerték. Na az egy nagybetűs csapatmunka volt, kiváló egyéni teljesítményekkel, de a hangsúly mégis a csapategységen volt. Ez nagyon hiányzik a Chelseaből Mourinho óta. Azért sokat elmond ezekről a "profi" focistákról, hogy akkor játszottak idén először tényleg úgy,ahogy igazán tudnak, amikor az öltözőből menesztett Villas-Boasra már nem lehetett volna rákenni a következő nagy blamát. Emiatt is volt nekem 2004 óta folyamatosan antipatikus csapat Abramovics zsoldosserege. Itt szerintem a tulaj a gyenge láncszem és a szemlélet, amely a legutóbbi BL-meccsig a pályán megmutatkozott. Játszottak, hajtottak a kékek, de valahogy ritkán volt meg bennük a tűz. Ez alól (nem mindig, de sokszor) kivétel talán csak Drogba (már amikor játszott egyáltalán) és a klubhoz érkezése után nagyon tetszetősen, azóta kicsit szürkén játszó David Luis, továbbá vitán felül Mata és Sturridge voltak. Terry és Lampard klubikonok, kétség kívül, de Villas-Boas próbálkozása a kispadra ültetésükkel túl sok feszültséget szült, pedig bizony nem véletlenül merült fel ez az opció. Véleményem szerint már-már túl nagy a tekintélyük öltözőn belül és ez betesz mindennek, ami a rotációval kapcsolatos, felesleges feszültségeket szül és egyébként is: egy klubikon a csapatáért él elvileg és nem a saját karrierjéért - hisz úgyis kap munkát szeretett klubjánál, ha ekkora pályafutás van a háta mögött. Érdekes, Drogba megtanulta kezelni azt, hogy többször nem szerepelt a kezdőben és amikor beállt, akkor tudott élni a lehetőséggel. Persze az ő betörése sem ment egyik napról a másikra, azért ő sem az az egyszerű eset. Ám "vénségére" valahogy sokkal emberibb jellemvonásokat, szimpatikusabb viselkedést és némi alázatot tud felmutatni, míg Lampardról és Terryről ez kevésbé mondható el. Ők ettől még kétség kívül egy korszakos focisták a kékeknél, s ha megy nekik a játék, akkor valóban kitűnő és felettébb hasznos játékosok, ezt azért szeretném tisztázni.
Ami még a Chelsea kapcsán fontos lehet: talán elindult egy fellendülés a csapatnál, Di Matteo az eddigi nagyon kevés meccsén valóban megoldásnak tűnik a kispadra, én nem igazolnék sztáredzőt a helyére, addig biztos nem, míg ez a harmónia közte és a játékosok között megvan. Továbbá ott van Fernando Torres esete, akit én személy szerint kedvelek és szerintem koránt sem olyan jellem, mint ahogy sokan gondolják, egyáltalán nem nagyképű és tisztában van az értékeivel. Most pont azért szenved, mert túl nagy nyomást tettek a vállára, amit ő bevállalt, csak eleddig nem sültek el jól a dolgok számára. Mostanra jól látszik, hogy csapatjátékosként is megállja a helyét és gólpasszokat ad, a többiek szeretik és tisztelik. Egyedül a magával támasztott túl magas léc miatt szenved. Tényleg iszonyú peches a gólszerzést illetően, az ordítóan nagy helyzetek burleszkfilmekbe illő kihagyása mellett vitathatatlan, hogy egy csomószor szimplán nem volt szerencséje. Ha elfelejtett volna focizni, vagy mindig is túlértékelték volna, akkor nem kerülne helyzetbe minden meccsén és nem osztogatná a kitűnő asszisztokat. Én drukkolok neki és kicsit az amúgy nekem nem szívemhez közeli Chelseanek is, hogy kerüljenek jó formába és tegyék szorosabbá a PL-t és az angliai kupasorozatokat a jövőben. A szisztematikus építkezés kellene ehhez, ugyanúgy, mint a magyar futballban és nem az azonnali eredmények követelése. Abramovics nem tegnap lett tulajdonos, de hogy nincs türelme az eredményeket kivárni, továbbá nem jól nyúl bele a személyi kérdésekbe, az már jóideje látszik. Egyedül a hatalmas tőke, amit a klubhoz hozott, lehet pozitív, de azt meg jól kellene felhasználni.
Azért csak a fent említett játékosokat említettem, mert szerintem rajtuk múlik a Chelsea kreativitása és csapatjátéka. Még talán Ivanovics és Cole kívánkozna ide, továbbá Cech, de utóbbit szerintem túlsztárolják és ideje lenne egy generációváltás, míg előbbi kettőnek ha nincs jó napja, akkor nagyon favágók tudnak lenni.
Hú, már megint milyen sokat írtam...
Hát azt kell mondjam, hogy a Napoli 2x jobb csapat benyomását keltette és a Chelsea ezt a továbbjutást bemákolta. Már csak azért sincs esélyük, mert ezt a szerencsét a sors előbb-utóbb visszaveszi tőlük. :)