Subject: Rímek, Versek, Írások

Nyaaaaaaa?:(

Kíváncsi vagyok észre vesztek-e valamit ebben a versben(tudatosan csináltam).

2013-01-04 15:41:11
zubrowka » Gabcsi
építő kritika szerű : tömöríts, ne használj "kliséket és klisés szavakat" próbálj egyedi lenni, adj ritmust a vers soroknak (számolj szótagokat és legyenek ismétlődő szótag számok)(ez rapben is számít gondolom)


Na most utánnanéztem ennek a versírásos szótagszámoknak, ki is próbálom ma hogy is megy...;)

Na erről eddig mi a véleményetek? Próbáltam egyenlő szótagszámokat alkalmazni és azt is egy szabály szerint használni ;)

Boldogság már rég eltűnt belőlem,
Érzem,meg is hallhatnék felőled.
Szerelem?Nincs aki éreztesse,
Magányos utakon lépegetek.

Félelmetes mennyire ugyan azok a napok,
Nekem csak az írások adják a holnapot.
Közben kinevettek,mennyire szarokat írok,
De akkor sem adom fel,ha ássátok a sírom.

Véssétek a fejetekbe,mert amíg van remény,
Én még utánna is elrabolom a lelkét.
Nem érzem a boldogságot,amit régen kaptam,
Az idő szalad,hiába a sok szép pillanat.

Félelem?Az is van bennem,bőven,
És majd csöndben elveszek a ködben.
Nem fogtok soha elmékezni rám,
De észreveszitek,hogy nagyon fáj.


Ez még csak a fele,szerintem este fejezem be...Elég érdekes,hogy szótagszámokat írva,sokkal nehezebb volt és agyalni kellett a rímre,meg értelemes "mondat" legyen és még hogy egyezzenek a rímek és,közben valami "szabályt" is akarok adni a versnek...
(edited)

Boldogság?

Boldogság?Már rég eltűnt belőlem,
Tudom,meg is hallhatnék felőled.
Szerelem?Nincs aki éreztesse,
Magányos utakon lépegetek.

Félelmetes,hogy mindig ugyan azok a napok,
Nekem csak az írások adják a holnapot.
Közben kinevettek,mennyire szarokat írok,
De akkor sem adom fel,ha ássátok a sírom.

Véssétek a fejetekbe,mert amíg van remény,
Én még utánna is látni akarom a szemét.
Nem érzem a boldogságot,amit régen kaptam,
Az idő elszaladt,hiába a sok szép pillanat.

Félelem? Az is van bennem bőven,
De majd csöndben,elveszek a ködben.
Nem fogtok soha emlékezni rám,
És észreveszitek,hogy nagyon fáj.

Majd elsétálok mellettetek jó hallkan,
Csak annyit vesztek észre,eltűnt egy angyal.
De nem feladtam,csupán nem bírtam tovább,
Mert az élet k*baszott nagy nyomást tolt rám.

Életnek van értelme szeretet nélkül?
Na és annak van,ha rettegésben élünk?
Szerintem nincsen,de nem szabad feladnunk soha,
Mert az élet ilyen,egyszer jobb vagy,máskor koppansz.

Várom,rám is rámtaláljon a boldogság,
Csupán a szívem működéséhez kell kis szikra,
És érezni fogom a szívemben a dobogást,
Nem pedig azt,hogy eltalált egy gonosz ijj nyila.



ui.: Próbálgattam,elsőben 10 szótagok vannak,második/harmadik 14,negyedik 10,ötödikben 12...Aztán váltakozó...Ez még csak ilyen bohóckodás...
Tudtok valami jó szabályt adni erre a szótagszámokra? Pl. első legyen 14,második 16,aztán 14 és így tovább...16-14stb...???
Meg így kezdésnek szerintetek milyen? Nyugodtan jöhetnek a kritikák ;)
(edited)

Ezek egyre gyengébbek, már bocsi.

Semmi baj :)
Most csináltam elsőnek ezt a fajta "tudatos" szótagos sorokat...A 2. ígérem jobb lesz...Annyit szeretnék kérdezni,hogy versszakoknál nem tudtok vlmi jó szabályt?
pl. az első versszak csak 14 szótagból áll,második 12,harmadik 14. stb...? Vagy ennek nincs értelme és inkább mint egyenlő legyen?

Am meg eddig az volt a baj h a sorok nem egyeznek,meg ütemtelen(szótagok nem egyeznek)...Most kb. egyhelyen vannak,vannak szótagok....Valami ötletet szívesen várok,amivel jobbak lehetnek az írások ;)

legújabb....valszeg meg is lesz zenésítve...:) jöhetnek a kritikák:PPP

Csalódások:
-----------------

Hibáztam már sokszor,ami nagyon fájt,
Homályosodik a táj és eltűnt a nyár.
Az idő szalad,rég befagytak a tavak,
Mint a szívem miben,csak keserűség maradt.

Mondd,kérlek! Miért játszik velem az élet?
Egyre jobban félek,mert eltűntek a fények.
Elindulok az utcán és szakad az eső,
Borult a felhő,már nincs bennem erő.

Nem érdemled meg,hogy fogjad(fogdd?) a kezem,
Hiába mondod szeretsz,ezt lelkemre nem veszem.
Kerüljenek mától a csicska,kamu emberek,
Legalább nyugodtabbak lesznek a reggelek.

Csalódtam már barátban,mert hittem szavában,
Ennek dacára,most én buktam a csatában.
Sajnos bíztam benne,hogy barátságunk örök,
Most öklömmel a tükröt,szana-szét töröm.

Nem kell mellém senki,fájdalmas a világ,
Már nem segít a sírás,elhervadt a virág.
Bukott a szerelem,sok barátság vakablak,
Magamnak való vagyok,maradok magamnak.

Elveszett bizalmak,mert hittem bennünk,
Emlékszem az ágyban,összeért a testünk.
Parfümödre,mit még az orromban érzek,
Sajnos hibás a képlet,hogy veled együtt éljek.

Végeztem veletek,nincs hitem senkiben,
Nehezen jön az ihlet,elfáradtam lelkileg.
Ha így láttad jónak,nem tartalak vissza,
Majd rádöbbensz magadtól,mi az élet titka.

A rímeknél figyelni kell az utolsó mássalhangzókra is, és e szerint alakítani a rímet, 1-et kiemelek:

"Sajnos bíztam benne,hogy barátságunk örök,
Most öklömmel a tükröt,szana-szét töröm."

(Így jobban rímel,és több az értelme, mivel a versedben a semmiből kerül elő 1 tükör.)

Sajnos bíztam benne,hogy barátságunk örök,
Most öklömmel mindent, szana-szét török.

A sor végén a k-m kombó nem igazán adja ki jól a rímet.

ja értem...majd legközelebb jobban figyelek,már nem írom át,mert ezen a héten v jövőhéten vesszük fel :)

Na most ugy csináltam,még csak félben van mind2,de ezeket is zenésíteni akarom,vlszeg nyárra lesz meg csak kb....;)

Élet
-------

Sírunk és nevetünk ezek mi vagyunk,
Ebben a világban még seholsem tartunk.
Magyarország a hazám,soha nem tagadom,
LTP. a csapatom,ha belénk kötsz,baszhatod.

Mindenki menekül,lehúznak egyre jobban,
Banknál a hitelért,már tömegnyomorvan.
Porban az ország az öltönyösök lopnak,
Szegényekre tojnak,csak a feszültségek forrnak.

Kamuzás a hobbijuk,hogy felhúznak pár gyárat,
Meg még százat,de inkább kivágják a fákat.
Semmit nem teszünk,lassan homályba vészünk,
Unokáinkért élünk,ha a rendszer marad végünk
(edited)

Ez vagyok
---------------

Ki vagyok? Mit akarok? Még nem tudom,
Ezeket a k*va kérdéseket régen unom.
Egy vándor vagyok,kit átb*tak nem egyszer,
Leszarom az életem,nem éltet a kender.

Fuck You a nőknek,mert mind pénz éhes,
Még csak 10 éves,de a f*ra már nem kényes.
Elfeledett szavak,miket mondunk nektek,
Ezért miattatok a napjaim is lassan telnek.

Emléxem még a hangodra mit nem feledek,
De átba*tál,már utánnad nem tekerek.
Haverjaim maradtak,ők mindig velem vannak,
Csapnak ha baj van,trében sohasem hagynak.

Kaptam nagy pofonokat,de álltam a sarat,
Nincs ember,ki megtörhet a lépteim alatt.
Eső mossa könnyeim,mert bevallom már sírtam,
A sorsomat más írta,ezért Istent harcba hívtam.
(edited)

Nincs ember,ki megtörhet a lépteim alatt.

Ez mit jelent?

nincs olyan ember aki miatt feladnám mondjuk a jövőmet,vagy eltántorítana a dologtól amit csinálok/csinálni akarok...;)

Azt értem, hogy azt akartad írni, de miért van ott az, hogy a lépteim alatt? Mert a szöveg így nyelvtanilag azt jelenti, hogy te senkit sem tudsz azzal megtörni, hogy rátaposol. Tehát pont az ellenkezőjét, mint amit írni akartál.

talán ha a lépteimből elvennéd az "m"-et, akkor valamivel szebb lenne már

Nincs ember, ki megtörhet a léptei alatt

Csak az a baj, így is hiányzik a személyhatározó, tehát a kifejezés többértelmű.
(edited)