Subpage under development, new version coming soon!
Subject: Rímek, Versek, Írások
A negatív kritikából tanulni kell. Ettől függetlenül ajánlom hogy állj mikrofon mögé és hozd ki belőle amit tudsz. :)
Tökjó:P
Vörösiszap
Vörös szenny folyt a földeken,
Mint a halál bora,
S végigvert szegény népemen
Az ördög ostora.
Hitel-sújtotta otthonok
Lettek végképp oda,
Hogy ki mit spórolt onnan el,
Nem tudjuk meg soha.
Hány tározó rejt még halált,
Hol lappang néma könny?
Hány vészt hoz még a kapzsiság,
A restség, s a közöny?
A pénzben úszó bankvezér
Humánusan üzen:
“Azonnal mindent kifizess,
Túlélő nincstelen!"
Mindent ellep az iszapár,
Özönlik, lábra kap,
Száz indulatban ott fröcsög,
Hömpölyög az iszap.
Szónoklatokban ott virít,
A nyakkendőt köti,
Üres szócséplés poharát
Már ez löttyenti ki.
Konfliktus-csecsemőt becéz,
Mutogat, uzsoráz,
Ettől lesz több az indulat,
És drágább majd a gáz.
Vörösiszapba fúlt remény,
A gyermeked köhög,
Anyád sírjáról vörösen
Bámul rád és - röhög.
Iszap zabál a földeken,
S a gyomra még korog,
Ha ott hagyjuk vörösleni:
Nincs jövő, magyarok.
Vörösiszap
Vörös szenny folyt a földeken,
Mint a halál bora,
S végigvert szegény népemen
Az ördög ostora.
Hitel-sújtotta otthonok
Lettek végképp oda,
Hogy ki mit spórolt onnan el,
Nem tudjuk meg soha.
Hány tározó rejt még halált,
Hol lappang néma könny?
Hány vészt hoz még a kapzsiság,
A restség, s a közöny?
A pénzben úszó bankvezér
Humánusan üzen:
“Azonnal mindent kifizess,
Túlélő nincstelen!"
Mindent ellep az iszapár,
Özönlik, lábra kap,
Száz indulatban ott fröcsög,
Hömpölyög az iszap.
Szónoklatokban ott virít,
A nyakkendőt köti,
Üres szócséplés poharát
Már ez löttyenti ki.
Konfliktus-csecsemőt becéz,
Mutogat, uzsoráz,
Ettől lesz több az indulat,
És drágább majd a gáz.
Vörösiszapba fúlt remény,
A gyermeked köhög,
Anyád sírjáról vörösen
Bámul rád és - röhög.
Iszap zabál a földeken,
S a gyomra még korog,
Ha ott hagyjuk vörösleni:
Nincs jövő, magyarok.
Pl, hogy itt röhögsz rajta, valakinek meg tönkretette az életét és megölte a hozzátartozóit.
Nagy sietve jöttem ide
Duzzadt rajtam gatya ing
Azt hittem, hogy nagyot szarok,
Lett belőle egy nagy fing.:D
Duzzadt rajtam gatya ing
Azt hittem, hogy nagyot szarok,
Lett belőle egy nagy fing.:D
Zokniban élek
A zobiktol félek
ha nem jő a tavasz
meghuzom a ravszt
szarok én jó sokat
a büdös seggem mosogat
a muter döglik a budiba
én meg röhögök a moziba :D
tetszik?
A zobiktol félek
ha nem jő a tavasz
meghuzom a ravszt
szarok én jó sokat
a büdös seggem mosogat
a muter döglik a budiba
én meg röhögök a moziba :D
tetszik?
Politikát tartsuk távol ha lehet, még versben is.
már nem aktuális de egyszer vonaton láttam :)))
Itt a tavasz
Ződ a haraszt
Szard ki magad
Büdös paraszt :))
Itt a tavasz
Ződ a haraszt
Szard ki magad
Büdös paraszt :))
Ady Endre:
65. A NACIONALIZMUS ALKONYA
Nem is kell, hogy Matuzsálem legyen valaki: megérhet egy gyönyörű földi dolgot, egy örvendetes elmúlást. Öregnek csúfolt, de egyre ifjodó Európánk lehesseget végre egy utálatos lidércet a melléről: a nacionalizmust.
Lidércnek mondjuk, de több, mint lidérc. Egyik boldogtalansága az emberiségnek. Valami csodálatos élősdi növénye az emberi kultúrának, mely gyökereit mélyre ereszti hirhedt bagolyvárak földjén. Rómában, Tibetben, Moszkvában, Sztambulban és más helyeken. Fojt és öl milliom karjával.
Mennyi históriai gazság történt már általa. Népek összeuszítása, világosság-oltás, szabadságtiprás. Csoda, hogy addig eljutott az emberiség, ameddig eljutott.
Beszédes, hatalmas jelek most azt hirdetik, hogy itt a leszámolás ideje. Ahol csak nem frázis a haladás, ott már mindenütt erős marokkal készül a lelkében világosulni kezdő nép, hogy az emberiség herbáriumából kitépje ezt a mérges, élősdi növényt.
A nacionalizmus: a dühödt hazafiság. De még az sem. A patrióta nevet ugyan sokszor kompromittálták már, de még mindig szentebb fogalom köpenye, hogysem a nacionalizmust födhesse. A nacionalizmus nem hazafiság. A hazafiság valami olyan sine qua non-ja az embernek és a társadalomnak, hogy még fogalommá sem kell sűríteni s szót sem keresni hozzá. A közös kultúrában s közös társadalmi munkában álló, becsületes, munkásemberek mind azok. Hazafiak, ha úgy tetszik. Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli.
Egy ősi ámítás leleplezése előtt áll a világ. Nem véletlenség az, hogy Pobjedonoszcev lezuhan a főprókurátori trónról, s a harmadik francia köztársaság, mint egy óriás, tapos el ugyancsak most egy, a nacionalizmusra spekuláló, összeesküvő, bonapartista hangyabolyt. És a dolgozó Németország ugyancsak most és most is újra kijelenti, hogy a dühödt hazafiság nevében nem kapható cézári őrületek támogatására. Ugyancsak most figyelmezteti népét egy nagy író, Björnstjerne Björnson, hogy a nacionalista apostolok által ne téríttesse el magát az igazi haladástól, a kultúrfejlődéstől. Tele van nagyszerű jelekkel a világ. A nacionalizmus alkonyán vagyunk.
Körülbelül Pobjedonoszcev fekete, de nem titkolózó lelkében obszerválható legjobban a nacionalizmus. Ő nem öltött álarcot. Átkozta a szabadságot, a kultúrát. Ultramontánabb volt a középkor pápáinál. A cáré és az igazhitű papoké legyen a világ, és a szláv csordáé. Legyen háború és dögvész inkább, mintsem gondolkozzék, akarjon a nép.
Ez a nyers típus. Őszintébb a dalai lámánál, mindenesetre jóval őszintébb például Vilmos császárnál, Galiffet tábornoknál avagy Dérouléde-nál. Ahogy különbözően fejlődtek az egyes embertársadalmak, úgy változtatta arcát a nacionalizmus. Allah nevében bolondítja az ottománt, gloire-ral részegíti a franciát, svédgyűlöletet gerjeszt a norvégban, pángermán álmokkal traktálná a németet. S amely társadalmakban esetleg sokféle náció él, gondoskodnak külön-külön a nacionalizmusról azok, kiknek érdekük, hogy régi tekintélyben, módban virágozzák a oligarchia. Mert a nacionalizmus arra jó mindenekfelett, hogy a vele megmámorosított tömeg ne vegye észre, mi hiányzik neki, s mihez van joga. Franciaországban erre már lehetetlen volna pobjedonoszcevi brutális őszinteség. Itt köztársaságiként veri a mellét az ultramontán. Sőt a szabadgondolkozással is kacérkodik. De alapjában minden nacionalizmus közös gyökerű. És ha gúnyolódni kedvünk volna, a nacionalizmusnál internacionálisabb erő és idea nincs.
A népek kezdenek látni, s ha Európát itt-ott néha elfogja egy-egy nacionalista rángatózás, ez vitus-tánc. Az elmúlás ellen rúgkapál a nacionalizmus. Talán már nemsokára nem lesz szégyen igazi hazafinak lenni sehol a világon. Még Oroszországban is megindult a leszámolás. Meddig késik még - nálunk?
Budapesti Napló 1905. április 8.
65. A NACIONALIZMUS ALKONYA
Nem is kell, hogy Matuzsálem legyen valaki: megérhet egy gyönyörű földi dolgot, egy örvendetes elmúlást. Öregnek csúfolt, de egyre ifjodó Európánk lehesseget végre egy utálatos lidércet a melléről: a nacionalizmust.
Lidércnek mondjuk, de több, mint lidérc. Egyik boldogtalansága az emberiségnek. Valami csodálatos élősdi növénye az emberi kultúrának, mely gyökereit mélyre ereszti hirhedt bagolyvárak földjén. Rómában, Tibetben, Moszkvában, Sztambulban és más helyeken. Fojt és öl milliom karjával.
Mennyi históriai gazság történt már általa. Népek összeuszítása, világosság-oltás, szabadságtiprás. Csoda, hogy addig eljutott az emberiség, ameddig eljutott.
Beszédes, hatalmas jelek most azt hirdetik, hogy itt a leszámolás ideje. Ahol csak nem frázis a haladás, ott már mindenütt erős marokkal készül a lelkében világosulni kezdő nép, hogy az emberiség herbáriumából kitépje ezt a mérges, élősdi növényt.
A nacionalizmus: a dühödt hazafiság. De még az sem. A patrióta nevet ugyan sokszor kompromittálták már, de még mindig szentebb fogalom köpenye, hogysem a nacionalizmust födhesse. A nacionalizmus nem hazafiság. A hazafiság valami olyan sine qua non-ja az embernek és a társadalomnak, hogy még fogalommá sem kell sűríteni s szót sem keresni hozzá. A közös kultúrában s közös társadalmi munkában álló, becsületes, munkásemberek mind azok. Hazafiak, ha úgy tetszik. Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli.
Egy ősi ámítás leleplezése előtt áll a világ. Nem véletlenség az, hogy Pobjedonoszcev lezuhan a főprókurátori trónról, s a harmadik francia köztársaság, mint egy óriás, tapos el ugyancsak most egy, a nacionalizmusra spekuláló, összeesküvő, bonapartista hangyabolyt. És a dolgozó Németország ugyancsak most és most is újra kijelenti, hogy a dühödt hazafiság nevében nem kapható cézári őrületek támogatására. Ugyancsak most figyelmezteti népét egy nagy író, Björnstjerne Björnson, hogy a nacionalista apostolok által ne téríttesse el magát az igazi haladástól, a kultúrfejlődéstől. Tele van nagyszerű jelekkel a világ. A nacionalizmus alkonyán vagyunk.
Körülbelül Pobjedonoszcev fekete, de nem titkolózó lelkében obszerválható legjobban a nacionalizmus. Ő nem öltött álarcot. Átkozta a szabadságot, a kultúrát. Ultramontánabb volt a középkor pápáinál. A cáré és az igazhitű papoké legyen a világ, és a szláv csordáé. Legyen háború és dögvész inkább, mintsem gondolkozzék, akarjon a nép.
Ez a nyers típus. Őszintébb a dalai lámánál, mindenesetre jóval őszintébb például Vilmos császárnál, Galiffet tábornoknál avagy Dérouléde-nál. Ahogy különbözően fejlődtek az egyes embertársadalmak, úgy változtatta arcát a nacionalizmus. Allah nevében bolondítja az ottománt, gloire-ral részegíti a franciát, svédgyűlöletet gerjeszt a norvégban, pángermán álmokkal traktálná a németet. S amely társadalmakban esetleg sokféle náció él, gondoskodnak külön-külön a nacionalizmusról azok, kiknek érdekük, hogy régi tekintélyben, módban virágozzák a oligarchia. Mert a nacionalizmus arra jó mindenekfelett, hogy a vele megmámorosított tömeg ne vegye észre, mi hiányzik neki, s mihez van joga. Franciaországban erre már lehetetlen volna pobjedonoszcevi brutális őszinteség. Itt köztársaságiként veri a mellét az ultramontán. Sőt a szabadgondolkozással is kacérkodik. De alapjában minden nacionalizmus közös gyökerű. És ha gúnyolódni kedvünk volna, a nacionalizmusnál internacionálisabb erő és idea nincs.
A népek kezdenek látni, s ha Európát itt-ott néha elfogja egy-egy nacionalista rángatózás, ez vitus-tánc. Az elmúlás ellen rúgkapál a nacionalizmus. Talán már nemsokára nem lesz szégyen igazi hazafinak lenni sehol a világon. Még Oroszországban is megindult a leszámolás. Meddig késik még - nálunk?
Budapesti Napló 1905. április 8.