Subject: Rímek, Versek, Írások

Már elég régen nem írtam,ezért gondoltam megint fel kellene hozni a topicot :P

Szeretem! /2013.10.08/
--------------------------

Szerelem? Szerintetek létezik?
Sok lánynak a szívét kibérelik.
Darabokra szétesik,fájdalmas sebek,
És örökre megmaradnak bennük a hegek.

Mély levegőt veszek,mert nem értem őket,
Bevallom őszintén,én tényleg féltem őket.
A térdelőket,az útszéli lányokat,
Akik könnyes szemmel nézik a boldog párokat.

Úgy kezelik őket,mint a bábokat...sajnos,
De tudom,mindegyik belülről egy harcos.
Ti értünk vagytok,mi meg értetek,
Úgy éljetek,hogy semmitől se féljetek.

Egy virágot kértetek és meg is kaptátok,
Szavaimat a szerelmes szívemből kapjátok.
Szeretem! Igen,az első perctől fogva szeretem,
Mára már,én az igaz szerelmet nem keresem.

Minden szavát megeszem,elcsavarta a fejemet,
Ha sötét úton ballagtam a világosba vezetett,
Oda adtam a szívemből neki,egy óriási szeletett,
Hiszem,hogy mellette a világban megtaláltam a helyemet.

Adj egy tollat,s egy ecsetet,lefestelek téged,
Minden szavad és érintésed,engem belülről éget.
Te voltál,ki bátran felém lépett,ezért örök hálám,
Mert szép lassan megérett az alma a szerelem fáján.

A vers végére rájöttem,hogy a szerelem tényleg létezik,
Az sötét éjszaka és a fényes nappal,vele együtt szétesik.
A szavak és rímek a lapjaimon,csak őt fényezik,
És az utcán a boldogságom az emberek is észlelik.

Gabcsi, ez már egészen vállalható, gratulálok! Fejlődsz. Nem vagyok nagy versfogyasztó, de ennyit még én is látok.

Ébredj magyar!

Lepusztult épületek,
És színét vesztett tájak.
Feladott készületek,
És szertefoszlott vágyak.
Sötét volt az én múltam,
És nem szebb a jelenem.
Rádöbbenek feldúltan:
Átok ül a nevemen.

Gyönyörű ez az ország,
Ahova én születtem.
A bajt nyugatról hozzák,
Keletről is szüntelen.
Egyedül a világban,
És sárban hemperegve.
Elveszve a hibákban,
Álomba szenderegve.

Igazság már régen nincs,
A média fátylat von.
A becsület túl nagy kincs,
Hanyatlik az ősi hon.
Már ébredni illene,
Nem Brüsszelben térdelni.
Nagy a magyar Istene,
Nem kell hazánk bérelni.

Habár telnek a évek
A múltad el ne felejtsd.
A pohár aljára nézek
Meg is ittam a felest.
De elég legyen ebből
Hisz most kell talpra állni,
Az igazság nem szeszből
Fog újra muzsikálni.

Ébresztő, drága népem,
Még nem késő éledni.
Feláldozom életem,
Nem kell zászlót égetni.
De kedves Magyarország,
Árpádnak büszke vére,
Ne tépjenek csúf csordák,
Törekedj a békére!

Nagyapáink a fronton,
Orosz téllel dacolva
Egy régi szétlőtt tankon
Gondoltak rád vacogva.
Az utolsó csepp vérig
És rendületlen hittel
Az életük nem féltik
Majd elhullnak a tiszttel.


Most tervezzük megzenésíteni, még egy befejezőversszakot kell megírnom hozzá. ABABCACA és ABABCDCD rímsorok váltakoznak benne, egy versszak 8 sor, egy sor 7 szótagszámú. Vélemények?
(edited)

örülök neki,ha tényleg tetszik....bár amint látok,eléggé régen írtam,mondjuk azóta inkább a zenémet akarom megcsinálni egy haverral :)

jó nagyon,és épp ezaz...ez is ha úgy nézzük rapp,én is hasonlóban írok,és szerintem eléggé jól sikerült ;)
Hogy akarjátok zenésíteni? Rock alap(gitár meg ilyen nemvágom mik) vagy rappként alapra?

Köszi szépen :) Hát egyenlőre még gondban vagyunk az alappal, meg a stílussal, maga a vokál megvan, most próbálkozunk. Ha kész van mindenképp kiteszem majd ide :D

Nem nagyon szoktam ide írogatni, de ez az "Ébredj Magyar" megér pár szót!!
Szép munka! :)

Nagyon szépen köszönöm! :)

Én csak az ACDC-t ismertem eddig... :D

Amúgy a vers tényleg jó.

Köszi :D

Egy régebbi írásom:

Elmentél,közel egy éve lyukas a szívem,
Amit tőled tanultam magammal viszem.
Még mindig hiszem,előttem vagy szívemben,
Aki a napjaimat sokszor sötétből,színesre színezte.

Bánkódom,mert tudom rengeteget hibáztam,
Nem tudtam felnőni ebben a mocskos világban.
Érzem az illatod a virágban,emlékszem a szemedre,
De ki nem emlékezne az édesanyjára aki nevelte?!

A legjobbakat kereste,értünk élt és dolgozott,
Ha valami seb ért minket,ő egyből foltozott.
Gondozott,mosdatott és lefektetett az ágyba,
Majd a sötétben puszit nyomott a pirusajkú szánkra.

De tudta!Sokszor megbánta,de én makacs vagyok,
Remélem én is a gyerekemnek annyi szeretet adok.
Amennyit ő adott,hisz nyugalmat és békét maga után hagyott,
Bízom benne az égiektől Te is annyi nyugalmas kapsz ott.

Egyszer találkozunk,össze ér megint a kezünk,
És a túlvilágban a járdán egymás mellett megyünk.
Megtaláljuk a helyünk,boldogságban élünk,
És Istentől segítség nyújtás többé nem kérünk.

Egymás szemébe nézünk,aztán megöleljük egymást,
És a hullócsillagokra pillantunk ami épp felettünk elszáll.
Az idő rohan és gyorsan elszállt,de az emléked megmarad,
Neked a földön a neved ANYA,örökre a szívűnkben marad.

nem rossz,egy pár nyelvi hiba,szóismétlés szúrta csak a szemem.

Egymás szemébe nézünk,aztán megöleljük egymást,

És a hullócsillagokra pillantunk ami épp felettünk elszáll.
Az idő rohan és gyorsan elszállt

Aki a napjaimat sokszor sötétből,színesre színezte.

jogos,és tényleg...pesdig szoktam figyelni ezekre,az elszáll,elszállt az tudtam...Am meg lehet azért is van ez,mert ezt csak úgy rökpe 10perc alatt hoztam össze :)
Köszönöm,hogy legalább vetted a fáradtságot és elolvastad :)

a "színesre színezte" az szerintem nem gáz

gáznak nem gáz, csak az azonos szótövű szavak különböző toldalékkal történő egymás után írását inkább fokozásnak szokták használni,azt meg itt nem érzem,így nekem fura.

most utána is néztem wikin,ilyesmi gondoltam,na : d

A figura etymologica (jelentése szófejtő alakzat) azonos tövű szavak ismétlésén alapuló szóalakzat, retorikai alakzat, költői eszköz. Olyan szószerkezet, amelyet ugyanazon szótőnek két vagy több különböző toldalékolt alakja alkot. Általában a fokozás eszközeként akalmazzák.