Subpage under development, new version coming soon!
Subject: Küzdősportok
Ha jól tudom a K1 szabály szerint a könyöklés nem szabályos és Kunkli azzal ütötte ki. Vagy ezen a meccsen lazább szabályok voltak?
Ne értsetek félre nem sajnálom tőle a győzelmet, nagyon szép eredmény volt tőle.
Ne értsetek félre nem sajnálom tőle a győzelmet, nagyon szép eredmény volt tőle.
Egyéni szabályrendszer, menetek nélkül feladásig, vagy kiütésig, illetve térd könyök is mehetett...
Különleges szabályok voltak, lehetett könyökölni, nem voltak menetek stb.
Lua hawaii harcművészet, a világ egyik legritkább harcművészete.
Évszázadokon keresztül egyetlenegy család sarjai gyakorolták a lua technikáit. Szigorú törvények (kau) tiltották az ismeretek továbbadását bárki idegen embernek, még más őslakos hawaiinak is.
Ezen stílus általános célja volt/és napjainkban is az, hogy harmónia legyen a harcmezőn és az élet egyéb területein egyaránt.
A lua első említése 1750-re tehető, amikor bemutatták a királynak és testőreinek.
Nevének jelentésére kétféle meghatározás létezik: "gödör", és "kettő"-utalva a fentebb említett kettősségre.
Ez a dupla szemlélet a hawaii vallásban is megjelenik. Nevezetesen Hina a női istenség, a negatív fél; Ku a férfi fél, a pozitív istenség. Úgy tartják a test felső része képviseli a negatív erőt, deréktól lefelé pedig a pozitívat.
A hiedelem az élet minden részét átszőtte a szigeteken. Az őslakosok úgy hitték, hogy a lua mester, "'olohe lua" összhangba tudta hozni a pozitív és negatív erőket, így az ellenfél energiáját átalakítja egy, maga az ellenfél elleni erővé.
Tanulmányaik során a hawaii harcosok elsajátítottak egy dámaszerű játékot, a konane-t. Mindezt stratégiai érzékük fejlesztéséért tették.
Egyensúlyukat érdekes módon javították. Félbevágtak egy tököt, majd a földre fordítva a darabokat rájuk térdeltek. A cél, hogy a tökdarabok élei ne sérüljenek. Fürgeségüket úgy fejlesztették, hogy egymástól egy lábnyira szorosan kifeszített zsinegeket testükkel kerülgettek minél gyorsabban.
A hagyományok szerint a lua történetének legnagyobb harcosa Kamehameha király volt.
Magas rúgások, ugrások, idegpont nyomások, ízületek kiugrasztása, törése is szerepelnek ezen stílus repertoárjában.
A régi korokban beolajozva, kopaszra nyírt hajjal mentek harcolni a hawaii őslakosok. Így könnyebben ki tudtak szabadulni az ellenfelek technikáiból.
Kamehameha király a 18. század végére létrehozta az egységes Hawaii királyságot. Sajnos ez, a korábbi tradíciókkal együtt a 19. század közepére összeomlott, mert megjelentek a nyugati térítő papok. A lua már 1840-es évektől tiltott dolog volt.
Ez a siralmas helyzet egészen 1991-ig tartott. Ekkor a Hawaii Őslakos Kulturális és Művészeti Program ( része a Nemzeti Parkok Szolgálatnak ) a Bishop Múzeum támogatásával felismerték, hogy a lua elveszett.
A gyakorlás a pa ku'ialua nevű körben zajlik. A harc általában az erőfitogtatásának szánt tánccal kezdődik. A régi korokban gyakorlói úsztak, birkóztak, tornáztak, stb.
A lua-nak egyértelműen polinéz gyökerei vannak, hiszen a hawaii nép is polinéz ősökkel dicsekedhet.
Technikái az alábbi módon csoportosíthatók: nahu waha ( harapások ), peku ( rúgások ), hakihaki ( csonttörések ), kuikui ( ütések ), hikua ( dobások ), hula ( formák ), paa lima ( kézlefogások ), aalolo ( vitálpont támadás ), loko hio ( lábseprések ), mea-kaua ( fegyverek ), hakoko ( birkózás ), huki ( tolás/húzás ), manamana lima ( ujjdöfések ). A kettősség jegyében gyakorolják a gyógyítást ( lomi lomi masszázs, egyéb gyógymódok ) is.
A haka egy táncszerű mozdulatsor elnevezése, amely a más stílusokban használatos formagyakorlatot takarja. Állítólag a lua-val kombinálva adja a hula nevű hawaii táncot.
Fegyverei az alábbiak: ma'a (parittya), pohaku (kő), polol u (hosszú lándzsa-6-18 láb közötti hosszúság), ko'oko'o ( nádpálca ), ka'ane ( fojtózsineg), lei-o-mano ( cápafogas fegyver ), pahoa (egyélű tőr), maka pahoa ( duplaélű tőr ), newa ( buzogány ), palua pu'ili ( dupla tőrök ).
Szinte senki nem ismeri ezt az iskolát. Tizenhárman oktatják csak Észak-Amerika nyugati partvidékén.
(edited)
Évszázadokon keresztül egyetlenegy család sarjai gyakorolták a lua technikáit. Szigorú törvények (kau) tiltották az ismeretek továbbadását bárki idegen embernek, még más őslakos hawaiinak is.
Ezen stílus általános célja volt/és napjainkban is az, hogy harmónia legyen a harcmezőn és az élet egyéb területein egyaránt.
A lua első említése 1750-re tehető, amikor bemutatták a királynak és testőreinek.
Nevének jelentésére kétféle meghatározás létezik: "gödör", és "kettő"-utalva a fentebb említett kettősségre.
Ez a dupla szemlélet a hawaii vallásban is megjelenik. Nevezetesen Hina a női istenség, a negatív fél; Ku a férfi fél, a pozitív istenség. Úgy tartják a test felső része képviseli a negatív erőt, deréktól lefelé pedig a pozitívat.
A hiedelem az élet minden részét átszőtte a szigeteken. Az őslakosok úgy hitték, hogy a lua mester, "'olohe lua" összhangba tudta hozni a pozitív és negatív erőket, így az ellenfél energiáját átalakítja egy, maga az ellenfél elleni erővé.
Tanulmányaik során a hawaii harcosok elsajátítottak egy dámaszerű játékot, a konane-t. Mindezt stratégiai érzékük fejlesztéséért tették.
Egyensúlyukat érdekes módon javították. Félbevágtak egy tököt, majd a földre fordítva a darabokat rájuk térdeltek. A cél, hogy a tökdarabok élei ne sérüljenek. Fürgeségüket úgy fejlesztették, hogy egymástól egy lábnyira szorosan kifeszített zsinegeket testükkel kerülgettek minél gyorsabban.
A hagyományok szerint a lua történetének legnagyobb harcosa Kamehameha király volt.
Magas rúgások, ugrások, idegpont nyomások, ízületek kiugrasztása, törése is szerepelnek ezen stílus repertoárjában.
A régi korokban beolajozva, kopaszra nyírt hajjal mentek harcolni a hawaii őslakosok. Így könnyebben ki tudtak szabadulni az ellenfelek technikáiból.
Kamehameha király a 18. század végére létrehozta az egységes Hawaii királyságot. Sajnos ez, a korábbi tradíciókkal együtt a 19. század közepére összeomlott, mert megjelentek a nyugati térítő papok. A lua már 1840-es évektől tiltott dolog volt.
Ez a siralmas helyzet egészen 1991-ig tartott. Ekkor a Hawaii Őslakos Kulturális és Művészeti Program ( része a Nemzeti Parkok Szolgálatnak ) a Bishop Múzeum támogatásával felismerték, hogy a lua elveszett.
A gyakorlás a pa ku'ialua nevű körben zajlik. A harc általában az erőfitogtatásának szánt tánccal kezdődik. A régi korokban gyakorlói úsztak, birkóztak, tornáztak, stb.
A lua-nak egyértelműen polinéz gyökerei vannak, hiszen a hawaii nép is polinéz ősökkel dicsekedhet.
Technikái az alábbi módon csoportosíthatók: nahu waha ( harapások ), peku ( rúgások ), hakihaki ( csonttörések ), kuikui ( ütések ), hikua ( dobások ), hula ( formák ), paa lima ( kézlefogások ), aalolo ( vitálpont támadás ), loko hio ( lábseprések ), mea-kaua ( fegyverek ), hakoko ( birkózás ), huki ( tolás/húzás ), manamana lima ( ujjdöfések ). A kettősség jegyében gyakorolják a gyógyítást ( lomi lomi masszázs, egyéb gyógymódok ) is.
A haka egy táncszerű mozdulatsor elnevezése, amely a más stílusokban használatos formagyakorlatot takarja. Állítólag a lua-val kombinálva adja a hula nevű hawaii táncot.
Fegyverei az alábbiak: ma'a (parittya), pohaku (kő), polol u (hosszú lándzsa-6-18 láb közötti hosszúság), ko'oko'o ( nádpálca ), ka'ane ( fojtózsineg), lei-o-mano ( cápafogas fegyver ), pahoa (egyélű tőr), maka pahoa ( duplaélű tőr ), newa ( buzogány ), palua pu'ili ( dupla tőrök ).
Szinte senki nem ismeri ezt az iskolát. Tizenhárman oktatják csak Észak-Amerika nyugati partvidékén.
(edited)
Titkos harcművészet a gettóból
Pár évvel ezelőtt kezdtek felbukkanni az interneten olyan videók, amik az addig csak legendákban fel-feltünedező gettóharcművészetet, az „52 hárítást” (52 Hand Blocks) mutatták be. Most már több helyen oktatják is a stílust, ami állítólag évtizedekig, némelyek szerint évszázadokig a feketék titka volt, és főleg börtönökben adták tovább.
Persze aki már legalább egy évtizedet eltöltött a harcművészetek körül, gyanakodva fogadja az ilyesmit: tuti autentikus dolgot tanítanak, vagy valami saját gyártmányú kamut, körékerítve egy kis marketinget? Nem példa nélkül való az ilyesmi, pláne nem Amerikában. Ezt innen nyilván nem tudjuk eldönteni (a kommenteknél azért el lehet kezdeni megfejteni a mozdulatokat, ha valakinek van kedve), nézzük inkább, mit lehet tudni az 52 blokkról, vagy röviden 52-ről?
Mert valami volt/van, újra és újra felbukkan a stílus neve hiphopszámokban, cikkekben, sőt Douglas Century újságíró Street Kingdom című könyvében is előkerül két rövid jelenet erejéig. Az 1999-es könyv öt év története Century barátságáról egy New York-i exgengszterrel, aki rapsztár akar lenni, és mellékesen börtönmúltjának köszönhetően ismer egy sajátos küzdőstílust is. Elsőként talán egy 1974-es Black Belt magazinos cikkben említik a dolgot, ahol azt írják, hogy valaki először 1948-ban, egy börtönben látott „karatetechnikát”, és hogy minden börtönnek megvolt a maga saját stílusa.
Igazság szerint több hasonló stílusról beszélhetünk, melyeket Comstock, Stato, 52 Blocks néven ismernek, összefoglaló néven pedig Jailhouse Rocknak neveznek, de az 52 Blocks név kezdett mostanában terjedni, ezért használjuk mi is ezt. A név eredetére több elmélet van, például hogy a kártyapakli 52 lapjára utal, vagy valamiféle kód, de a legvalószínűbb magyarázat a legegyszerűbb, hogy valóban 52 hárítás létezik a stílusban. Vannak, akik szerint az 52 története a rabszolgaságig nyúlik vissza, sőt, Afrikáig, hasonlóan a capoierához, és aztán évszázadokig titokban adták tovább a börtönökben, de erre nem nagyon találni bizonyítékokat, bár az igaz, hogy valami hasonló megmaradhatott az amerikai délen egy ideig, esetleg léteztek ilyen börtönstílusok is.
Az 52 esetében az igazság azonban inkább az lehet, hogy azt piszkos trükkökkel megspékelt bokszból, utcai bunyós fogásokból és hongkongi kungfufilmekből ellesett mozdulatokból gyúrták össze, ez utóbbiak ugyanis hihetetlenül népszerűek voltak Amerikában a hetvenes évek városi fekete szubkultúrájában. Ehhez még hozzájöttek a szokásos bokszedzésmódszerek és némi gyúrás. Daniel Marks és Kamau Hunter (itt az oldaluk, kutatják és tanítják a stílust) úgy vélik, hogy ez az egyetlen valódi amerikai harcművészet, és ott a helye a capoiera és a savate mellett, melyek ugyanúgy a városi bűnöző szubkultúrákban fejlődtek, mielőtt fokozatosan „hivatalos” harcművészetté váltak, és a nagyközönség is elkezdte őket tanulni. Az 52 egészen idáig egyetlen ponton tudott a mainstreambe betörni szerintük, és ez nem más, mint a breaktánc, ami számos mozdulatott kölcsönzött innen.
Érdekesség, hogy egyesek szerint Mike Tyson is ismerte és fiatalkorában művelte az 52-t, aminek egyes elemei állítólag fellelhetők a mozgásában. Douglas Century a Street Kingdomban azt állítja, hogy Tyson Bonecrusher elleni meccsében például az alkarvédések és a megállító ütések az 52-ből valók.
Egy másik elmélet szerint az itt is megfigyelhető "peek-a-boo" bokszstílus – jellemzője az arc előtt tartott kezek, az ide-oda hajlás, "billegés" és a gyakori lehajalások –, melynek talán legismertebb példája pont Tyson, szintén az 52-ből eredeztethető. Tyson edzője, Cus D'Amato fejlesztette ki, állítólag miután látta egy másik, börtönviselt tanítványát, Floyd Pattersont eredményesen küzdeni így, aki viszont a börtönben tanulta. Bár nem tudni, a Patterson-sztoriban mennyi az igazság, D'Amato állítólag már azelőtt tanította ezt a mozgást, mielőtt a bokszolót beutalták Coxsackie Büntetőintézetbe.
Century, a Street Kingdom szerzője később több cikket írt az 52-ről, ezekben van pár fénykép is, és videókat is akart készíteni, ami – egyébként érthető módon – nem nagyon jött össze neki. Sok legenda és találgatás övezi tehát az 52-t, sőt vannak, akik egyszerűen tagadják a létét, mások viszont esküsznek rá, hogy a saját szemükkel látták mondjuk Brooklynban, szóval innen biztosan nem fogunk igazságot tenni. Aki mélyebben bele szeretné ásni magát a dologba, az kezdheti mondjuk itt.
A stílus most tanított formájában (akár igazi, akár nem) mindezzel együtt vannak érdekes dolgok, például a falnál vagy szűk helyen, akár több ember ellen védekezés (erre ugye a börtönben lehet szükség, állítólag), és persze tanítanak szúró-vágó és lőfegyverek elleni mozdulatokat is. Ironikus, hogy valószínűleg pont a fegyverek azok, melyek miatt a stílus a kihalás szélére sodródott: a bűnözők egyszerűen elkezdtek inkább pisztollyal járni, ahelyett, hogy mindenféle edzéssel hülyéskedtek volna.
Pár videó:
- Fighter
Pár évvel ezelőtt kezdtek felbukkanni az interneten olyan videók, amik az addig csak legendákban fel-feltünedező gettóharcművészetet, az „52 hárítást” (52 Hand Blocks) mutatták be. Most már több helyen oktatják is a stílust, ami állítólag évtizedekig, némelyek szerint évszázadokig a feketék titka volt, és főleg börtönökben adták tovább.
Persze aki már legalább egy évtizedet eltöltött a harcművészetek körül, gyanakodva fogadja az ilyesmit: tuti autentikus dolgot tanítanak, vagy valami saját gyártmányú kamut, körékerítve egy kis marketinget? Nem példa nélkül való az ilyesmi, pláne nem Amerikában. Ezt innen nyilván nem tudjuk eldönteni (a kommenteknél azért el lehet kezdeni megfejteni a mozdulatokat, ha valakinek van kedve), nézzük inkább, mit lehet tudni az 52 blokkról, vagy röviden 52-ről?
Mert valami volt/van, újra és újra felbukkan a stílus neve hiphopszámokban, cikkekben, sőt Douglas Century újságíró Street Kingdom című könyvében is előkerül két rövid jelenet erejéig. Az 1999-es könyv öt év története Century barátságáról egy New York-i exgengszterrel, aki rapsztár akar lenni, és mellékesen börtönmúltjának köszönhetően ismer egy sajátos küzdőstílust is. Elsőként talán egy 1974-es Black Belt magazinos cikkben említik a dolgot, ahol azt írják, hogy valaki először 1948-ban, egy börtönben látott „karatetechnikát”, és hogy minden börtönnek megvolt a maga saját stílusa.
Igazság szerint több hasonló stílusról beszélhetünk, melyeket Comstock, Stato, 52 Blocks néven ismernek, összefoglaló néven pedig Jailhouse Rocknak neveznek, de az 52 Blocks név kezdett mostanában terjedni, ezért használjuk mi is ezt. A név eredetére több elmélet van, például hogy a kártyapakli 52 lapjára utal, vagy valamiféle kód, de a legvalószínűbb magyarázat a legegyszerűbb, hogy valóban 52 hárítás létezik a stílusban. Vannak, akik szerint az 52 története a rabszolgaságig nyúlik vissza, sőt, Afrikáig, hasonlóan a capoierához, és aztán évszázadokig titokban adták tovább a börtönökben, de erre nem nagyon találni bizonyítékokat, bár az igaz, hogy valami hasonló megmaradhatott az amerikai délen egy ideig, esetleg léteztek ilyen börtönstílusok is.
Az 52 esetében az igazság azonban inkább az lehet, hogy azt piszkos trükkökkel megspékelt bokszból, utcai bunyós fogásokból és hongkongi kungfufilmekből ellesett mozdulatokból gyúrták össze, ez utóbbiak ugyanis hihetetlenül népszerűek voltak Amerikában a hetvenes évek városi fekete szubkultúrájában. Ehhez még hozzájöttek a szokásos bokszedzésmódszerek és némi gyúrás. Daniel Marks és Kamau Hunter (itt az oldaluk, kutatják és tanítják a stílust) úgy vélik, hogy ez az egyetlen valódi amerikai harcművészet, és ott a helye a capoiera és a savate mellett, melyek ugyanúgy a városi bűnöző szubkultúrákban fejlődtek, mielőtt fokozatosan „hivatalos” harcművészetté váltak, és a nagyközönség is elkezdte őket tanulni. Az 52 egészen idáig egyetlen ponton tudott a mainstreambe betörni szerintük, és ez nem más, mint a breaktánc, ami számos mozdulatott kölcsönzött innen.
Érdekesség, hogy egyesek szerint Mike Tyson is ismerte és fiatalkorában művelte az 52-t, aminek egyes elemei állítólag fellelhetők a mozgásában. Douglas Century a Street Kingdomban azt állítja, hogy Tyson Bonecrusher elleni meccsében például az alkarvédések és a megállító ütések az 52-ből valók.
Egy másik elmélet szerint az itt is megfigyelhető "peek-a-boo" bokszstílus – jellemzője az arc előtt tartott kezek, az ide-oda hajlás, "billegés" és a gyakori lehajalások –, melynek talán legismertebb példája pont Tyson, szintén az 52-ből eredeztethető. Tyson edzője, Cus D'Amato fejlesztette ki, állítólag miután látta egy másik, börtönviselt tanítványát, Floyd Pattersont eredményesen küzdeni így, aki viszont a börtönben tanulta. Bár nem tudni, a Patterson-sztoriban mennyi az igazság, D'Amato állítólag már azelőtt tanította ezt a mozgást, mielőtt a bokszolót beutalták Coxsackie Büntetőintézetbe.
Century, a Street Kingdom szerzője később több cikket írt az 52-ről, ezekben van pár fénykép is, és videókat is akart készíteni, ami – egyébként érthető módon – nem nagyon jött össze neki. Sok legenda és találgatás övezi tehát az 52-t, sőt vannak, akik egyszerűen tagadják a létét, mások viszont esküsznek rá, hogy a saját szemükkel látták mondjuk Brooklynban, szóval innen biztosan nem fogunk igazságot tenni. Aki mélyebben bele szeretné ásni magát a dologba, az kezdheti mondjuk itt.
A stílus most tanított formájában (akár igazi, akár nem) mindezzel együtt vannak érdekes dolgok, például a falnál vagy szűk helyen, akár több ember ellen védekezés (erre ugye a börtönben lehet szükség, állítólag), és persze tanítanak szúró-vágó és lőfegyverek elleni mozdulatokat is. Ironikus, hogy valószínűleg pont a fegyverek azok, melyek miatt a stílus a kihalás szélére sodródott: a bűnözők egyszerűen elkezdtek inkább pisztollyal járni, ahelyett, hogy mindenféle edzéssel hülyéskedtek volna.
Pár videó:
- Fighter