Subject: Rímek, Versek, Írások

Én értem a kaparás szót értelmét, de ez nekem már szlengesnek hat számomra.

ja értem :) Most már mind1,majd írok még egyet,aztán meglátjuk hogy alakul ;P

feltartott új kolléga ráérzett a lényegre.

a klasszikusok játszanak a szavakkal, mondatokkal, néha profán gondolatokat írnak meg briliánsan. téged nagyon direkt szóhasználat jellemez, amit biztos a rappekből vettél át. azok meg olyanok (így külső szemmel), mint amit a nép egyszerű gyermekei, utcakölykök írnak hasonló embereknek. (szerintem petőfi is ilyen lehetett a maga korában) ezzel nincs baj. ennek is van létjogosultsága. de ami a klasszikusoktól elválasztja az a nyelvhasználat módja.

ha ilyet akarsz írni, akkor jó úton jársz. de ezért nagy elismerést ne várj.
ha tovább akarsz lépni az irodalom irányába, akkor javaslom a klasszikusok és kortársak olvasását. ezek lehetnek akár zenészek is, hogy csak pár jobb szövegírót említsek: Bródy, Lovasi, Ákos, Zorán. más korszakok ikonjai, de mind zseniálisak.

Ááá engem nagyon nem kötnének le...Mondjuk irodalomból a kedvenc vers írom Petőfi és az egyik versét máig tudom hébe-hóba(Anyám tyúkja)....Nagyon sok idő kellett megtanulnom,vlhogy ez a vers tanulás nem ment Petőfitől....:/


Mivel magyar rappet hallgatok,rapper gyerek vagyok,sok hülyeésget csináltam anno a spanokkal már kicsiként is és inkább vagyok kint az utcán focizni,dumálni stb,mint itthon...Lehet ez baj,de valahogy nem érdekel,tudok értelemsen írni,beszélni,megértem a szvakat stb...

Azért kell ilyeneket olvasnod hogy költőibb legyél ,hogy ne mindent szó szerint írj le legyenek benne hasonlatok, bővüljön a szókincsed. (Nem vagyok költő,sőt nem is szeretem az ilyeneket de szerintem ezért kéne ilyeneket olvasni).

Csak a magyar rap ;) Kiskorom óta rappet hallgatok,nem fogok változtatni...nem nagyon kötnek le az ilyenek,persze imádok a verseket,kiskoromban prózát is nyertem gyulán...majd egyszer lehet változtatok rajta,de inkább olvasnék vlmi köteteket v vlmi....:)
Persze az is lehet hogy kiváncsiságból majd beleolvasok 1-2 hogy hátha kitudok vlmi lényegeket szűrni belőle,mit is mondtok nekem,hátha fejlődök,mert ügye van még hova :P
De örülök annak is hogy már nem csak csunya szavakat használok...Betehetem a legelső versemet amit irtam,meg amit legutoljára,hogy tényleg fejlődtem-e...:)

nincs ezzel gond. ha a rappet szereted akkor csináld azt. :)

Ha már Gabcsi művészete miatt beindult ez a topic, akkor bemásolom a több, mint 3 éve írott versemet és lehet véleményezni (korábban már be volt másolva, így pár embernek ismerős lehet, ha olvasta). Gabcsi is visszavághat a sok "kritikám" után. :)
Tudom nem a hibátlan és kellene rajta javítani, de azóta se gyűjtöttem elég lelkierőt hozzá, hogy megtegyem.

Remény

Itt ülök egy szobában és remegek
mert nincsen velem az, kit szeretek.
Hogy miért nincsen velem?
Az okot magam se ismerem

Talán ő sem tudja igazán...
Csak kalandra vágyik tán?
Más embert szeret már?
Vagy ekkora úr a kíváncsiság?

Mikor utoljára láttam azt mondta szeret,
de mégsem akar látni most már engemet.
Én volt eddig, akit mindig látni akart.
Most én vagyok az ellenség, aki zaklat.

Hiába adtam az életemnél is többet
De ezek szerint neki ennél is több kell
Vagy nem én vagyok az, aki neki rendeltetett?
Akkor hiába is áldoztam neki az életemet?

Mondja mindenki, hogy felejtsem el
Könnyen mondja ezt a sok büszke ember
Nekem már miatta büszkeségem sincsen
Hiszen a két szeme az én összes kincsem

De ez a két szem már nem értem ragyog
Más férfi tekintete után oson
Ó! Miért nem becsültem meg azt a pillanatot,
mikor barna szemével a szemembe pillantott.

Nincsen nekem senkim már,
az ördög az én cimborám.
Lepaktálnék örömmel vele,
csakhogy vegye el az életem.

De meghalni sincsen erőm,
mert mi van ha még szeret belül?
Mi van, ha még egyszer vele leszek
és vele élhetem le az életemet?

Ha egyszer hozzám visszatér
Akkor az az életemet mentené
Cserébe én újból neki adnám,
hogy ő ismét vigyázzon rá.

Tán akkor majd újból sütni fog az ég is
Tán akkor majd nevetni fogok én is
Tán akkor majd vele élném le az életem
és azt suttogná nekem: "Te vagy az én mindenem..."

Irodalomkedvelőként csak annyit mondanék. A rap és a vers két külön dolog. A rap olyan stílusban szól hogy mindenki értse. A versekben pedig általában rejtett dolgok vannak, amiket ezer ember ezerféleképpen tud elemezni. Ráadásul mindegyiknek igaza van ha levezeti hogy miért azt látja benne. Most kis túlzással naív költőnek mondanálak.

Járd a saját utadat!

Sok sikert a versíráshoz!
(edited)

Amikor elolvastam egyből az alábbi vers jutott eszembe. Gondolom mindenki ismeri.
A téma szinte tökéletesen ugyanaz, a mondanivaló is, csak másképp:

A Reményhez

Földiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A bóldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.-
Síma száddal mit kecsektetsz?
Miért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Bíztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárciszokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt,
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolataim minden reggel,
Mint fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híját esmértem
Örömeimnek még:
Lila szívét kértem;
S megadá az ég.

Jajj,de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásaim,zöld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom,vígságom
téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh!csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el,óh Reménység!
Hagyj el engemet,
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Vólt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.-
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv!Remény!Lillák!
Isten veletek!

Ez Csokonay verse.
Hát annyi ismeretem volt ezzel a verssel kapcsolatban, amíg elemeztünk annak idején irodalomból, semmi több.
Utána pedig eltelt egy pár év mire megírtam. Szóval nem a vers friss élménye alapján írhattam meg, de ezek szerint a tudatalattimra nagy hatással lehetett, ha már a "plágium" vádja is felmerült. :)

Szóba sem jöhet a plágium! Az hízelgő lenne... Sajnos ez is egy szószaporító, egyértelmű, rímesített élőbeszéd. A költészet TÖMÖR!!!! Többet kell kifejeznie a leírt szavaknál!

Megpróbálom kicserélni az első versszakot egy (reményeim szerint) tömörebbre. Mivel nem vagyok egy költőfenomén, ez se lesz valami nagy eresztés - csak példának szánom, oszt ha lesz még kedvem, kicsit tovább tömörítgetem...

"Itt ülök egy szobában és remegek
mert nincsen velem az, kit szeretek.
Hogy miért nincsen velem?
Az okot magam se ismerem."

helyett:

"Csillárom alatt, a kopasz szigeten
Egy kanál vízízű kocsonya lettem.
Se íz, se illat, se fűszer, se kellem...
Hogyan veszhettek el? Megfejthetetlen..."

Fellegeken át, szárnyas ladikon
A végtelenbe tűnt a nyugalom.
Nincs rét, nincs tánc, nincs víz, és nincs étel,
Nincs elme, agy - csak a miért érdekel...
Imára csapódik a két nedves tenyerem...

Itt már annyival tömörödött a dolog, hogy egy képzeletbeli Fanni nevű hölgy lett megszólítva a sorok kezdőbetűjével.

Egy gondolat bánt engemet
ki vakarja meg a seggemet

hähähä :DDD Legnagyobb az eddigiek közül xDDD
(edited)