Subpage under development, new version coming soon!
Subject: Suli
Mivel sohasem tanultál és így is összejött egy majdnem kitűnő érettségi gondolom vmi übergyenge középsuli lehetett, ahol a sok egysejtű között te még ki is tudtál tűnni. Jó tanács, nemhogy a BME-re, de egyik felsőfokú oktatási intézménybe se menjél, mert ott tényleg tanulni kell. Illetve az egri fősulira meg ilyen gyöngyösi károly róbert szintűekre menjél nyugodtan, ott még ellébecolhatsz az életedből 3 évet és a végén még diplomát is kapsz.
köszönöm építő jellegű hozzászólásod .)
elmondanám,hogy mikor idejöttem 2008-ban,akkor ez a statisztika szerint az ország 8. legerősebb szakközépiskolája volt. most nem tudom hányadik,de nem lehetünk rossz helyen.
amiről szintén fel kell,hogy világosítsalak, az a következő: az írásbeli érettségik (melyek köztudottan az összpontszám jóval nagyobb részét adják,mint a szóbelik) mindenhol ugyanazt a feladatsort tartalmazzák. függetletnül attól,hogy melyik régió milyen iskolájában írja az ember,ezek központilag mennek. ebből következik,hogy egy übergyenge iskola inkább eredményezne gyenge eredményeket,mint viszonylag jókat.
semmi bajom azokkal az emberekkel,akik tanulnak,de én még nem léptem közéjük. 20 éves vagyok,ebben a korban nem mindenki éri el azt,hogy tudjon annyira felelősségtudóan gondolkodni,hogy a tanulás hasznos dolognak tűnjön. én nem értem még el,talán nem is fogom soha, nem tudhatom. viszont enyhén bántónak érzem a hozzászólásod. amiatt,hogy te sokat tanulsz, ne nézd le azokat,akik nem!
pár éve sokat játszottam MMO-kkal,így első osztályban mentem angolból érettségizni, ötös lett.
egy évre rá megpróbáltam az emeltet,az is ötös lett,mivel akkor még szintén sokat foglalkoztam a nyelvvel.
matekból kiskorom óta jó vagyok,erről nem tehetek.
fizikából nem voltam kifejezetten jó,de mivel a matek ment,az sokat hozzátett,emellett szerencsém is volt valamennyie az érettségivel. lehet,hogy másodszorra nem lenne ötös.
a magyar mindig is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott,relatíve jó a helyesírásom és szeretek fogalmazni.
töriből szinte végig kettes voltam, de mivel ebből a tantárgyból az érettségit egy általános iskolát végzett 14 éves gyerkőc is meg tudna írni 50%-ra, így az én 74%-os négyesem szintén nem meglepő.
nem érzem jogosnak,hogy emiatt támadsz. a jó tanácsodat talán megfogadom,tényleg nincs kedvem egyetemre menni. majd az idő eldönti
elmondanám,hogy mikor idejöttem 2008-ban,akkor ez a statisztika szerint az ország 8. legerősebb szakközépiskolája volt. most nem tudom hányadik,de nem lehetünk rossz helyen.
amiről szintén fel kell,hogy világosítsalak, az a következő: az írásbeli érettségik (melyek köztudottan az összpontszám jóval nagyobb részét adják,mint a szóbelik) mindenhol ugyanazt a feladatsort tartalmazzák. függetletnül attól,hogy melyik régió milyen iskolájában írja az ember,ezek központilag mennek. ebből következik,hogy egy übergyenge iskola inkább eredményezne gyenge eredményeket,mint viszonylag jókat.
semmi bajom azokkal az emberekkel,akik tanulnak,de én még nem léptem közéjük. 20 éves vagyok,ebben a korban nem mindenki éri el azt,hogy tudjon annyira felelősségtudóan gondolkodni,hogy a tanulás hasznos dolognak tűnjön. én nem értem még el,talán nem is fogom soha, nem tudhatom. viszont enyhén bántónak érzem a hozzászólásod. amiatt,hogy te sokat tanulsz, ne nézd le azokat,akik nem!
pár éve sokat játszottam MMO-kkal,így első osztályban mentem angolból érettségizni, ötös lett.
egy évre rá megpróbáltam az emeltet,az is ötös lett,mivel akkor még szintén sokat foglalkoztam a nyelvvel.
matekból kiskorom óta jó vagyok,erről nem tehetek.
fizikából nem voltam kifejezetten jó,de mivel a matek ment,az sokat hozzátett,emellett szerencsém is volt valamennyie az érettségivel. lehet,hogy másodszorra nem lenne ötös.
a magyar mindig is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott,relatíve jó a helyesírásom és szeretek fogalmazni.
töriből szinte végig kettes voltam, de mivel ebből a tantárgyból az érettségit egy általános iskolát végzett 14 éves gyerkőc is meg tudna írni 50%-ra, így az én 74%-os négyesem szintén nem meglepő.
nem érzem jogosnak,hogy emiatt támadsz. a jó tanácsodat talán megfogadom,tényleg nincs kedvem egyetemre menni. majd az idő eldönti
Ez a hsz nem a modoknak szól, úgyhogy kár elolvasniuk. Tompi66-nak szól csak és kizárólag.
/Nem kiszúrásból írtam, hogy esetleg szívjanak a modok./
Figyelj, az egyetem - főleg amíg nem kezded el komolyan venni (ez akkor következik be, ha kezdesz felnőni, abban az értelemben, ahogy a szüleid szeretnék, de ez nyilván azért messze van attól, ami meg a te elképzelésed, mindegy, a lényeg, hogy amikor azért a diploma előnyét kezded megérezni és még nem sikerült kipottyannod időközben az egyetemről, és egy gyenge pillanatodban úgy érzed: a macska rúgja meg, meg tudom csinálni, bajom nem származik belőle, ha már ennyit szenvedtem, akkor ne legyen hiába mindez stb., szóval ráébredsz a dolog lényegére a te szempontodból) - elsősorban haverok, buli, közös teherviselés (azaz előadásokon, szemináriumokon való alkalmi vagy többé-kevésbé rendszeres csoportos megjelenés és utána sörözés közben megbeszélés az átélt traumáról és hogy este hova mentek szórakozni; vizsgaidőszakban meg hogy hogyan oldjátok meg, hogy legyen jegyzetetek a szemináriumok anyagáról, hogy legalább a minimális esélye meglegyen annak, hogy beleolvashassatok, mielőtt bementek megírni másnaposan a zh-t).
Egészen biztos vagyok benne, hogy ha minimálisan nem lennél nyitott az egyetem felé, akkor be sem adtad volna a jelentkezésedet egyik helyre sem. Nekem azzal ne gyere, hogy a szüleid miatt, egy kicsit te is benne voltál abban, hogy a te nevedben a te aláírásoddal ilyen típusú nyomtatvány lett véletlenül pont megfelelő címre, helyre, időben beküldve. Nincs ezzel semmi baj, sőt!
Az az igazság, hogy nagyon jó dolgod van: egyrészt más ember megszenved, hogy épphogy be tudjon kerülni egy ilyen intézménybe, vagy hogy előtte egyáltalán leérettségizzen, másrészt nem paráztad és parázod túl a dolgokat, ami az egyik legeslegfontosabb hasznos dolog tud lenni az életben (szóval e szokásodat és tulajdonságodat őrizd meg örökre), harmadrészt van eszed és ezt nem csak, hogy tudod, hanem valahol sejted a jelentőségét és hogy kéne vele kezdened valamit.
A kérdés az, hogy mikor fogsz vele kezdeni valamit, illetve hogy egyáltalán mit szeretnél. Én a magam példámból tudom, hogy nem jó, ha csak úgy általánosságban elvan az ember, akkor könnyű elcsúszni a dolgainkkal. Magyarán ha nincsenek konkrét, nem általános, messzi, hanem jól megfogható és teljesíthető céljaink, akkor bizony nehéz motiváltnak maradni. Amikor ezek a célok tudatosodnak benned, na akkor fogsz elkezdeni felnőtté válni. Amúgy már most is az vagy, mert ahogy írsz, abból lejön, hogy sem elveszett, sem nagyon-nagyon elszállt és buta ember nem lehetsz, szóval nem féltelek, csak megpróbálok némi segítséget adni.
Mégpedig ahhoz, hogy hogyan állj hozzá az egész felvesznek-e, akarom-e az egyetemet dologhoz. Minden egyetemen lehetőséged van halasztani. Ez az egyik lényegi dolog, amit mondani akarok, a másik a fenti hosszú felvezetés. A halasztás az egyetemen - de talán már rég tudod - arról szól, hogy felvettek, tök jó, meg minden, minden rendben van, kezdődne is ősszel az első szemesztered a felsőoktatásban, de te valami oknál fogva mégse most kezdenéd el a dolgot. Ilyenkor van lehetőség csúsztatni a kezdést. Remélem jól emlékszem, hogy már rögtön az első félév kezdetekor is lehet élni ezzel az opcióval.
Az állam ugyanis (ha államilag finanszírozott képzésre vesznek fel) megad egy időtartamot, amíg neked az egyetemet el kell végezned, s ez több, mint a képzés tiszta nettó ideje az előzetes, s amúgy kötelező, kötelezően választható és alternatív/fakultatív/egyéb tárgyakat és akár terepgyakorlatokat is tartalmazó tanrend által meghatározott időtartam. A tanulmányi és vizsgaszabályzat rögzíti a hallgatók jogait és ebben szerepel az is, hogy a képzésed pontos leírása szerinti szabályok szerint halaszthatsz is féléve(ke)t, ami azt jelenti, hogy akkor a halasztott félévben nem jársz be órákra, nem vizsgázol, kihagyod. Akár elmehetsz külföldre is utazni, dolgozni, bármit tenni. Ha lejár ez a halasztott félév, persze mindent onnan kell folytatnod, ahol abbahagytad és úgy kell mindent csinálnod, hogy az állam által meghatározott maximális képzési időn belül be is fejezd az egyetemet.
Miért jó ez? Mert ha már egyszer van olyan szerencséd-eszed-felkészültséged-jól sikerült érettségiből fakadó pontszámaid, hogy felvennének most, akkor ezzel élni kell és el kell menni az egyetemre a beiratkozásra, hol ki lehet deríteni, hogy az általam taglalt fenti halasztásos dolognak a gyakorlatban milyen ügyintézési dolgai, nyomtatványai stb. vannak - tehát hogy pl. előbb be kell iratkoznod valószínűleg, be kell kerülni a nyilvántartásba, ezáltal az egyetem tudja majd, hogy te szeretnéd elkezdeni a szakodat, majd utána jelezni, hogy ez igaz, valóban szeretnél ott tanulni, de ha lehet, akkor nem mindjárt rögtön most.
Azért arra ne számíts, hogy 3 évig lébecolhatsz, szerintem az elején max. 2 félévet engednek egyhuzamban halasztani, magyarul egy rendes tanévet (ami az egyetemen 2 szemeszter), s utána marad még max. össz. 2 féléved amit még halaszthatsz, de lehet annyi se, ha az állam a max. képzési időbe nem enged annyi lébecolást. Viszont 2 félévet minden egyetemen fogsz tudni halasztani, ez tuti.
Gondold végig, szerintem ezt érdemes tenned, mert újra felvételizni majd később sokkal nagyobb szívás. Én azt is megcsináltam, de azért, mert ahova akartam menni, oda picivel több pontszám kellett volna. Ha van egy ilyen lehetőséged, akkor érdemes az esélyét megtartani annak, hogy élhess vele, még ha nem is rögtön azonnal szeretnéd kihasználni.
Olyat nem lehet, hogy most felvételiztél hivatalosan és 3 év múlva jelensz meg az egyetemen, hogy akkor elkezdenéd. De olyat igen, hogy elmész most ősszel a beiratkozásra vagy még inkább előtte még felhívod az egyetemedet (valószínűleg a tanulmányi osztályt kell keresned, azzal éred el a legtöbbet, a HÖK - hallgatói önkormányzat nem minden helyen működik érdemben és értelmesen és segítőkészen sajnos - és konkrétan kideríted, hogy mi a teendő.
Az is lehet, hogy az egyetem tényleg nem a te utad, de ezt csak és kizárólag te magad tudod eldönteni. Még a szüleid sem helyetted. Viszont ha így van, akkor is tudnod kell, hogy mit akarsz és akkor abba az irányba mozdulni. Ha még egyelőre buliznál, nem igazán tudod, hogy mihez fognál az életben, nincs konkrét elképzelésed arról, hogy mit dolgoznál majd, akkor egy technikum (ha van erre lehetőséged a középiskolában) elvégzése (+1 vagy 2 év?) esetleg OKJ-s képzés és mellette valami pénzkeresős munka is képbe jöhet, de ezeket úgyis tudod.
Egy a lényeg: a saját életedről a döntéseket elsősorban és tulajdonképpen hosszú távon mindenképpen csak és kizárólag te hozod és hozhatod meg. Akkor is, ha most még esetleg erősen függsz a szüleidtől. Szerintem ők is csak azt szeretnék látni, hogy valamerre indulj el és a kiválasztott úton haladj rendületlenül előre. Ennyi. Ha nem egyezik ez azzal, amit ők elképzeltek, hát akkor lesz feszültség bőven, de nem te leszel az első a világtörténelemben, aki így jár. Ha meg neked tényleg mindegy, mert még nem tudod, hogy mit szeretnél, akkor hallgass rájuk és iratkozz be az egyetemre, hidd el, hogy az jó buli. És a legkevésbé sem triviális az a megállapítás, hogy az egyetemen majd halálra kell tanulnod magad. Van, akinek igen, van akinek nem. Az egyetem is olyan, hogy mindamellett, hogy az intelligenciádon és agyadon kívül a kommunikációs képességeden is nagyban múlik az, hogy mit érsz el. Persze tisztában kell lenni azzal, hogy van amikor bizony be kell seggelni dolgokat, de egy BME azért nem a világ legrosszabb helye ebből a szempontból. Ha van agyad, hogy megértsd a dolgokat és minimális szorgalmad, hogy amikor nagyon muszáj, akkor mondjuk 1-szer, 2-szer átolvasd a dolgokat és utánanézz, vagy épp a beadandót elkészítsd, akkor nem lesz gondod vele.
Na jó abbahagyom, mert megint sokat írtam és lehet, hogy mindezt tudod nélkülem is simán. Ez esetben bocs az észosztásért... :D
/Nem kiszúrásból írtam, hogy esetleg szívjanak a modok./
Figyelj, az egyetem - főleg amíg nem kezded el komolyan venni (ez akkor következik be, ha kezdesz felnőni, abban az értelemben, ahogy a szüleid szeretnék, de ez nyilván azért messze van attól, ami meg a te elképzelésed, mindegy, a lényeg, hogy amikor azért a diploma előnyét kezded megérezni és még nem sikerült kipottyannod időközben az egyetemről, és egy gyenge pillanatodban úgy érzed: a macska rúgja meg, meg tudom csinálni, bajom nem származik belőle, ha már ennyit szenvedtem, akkor ne legyen hiába mindez stb., szóval ráébredsz a dolog lényegére a te szempontodból) - elsősorban haverok, buli, közös teherviselés (azaz előadásokon, szemináriumokon való alkalmi vagy többé-kevésbé rendszeres csoportos megjelenés és utána sörözés közben megbeszélés az átélt traumáról és hogy este hova mentek szórakozni; vizsgaidőszakban meg hogy hogyan oldjátok meg, hogy legyen jegyzetetek a szemináriumok anyagáról, hogy legalább a minimális esélye meglegyen annak, hogy beleolvashassatok, mielőtt bementek megírni másnaposan a zh-t).
Egészen biztos vagyok benne, hogy ha minimálisan nem lennél nyitott az egyetem felé, akkor be sem adtad volna a jelentkezésedet egyik helyre sem. Nekem azzal ne gyere, hogy a szüleid miatt, egy kicsit te is benne voltál abban, hogy a te nevedben a te aláírásoddal ilyen típusú nyomtatvány lett véletlenül pont megfelelő címre, helyre, időben beküldve. Nincs ezzel semmi baj, sőt!
Az az igazság, hogy nagyon jó dolgod van: egyrészt más ember megszenved, hogy épphogy be tudjon kerülni egy ilyen intézménybe, vagy hogy előtte egyáltalán leérettségizzen, másrészt nem paráztad és parázod túl a dolgokat, ami az egyik legeslegfontosabb hasznos dolog tud lenni az életben (szóval e szokásodat és tulajdonságodat őrizd meg örökre), harmadrészt van eszed és ezt nem csak, hogy tudod, hanem valahol sejted a jelentőségét és hogy kéne vele kezdened valamit.
A kérdés az, hogy mikor fogsz vele kezdeni valamit, illetve hogy egyáltalán mit szeretnél. Én a magam példámból tudom, hogy nem jó, ha csak úgy általánosságban elvan az ember, akkor könnyű elcsúszni a dolgainkkal. Magyarán ha nincsenek konkrét, nem általános, messzi, hanem jól megfogható és teljesíthető céljaink, akkor bizony nehéz motiváltnak maradni. Amikor ezek a célok tudatosodnak benned, na akkor fogsz elkezdeni felnőtté válni. Amúgy már most is az vagy, mert ahogy írsz, abból lejön, hogy sem elveszett, sem nagyon-nagyon elszállt és buta ember nem lehetsz, szóval nem féltelek, csak megpróbálok némi segítséget adni.
Mégpedig ahhoz, hogy hogyan állj hozzá az egész felvesznek-e, akarom-e az egyetemet dologhoz. Minden egyetemen lehetőséged van halasztani. Ez az egyik lényegi dolog, amit mondani akarok, a másik a fenti hosszú felvezetés. A halasztás az egyetemen - de talán már rég tudod - arról szól, hogy felvettek, tök jó, meg minden, minden rendben van, kezdődne is ősszel az első szemesztered a felsőoktatásban, de te valami oknál fogva mégse most kezdenéd el a dolgot. Ilyenkor van lehetőség csúsztatni a kezdést. Remélem jól emlékszem, hogy már rögtön az első félév kezdetekor is lehet élni ezzel az opcióval.
Az állam ugyanis (ha államilag finanszírozott képzésre vesznek fel) megad egy időtartamot, amíg neked az egyetemet el kell végezned, s ez több, mint a képzés tiszta nettó ideje az előzetes, s amúgy kötelező, kötelezően választható és alternatív/fakultatív/egyéb tárgyakat és akár terepgyakorlatokat is tartalmazó tanrend által meghatározott időtartam. A tanulmányi és vizsgaszabályzat rögzíti a hallgatók jogait és ebben szerepel az is, hogy a képzésed pontos leírása szerinti szabályok szerint halaszthatsz is féléve(ke)t, ami azt jelenti, hogy akkor a halasztott félévben nem jársz be órákra, nem vizsgázol, kihagyod. Akár elmehetsz külföldre is utazni, dolgozni, bármit tenni. Ha lejár ez a halasztott félév, persze mindent onnan kell folytatnod, ahol abbahagytad és úgy kell mindent csinálnod, hogy az állam által meghatározott maximális képzési időn belül be is fejezd az egyetemet.
Miért jó ez? Mert ha már egyszer van olyan szerencséd-eszed-felkészültséged-jól sikerült érettségiből fakadó pontszámaid, hogy felvennének most, akkor ezzel élni kell és el kell menni az egyetemre a beiratkozásra, hol ki lehet deríteni, hogy az általam taglalt fenti halasztásos dolognak a gyakorlatban milyen ügyintézési dolgai, nyomtatványai stb. vannak - tehát hogy pl. előbb be kell iratkoznod valószínűleg, be kell kerülni a nyilvántartásba, ezáltal az egyetem tudja majd, hogy te szeretnéd elkezdeni a szakodat, majd utána jelezni, hogy ez igaz, valóban szeretnél ott tanulni, de ha lehet, akkor nem mindjárt rögtön most.
Azért arra ne számíts, hogy 3 évig lébecolhatsz, szerintem az elején max. 2 félévet engednek egyhuzamban halasztani, magyarul egy rendes tanévet (ami az egyetemen 2 szemeszter), s utána marad még max. össz. 2 féléved amit még halaszthatsz, de lehet annyi se, ha az állam a max. képzési időbe nem enged annyi lébecolást. Viszont 2 félévet minden egyetemen fogsz tudni halasztani, ez tuti.
Gondold végig, szerintem ezt érdemes tenned, mert újra felvételizni majd később sokkal nagyobb szívás. Én azt is megcsináltam, de azért, mert ahova akartam menni, oda picivel több pontszám kellett volna. Ha van egy ilyen lehetőséged, akkor érdemes az esélyét megtartani annak, hogy élhess vele, még ha nem is rögtön azonnal szeretnéd kihasználni.
Olyat nem lehet, hogy most felvételiztél hivatalosan és 3 év múlva jelensz meg az egyetemen, hogy akkor elkezdenéd. De olyat igen, hogy elmész most ősszel a beiratkozásra vagy még inkább előtte még felhívod az egyetemedet (valószínűleg a tanulmányi osztályt kell keresned, azzal éred el a legtöbbet, a HÖK - hallgatói önkormányzat nem minden helyen működik érdemben és értelmesen és segítőkészen sajnos - és konkrétan kideríted, hogy mi a teendő.
Az is lehet, hogy az egyetem tényleg nem a te utad, de ezt csak és kizárólag te magad tudod eldönteni. Még a szüleid sem helyetted. Viszont ha így van, akkor is tudnod kell, hogy mit akarsz és akkor abba az irányba mozdulni. Ha még egyelőre buliznál, nem igazán tudod, hogy mihez fognál az életben, nincs konkrét elképzelésed arról, hogy mit dolgoznál majd, akkor egy technikum (ha van erre lehetőséged a középiskolában) elvégzése (+1 vagy 2 év?) esetleg OKJ-s képzés és mellette valami pénzkeresős munka is képbe jöhet, de ezeket úgyis tudod.
Egy a lényeg: a saját életedről a döntéseket elsősorban és tulajdonképpen hosszú távon mindenképpen csak és kizárólag te hozod és hozhatod meg. Akkor is, ha most még esetleg erősen függsz a szüleidtől. Szerintem ők is csak azt szeretnék látni, hogy valamerre indulj el és a kiválasztott úton haladj rendületlenül előre. Ennyi. Ha nem egyezik ez azzal, amit ők elképzeltek, hát akkor lesz feszültség bőven, de nem te leszel az első a világtörténelemben, aki így jár. Ha meg neked tényleg mindegy, mert még nem tudod, hogy mit szeretnél, akkor hallgass rájuk és iratkozz be az egyetemre, hidd el, hogy az jó buli. És a legkevésbé sem triviális az a megállapítás, hogy az egyetemen majd halálra kell tanulnod magad. Van, akinek igen, van akinek nem. Az egyetem is olyan, hogy mindamellett, hogy az intelligenciádon és agyadon kívül a kommunikációs képességeden is nagyban múlik az, hogy mit érsz el. Persze tisztában kell lenni azzal, hogy van amikor bizony be kell seggelni dolgokat, de egy BME azért nem a világ legrosszabb helye ebből a szempontból. Ha van agyad, hogy megértsd a dolgokat és minimális szorgalmad, hogy amikor nagyon muszáj, akkor mondjuk 1-szer, 2-szer átolvasd a dolgokat és utánanézz, vagy épp a beadandót elkészítsd, akkor nem lesz gondod vele.
Na jó abbahagyom, mert megint sokat írtam és lehet, hogy mindezt tudod nélkülem is simán. Ez esetben bocs az észosztásért... :D
neked a bme valo, te is ugy vegzed majd mint en, 7 felevet 6 ev alatt:)
ez különben általános, sajnos sokszor nem is az egyénen múlik
nalunk minden az egyenen mulik szerintem. Ha jol tanulsz, es okos vagy, konnyeden megvan, ha rosszul tanulsz de nagyon akarod, akkor nehezen lesz meg, ha nem is akarod, es nem is vagy eleg okos, akkor kiesel:)
a suli olyan amilyen, sok mulik a tarsasagon, amibe kerulsz.
a suli olyan amilyen, sok mulik a tarsasagon, amibe kerulsz.
Amúgy egyetemen se kell tanulni (legalábbis sokat nem). Elég a vizsgaidőszakban, 20-25 nap/félév.
Egészen biztos vagyok benne, hogy ha minimálisan nem lennél nyitott az egyetem felé, akkor be sem adtad volna a jelentkezésedet egyik helyre sem. Nekem azzal ne gyere, hogy a szüleid miatt, egy kicsit te is benne voltál abban, hogy a te nevedben a te aláírásoddal ilyen típusú nyomtatvány lett véletlenül pont megfelelő címre, helyre, időben beküldve
természetesen ebben igazad van, nem csak minimálisan voltam nyitott, hanem én harcoltam ki magamnak,hogy csak pesti egyetemre vagyok hajlandó menni. volt egy angyali barátnőm,másfél évig tartott,márciusban lett vége. Pest mellett lakik, én meg Szombathelyen,szóval nem volt könnyű,hogy csak a hétvégék meg a szünetek vannak. tavaly nyár vége felé alakult ki a dolog,hogy egész biztosan pesti egyetemeket jelölök. csak aztán vége lett,más húzóerő meg nem maradt,hogy oda menjek.
tudok a halasztásról,de nem valószínű,hogy élni fogok vele. ha felvesznek,elmegyek. de ha nem,akkor mindenképpen maradok egy évet itt technikusin és jövő ősztúl indul a dolog. nem arról van szó igazából,hogy egyáltalán nincs kedvem menni,csak arról,hogy idén nincs,kéne még ez az egy év. jövő ősztől mindenhogyan megyek,de addig még azt is lesz időm meggondolni,hogy egyáltalán érdemes-e műszaki pályákon gondolkodnom, vagy menjek inkább újságírónak.
természetesen ebben igazad van, nem csak minimálisan voltam nyitott, hanem én harcoltam ki magamnak,hogy csak pesti egyetemre vagyok hajlandó menni. volt egy angyali barátnőm,másfél évig tartott,márciusban lett vége. Pest mellett lakik, én meg Szombathelyen,szóval nem volt könnyű,hogy csak a hétvégék meg a szünetek vannak. tavaly nyár vége felé alakult ki a dolog,hogy egész biztosan pesti egyetemeket jelölök. csak aztán vége lett,más húzóerő meg nem maradt,hogy oda menjek.
tudok a halasztásról,de nem valószínű,hogy élni fogok vele. ha felvesznek,elmegyek. de ha nem,akkor mindenképpen maradok egy évet itt technikusin és jövő ősztúl indul a dolog. nem arról van szó igazából,hogy egyáltalán nincs kedvem menni,csak arról,hogy idén nincs,kéne még ez az egy év. jövő ősztől mindenhogyan megyek,de addig még azt is lesz időm meggondolni,hogy egyáltalán érdemes-e műszaki pályákon gondolkodnom, vagy menjek inkább újságírónak.
Egy kis megjegyzés:
Oké, hogy központi az érettségi valamennyire, de ott van egy egyszerű példa, mint a fogalmazás:
Lehet, hogy egy gimnáziumban más mércével javítja ki a tanárod, mint mondjuk egy szakközép iskolában.
Azért a tanárnak van valamennyi mozgás lehetősége.
Bőven elég ahhoz, hogy egy gyengébb iskolában, ha te vagy az osztályban a legjobbak között, akkor egy gimnazistát aki a végén kullog a saját osztályában tanulmány szempontjából, nevetve megelőzöd.
Pedig nagyon elképzelhető, hogy a tudás szintje magasabb a tiednél, csak hát ugyebár a mérce nem ugyanaz.
Oké, hogy központi az érettségi valamennyire, de ott van egy egyszerű példa, mint a fogalmazás:
Lehet, hogy egy gimnáziumban más mércével javítja ki a tanárod, mint mondjuk egy szakközép iskolában.
Azért a tanárnak van valamennyi mozgás lehetősége.
Bőven elég ahhoz, hogy egy gyengébb iskolában, ha te vagy az osztályban a legjobbak között, akkor egy gimnazistát aki a végén kullog a saját osztályában tanulmány szempontjából, nevetve megelőzöd.
Pedig nagyon elképzelhető, hogy a tudás szintje magasabb a tiednél, csak hát ugyebár a mérce nem ugyanaz.
Otthon nem nagyon hagynak szóhoz jutni szerintem és ezt itt kompenzálod :)
Nálam az egyetem annyit jelentett, hogy elpazaroltam min. 5 évet az életemből, mivel nem is abban a szakmában dolgozok már évek óta, mint amire szakosodtam az egyetemen. :P
Na nem baj, majd tudok villogni a gyerekeim előtt a jövőben, hogy "látjátok, apátoknak is van azért diplomája"... az más, hogy fingom se lesz már arról a szakterületről. :D
Na nem baj, majd tudok villogni a gyerekeim előtt a jövőben, hogy "látjátok, apátoknak is van azért diplomája"... az más, hogy fingom se lesz már arról a szakterületről. :D
ez jogos,tényleg van esélye a tanároknak egy kicsit manipulálni a végeredményt.
viszont hozzátartozik az is, hogy az emelt matekom meg az emelt angolom is ötös lett. az emelteket meg senki sem írja a saját iskolájában, nem javítja saját tanára és szóbelizni is máshova megy. szóval nem érzem magam hülyének .)
viszont hozzátartozik az is, hogy az emelt matekom meg az emelt angolom is ötös lett. az emelteket meg senki sem írja a saját iskolájában, nem javítja saját tanára és szóbelizni is máshova megy. szóval nem érzem magam hülyének .)