Subpage under development, new version coming soon!
Subject: Rímek, Versek, Írások
talán ha a lépteimből elvennéd az "m"-et, akkor valamivel szebb lenne már
Nincs ember, ki megtörhet a léptei alatt
Csak az a baj, így is hiányzik a személyhatározó, tehát a kifejezés többértelmű.
(edited)
Nincs ember, ki megtörhet a léptei alatt
Csak az a baj, így is hiányzik a személyhatározó, tehát a kifejezés többértelmű.
(edited)
Csalódások:
----------------
Hibáztam már sokszor,ami nagyon fájt,
Homályosodik a táj és eltűnt a nyár.
Az idő szalad,rég befagytak a tavak,
Mint a szívem miben,csak keserűség maradt.
Mondd kérlek,miért játszik velem az élet?
Egyre jobban félek,mert eltűntek a fények.
Elindulok az utcán és szakad az eső,
Borult a felhő,már nincs bennem erő.
Nem érdemled meg,hogy fogjad a kezem,
Hiába mondod szeretsz,ezt lelkemre nem veszem.
Kerüljenek mától a csicska kamu emberek,
Legalább nyugodtabbak lesznek a reggelek.
Csalódtam már barátban,mert hittem szavában,
Ennek dacára,én most buktam a csatában.
Sajnos bíztam benne,hogy barátságunk örök,
Most öklömmel a tükröt,szanaszét töröm.
Nem kell mellém senki,fájdalmas a világ,
Már nem segít a sírás,elhervadt a virág.
Bukott a szerelem,sok barátság vakablak,
Magamnak való vagyok,maradok én magamnak.
REFRÉN 2X ---->Még írás alatt
Írok a családomról,magamról és rólatok,
Amit ti kaptok tőlem,nem boldog szólamok.
Gyerekkorom vidám volt,de beszálltam a körbe,
A lelkemet keresem,mert elveszett a ködben.
Kaptam nagy pofonokat,de álltam a sarat,
Nincs ember,ki megtörhet a lépteim alatt.
Eső mossa könnyeim,mert bevallom már sírtam,
A sorsomat más írta,ezért Isten harcba hívtam.
Az ördög bennem,de egy angyal segít valahol,
Mert anyukám lelke már másmerre zakatol.
Nehéz pillanatok,miket most lapra vések,
Elszaladtak az évek és semmitől sem félek.
Behunyomom a szememet és bevillanak képek,
Tesóm kezét fogva a folyó felé lépek.
Csak bambán nézek a történteket,nem értem,
Nem szeretném elengedni,hisz jobb életet kértem.
De mit kaptam?Semmit! Rég nem izgat a sorsom,
A nagypofájú rapper gyerek,nekem ez a posztom.
A lapokat kijátszom,mert a saját utam járom,
A bíró már számol,de tudom: FEL KELL ÁLÁNOM!
----------------
Hibáztam már sokszor,ami nagyon fájt,
Homályosodik a táj és eltűnt a nyár.
Az idő szalad,rég befagytak a tavak,
Mint a szívem miben,csak keserűség maradt.
Mondd kérlek,miért játszik velem az élet?
Egyre jobban félek,mert eltűntek a fények.
Elindulok az utcán és szakad az eső,
Borult a felhő,már nincs bennem erő.
Nem érdemled meg,hogy fogjad a kezem,
Hiába mondod szeretsz,ezt lelkemre nem veszem.
Kerüljenek mától a csicska kamu emberek,
Legalább nyugodtabbak lesznek a reggelek.
Csalódtam már barátban,mert hittem szavában,
Ennek dacára,én most buktam a csatában.
Sajnos bíztam benne,hogy barátságunk örök,
Most öklömmel a tükröt,szanaszét töröm.
Nem kell mellém senki,fájdalmas a világ,
Már nem segít a sírás,elhervadt a virág.
Bukott a szerelem,sok barátság vakablak,
Magamnak való vagyok,maradok én magamnak.
REFRÉN 2X ---->Még írás alatt
Írok a családomról,magamról és rólatok,
Amit ti kaptok tőlem,nem boldog szólamok.
Gyerekkorom vidám volt,de beszálltam a körbe,
A lelkemet keresem,mert elveszett a ködben.
Kaptam nagy pofonokat,de álltam a sarat,
Nincs ember,ki megtörhet a lépteim alatt.
Eső mossa könnyeim,mert bevallom már sírtam,
A sorsomat más írta,ezért Isten harcba hívtam.
Az ördög bennem,de egy angyal segít valahol,
Mert anyukám lelke már másmerre zakatol.
Nehéz pillanatok,miket most lapra vések,
Elszaladtak az évek és semmitől sem félek.
Behunyomom a szememet és bevillanak képek,
Tesóm kezét fogva a folyó felé lépek.
Csak bambán nézek a történteket,nem értem,
Nem szeretném elengedni,hisz jobb életet kértem.
De mit kaptam?Semmit! Rég nem izgat a sorsom,
A nagypofájú rapper gyerek,nekem ez a posztom.
A lapokat kijátszom,mert a saját utam járom,
A bíró már számol,de tudom: FEL KELL ÁLÁNOM!
Készen van az egész szöveg,vlszeg fel is lesz véve,meg farsangon fellépek ezzel.
Nehéz pillanatok,miket most lapra vések,
A lapok szó 2x van benne,vlszeg ezt kijavítom "most papírra vések"-re.
Észrevételek jöhetnek...
A lépteim alatt meg nemtudom h javíthanám át,h beatre is klappoljon,majd este átnézem :)
Nehéz pillanatok,miket most lapra vések,
A lapok szó 2x van benne,vlszeg ezt kijavítom "most papírra vések"-re.
Észrevételek jöhetnek...
A lépteim alatt meg nemtudom h javíthanám át,h beatre is klappoljon,majd este átnézem :)
A nincs ember ki megtörhet a lépteim alatt továbbra is rossz.
Vagy legalábbis azt sugallja, hogy egy súlytalan ember vagy. Ha ez a cél akkor nem szóltam. :)
Vagy legalábbis azt sugallja, hogy egy súlytalan ember vagy. Ha ez a cél akkor nem szóltam. :)
tudom,írtam is h este átnézem azt ;)
És köszi h szóltál;)
Te hogy írnád át ha szabad kérdeznem?:)
És köszi h szóltál;)
Te hogy írnád át ha szabad kérdeznem?:)
Írtam egy nagyon jónak tűnő rap-versszerűséget, akiknek megmutattam, dícsérték rendesen. Most gondolkozom a megzenésítésén. Majd belinkelem, ha megvan, ha meg nem lesz belőle szám, akkor csak a szöveget.
okés,kiváncsi vagyok rá...Én is ezen a héten fogom felvenni a zenét,ha lesz úgy időm,meg nyár elején még egyet :)
Radnóti Miklós: TÖREDÉK
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1944. május 19.
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1944. május 19.
Cím:Gondolatok 2. (2013-06-03)
Kósza gondolatok futkorásznak a fejemben,
Könnycseppek ezrei gyülekeznek a szememben.
Szerettem volna,most ezt a pár percet feledni,
És a hét további napján újra és újra szeretni.
Próbálom a helyes szavakat keresni,ami éppen érzek,
Ki írom a szívem,aztán útnak ereztem a szélnek.
Tollam hallgat az észre,eszem az egyszerű szívemre,
Néha csak annyit szeretnék,kikötni egy lakatlan szigetre.
Hogy senki se figyeljen,mikor érzem magányos vagyok,
És értsék meg az írásomban,mit jelentenek a mondatok.
Fények nélkül az arany is halványan ragyog,
Nem értheti ezt olyan,ki nem volt még a sötétben gyalog.
Egyszer mindent magam mögött hagyok,nem számítok senkire,
Nem félek semmitől,hisz voltam már a pokoltól egy centire.
Lelkem erős beton,lábaim akár a bástya,
Nem érdekel a zseton,és az embereken az álca.
Sokan másnak a hátán fát vágna,sajnos ilyenek vagyunk,
Eltorzult a fajunk,eszünk,iszunk és érzéstelenül b*unk.
Magamért élek,mégha lassan is telnek a percek,
Írásomban magamról-rólatok tájképet festek.
A kétszínűek lesnek,kiket szúrjanak hátba,
Ami másnak a szemében gerenda,az nekem csak szálka.
A külsejük olcsó márka,belsejük régóta fagyos,
Én vagyok az Óriás,aki titeket laposra tapos.
Gondolatok hegyén-hátán,számotokra lényegtelen,
A pénz irányít benneteket,ami nekem szégyentelen.
Kósza gondolatok futkorásznak a fejemben,
Könnycseppek ezrei gyülekeznek a szememben.
Szerettem volna,most ezt a pár percet feledni,
És a hét további napján újra és újra szeretni.
Próbálom a helyes szavakat keresni,ami éppen érzek,
Ki írom a szívem,aztán útnak ereztem a szélnek.
Tollam hallgat az észre,eszem az egyszerű szívemre,
Néha csak annyit szeretnék,kikötni egy lakatlan szigetre.
Hogy senki se figyeljen,mikor érzem magányos vagyok,
És értsék meg az írásomban,mit jelentenek a mondatok.
Fények nélkül az arany is halványan ragyog,
Nem értheti ezt olyan,ki nem volt még a sötétben gyalog.
Egyszer mindent magam mögött hagyok,nem számítok senkire,
Nem félek semmitől,hisz voltam már a pokoltól egy centire.
Lelkem erős beton,lábaim akár a bástya,
Nem érdekel a zseton,és az embereken az álca.
Sokan másnak a hátán fát vágna,sajnos ilyenek vagyunk,
Eltorzult a fajunk,eszünk,iszunk és érzéstelenül b*unk.
Magamért élek,mégha lassan is telnek a percek,
Írásomban magamról-rólatok tájképet festek.
A kétszínűek lesnek,kiket szúrjanak hátba,
Ami másnak a szemében gerenda,az nekem csak szálka.
A külsejük olcsó márka,belsejük régóta fagyos,
Én vagyok az Óriás,aki titeket laposra tapos.
Gondolatok hegyén-hátán,számotokra lényegtelen,
A pénz irányít benneteket,ami nekem szégyentelen.
majd még egyet beteszek,ott kiváncsi leszek a véleményekre,mert ott egy adott dologról irtam,bár lehet nem szabad majd róla beszélni,de az egy érdekes téma lesz :P remélem 1-2embernek majd tetszeni fog,azt már vagy 2hónapja irogatom hébe-hóba :D
Élet (2013-02-06.-án kezdtem el,csak azóta volt 1-2irásom még és így a háttérbe szorult....Valószínűleg fel is lesz véve :)
Sírunk és nevetünk ezek mi vagyunk,
Ebben a világban még sehol sem tartunk.
Magyarország a hazám,soha nem tagadom,
Ha belénk kötsz baszhatod,mert L.LTP a csapatom.
Mindenki menekül,lehúznak egyre jobban,
Banknál a hitelért,már tömegnyomorvan.
Porban az ország az öltönyösök lopnak,
Szegényekre tojnak,csak a feszültségek forrnak.
Kamuzás a hobbijuk,hogy felhúznak pár gyárat,
Meg még százat,de inkább kivágják a fákat.
Semmit nem teszünk,lassan homályba vészünk,
Unokáinkért élünk,ha a rendszer marad végünk
Egyhelyben állunk,majd elázunk mind egy szálig,
A kormány meg mindenkit,szebb jövővel kábít.
Médiával butítanak,sok ember van vakon,
A választáson ígéretekkel már teli a vagon.
Itt nincs jövőm,nincsen pénzem,csórógyerekként élek,
A férgektől már félek,most csak nektek szól az ének.
Az öregembernek,hogy tartsam benne azt a hitet,
Nem vehetik el soha,amit értünk véghez vittek.
Vedd már észre Orbán,süllyesztőben az ország,
Törvények és válság,de a pénzt folyton csak szórják.
Nem érdekli őket,hogyan fizeted ki a rezsit,
Sok mihaszna elit,nem tesz értünk senki semmit.
Refrén 2x: Ez az élet mocskos,de van még kevés remény,
Hogy Mo.-ban ne legyen mindenkin bő a mellény.
Talpra Magyar,mert mi vagyunk Európa szíve,
Csak nektek rappelek,most terjedjen a híre.
Félek! Félve élek,nagymamámat nézem,
Háborús képet éget,de én abból nem kérek.
Pedig csak idő kérdése mikor robban a bomba,
Bár a magyar felfogásnak,ezt bírja a gyomra.
Az ember naphosszat nyomja,az ipart a földön,
De lenéznek ha bánatomat papírra öntöm.
A kannás bort töltöm,élvezem az életet,
Másnap az utcán figyelem,ahogy a koldus kéreget.
Mindenki méreget,a szemekben félelem,
Mondjátok meg,mikor lesz itt végre saját életem?!
Sokszor csak éhezem,de így se futja kajára,
Bezzeg az öltönyösnek 10milla a lakása.
Kopott házfalakon tegek,csóróság a jellemünk,
Mi fiatalok a téren ba*uk el a szellemünk.
Tini picsákat kergetünk,de álom nekik a páwa,
Csak 15 a csaj és már a neten a k*vát játsza.
Virtuális világ lett mára,szomorú ez számomra,
Nem akarunk tisztán látni,hasonlítunk a bábokra.
Én ráfestelek a vászonra,még ha nem is akarod,
Vakarhatod a segged,attól nem lesz neked nyaralód.
köszönöm azoknak akik végig tudták olvasni,remélem tetszik nekik és semmiféle feszültséget nem akarok ezzel a versel/rap szöveggel kelteni :) További szép napot!;)
ui.: Elnézést a helyesírási hibákért ha esetleg találtatok!:/
(edited)
Sírunk és nevetünk ezek mi vagyunk,
Ebben a világban még sehol sem tartunk.
Magyarország a hazám,soha nem tagadom,
Ha belénk kötsz baszhatod,mert L.LTP a csapatom.
Mindenki menekül,lehúznak egyre jobban,
Banknál a hitelért,már tömegnyomorvan.
Porban az ország az öltönyösök lopnak,
Szegényekre tojnak,csak a feszültségek forrnak.
Kamuzás a hobbijuk,hogy felhúznak pár gyárat,
Meg még százat,de inkább kivágják a fákat.
Semmit nem teszünk,lassan homályba vészünk,
Unokáinkért élünk,ha a rendszer marad végünk
Egyhelyben állunk,majd elázunk mind egy szálig,
A kormány meg mindenkit,szebb jövővel kábít.
Médiával butítanak,sok ember van vakon,
A választáson ígéretekkel már teli a vagon.
Itt nincs jövőm,nincsen pénzem,csórógyerekként élek,
A férgektől már félek,most csak nektek szól az ének.
Az öregembernek,hogy tartsam benne azt a hitet,
Nem vehetik el soha,amit értünk véghez vittek.
Vedd már észre Orbán,süllyesztőben az ország,
Törvények és válság,de a pénzt folyton csak szórják.
Nem érdekli őket,hogyan fizeted ki a rezsit,
Sok mihaszna elit,nem tesz értünk senki semmit.
Refrén 2x: Ez az élet mocskos,de van még kevés remény,
Hogy Mo.-ban ne legyen mindenkin bő a mellény.
Talpra Magyar,mert mi vagyunk Európa szíve,
Csak nektek rappelek,most terjedjen a híre.
Félek! Félve élek,nagymamámat nézem,
Háborús képet éget,de én abból nem kérek.
Pedig csak idő kérdése mikor robban a bomba,
Bár a magyar felfogásnak,ezt bírja a gyomra.
Az ember naphosszat nyomja,az ipart a földön,
De lenéznek ha bánatomat papírra öntöm.
A kannás bort töltöm,élvezem az életet,
Másnap az utcán figyelem,ahogy a koldus kéreget.
Mindenki méreget,a szemekben félelem,
Mondjátok meg,mikor lesz itt végre saját életem?!
Sokszor csak éhezem,de így se futja kajára,
Bezzeg az öltönyösnek 10milla a lakása.
Kopott házfalakon tegek,csóróság a jellemünk,
Mi fiatalok a téren ba*uk el a szellemünk.
Tini picsákat kergetünk,de álom nekik a páwa,
Csak 15 a csaj és már a neten a k*vát játsza.
Virtuális világ lett mára,szomorú ez számomra,
Nem akarunk tisztán látni,hasonlítunk a bábokra.
Én ráfestelek a vászonra,még ha nem is akarod,
Vakarhatod a segged,attól nem lesz neked nyaralód.
köszönöm azoknak akik végig tudták olvasni,remélem tetszik nekik és semmiféle feszültséget nem akarok ezzel a versel/rap szöveggel kelteni :) További szép napot!;)
ui.: Elnézést a helyesírási hibákért ha esetleg találtatok!:/
(edited)
Tudtam én, hogy előbb-utóbb kirobban belőled a tehetség.
Azaz :DDD És tetszik v csak ez gúnyos megjegyzés volt?:D
én végigolvastam.
Hogy Mo.-ban ne legyen mindenkin bő a mellény.
Mo.-ban? gondolom Magyarországra gondoltál, az ebben a mondatban helyesen Magyarországon, nem Magyarországban : D
Sokszor csak éhezem,de így se futja kajára
ezt nem értem. az éhezés meg a "nem futja kajára", az lényegében ugyanaz,kicsit furcsán hangzik ez így.
ha felvettétek, valami hanganyagot linkelj majd róla. kíváncsi vagyok, hogy fogod vagy fogja majd valaki ezt reppelni, mert néhol annyira ütemtelenül jönnek ki a szótagok, hogy nekem mission impossible lett a dolog, hogy ütemesen olvassam magamban.
Hogy Mo.-ban ne legyen mindenkin bő a mellény.
Mo.-ban? gondolom Magyarországra gondoltál, az ebben a mondatban helyesen Magyarországon, nem Magyarországban : D
Sokszor csak éhezem,de így se futja kajára
ezt nem értem. az éhezés meg a "nem futja kajára", az lényegében ugyanaz,kicsit furcsán hangzik ez így.
ha felvettétek, valami hanganyagot linkelj majd róla. kíváncsi vagyok, hogy fogod vagy fogja majd valaki ezt reppelni, mert néhol annyira ütemtelenül jönnek ki a szótagok, hogy nekem mission impossible lett a dolog, hogy ütemesen olvassam magamban.
most eszembe jutott, ezt volt barátnőm írta egy veszekedésünk után, nem egy Petőfi, de nekem bejött .)
S ajnálom, mit veled tettem
Z avarodott és Ostoba lettem
E rre nincsen mentségem
R ájöttem, hogy tévedtem
E bben a percben véget is vetettem
T e vagy nekem a Szerelmem!
L ehetnél az Életem.!
E zerszer is átgondoltam a dolgokat
K érlek, viseljük el a vitákat!
T udom, van belőle ezer
O stobaságok tömege elver
M int egy betegség,melynek sohasincs vége
P illanatnyi hülyeségek értelmetlensége
I rántad érzett Szerelmem Végtelensége!
az utolsó pár sor tényleg jó lett .)
S ajnálom, mit veled tettem
Z avarodott és Ostoba lettem
E rre nincsen mentségem
R ájöttem, hogy tévedtem
E bben a percben véget is vetettem
T e vagy nekem a Szerelmem!
L ehetnél az Életem.!
E zerszer is átgondoltam a dolgokat
K érlek, viseljük el a vitákat!
T udom, van belőle ezer
O stobaságok tömege elver
M int egy betegség,melynek sohasincs vége
P illanatnyi hülyeségek értelmetlensége
I rántad érzett Szerelmem Végtelensége!
az utolsó pár sor tényleg jó lett .)
Magyarországban miért nem helyes? Mind a kettő helyes szerintem,attól függ hogy nézzük
Magyarországban éheznek az emberek
Magyarországon éheznek az embereket
vagy csak ennyire suta vagy xD
-
van benne valmai az éhezésben,majd javítok rajta,köszönöm az észrevételt...
ezért jó a rapp,mert nem csak a szótagok számítanak,hanem h az alap milyen ritmust ad meg ;)
Magyarországban éheznek az emberek
Magyarországon éheznek az embereket
vagy csak ennyire suta vagy xD
-
van benne valmai az éhezésben,majd javítok rajta,köszönöm az észrevételt...
ezért jó a rapp,mert nem csak a szótagok számítanak,hanem h az alap milyen ritmust ad meg ;)