Subpage under development, new version coming soon!
Subject: Magyar válogatott
trollfocis ganéjt linkelgetsz ide...
amúgy meg mindenféleképpen szükség van rá, a gyerekeknek óriási lökést adhatna, abban az esetben, ha úgy kezelnénk, mint mondjuk az albánok vagy az észak-írek most... ők momentán nem attól fosnak, hogy pofozógépek lesznek, hanem örülnek... de a magyarnak legjobban mindig a magyartól kellett félnie :D
amúgy meg mindenféleképpen szükség van rá, a gyerekeknek óriási lökést adhatna, abban az esetben, ha úgy kezelnénk, mint mondjuk az albánok vagy az észak-írek most... ők momentán nem attól fosnak, hogy pofozógépek lesznek, hanem örülnek... de a magyarnak legjobban mindig a magyartól kellett félnie :D
meg amúgy is gólra játszák és akkorra már Németh is vagy 26 éves kiégett vénség lesz :/
Meg egyébként is magyarok, akkor meg biztos csak szarok lehetnek!!!
Amúgy azt jól tudom, hogy ha nem nyernek az ukránok, akkor holnap még elveszíthetjük a legjobb csoport harmadik helyét, ha nyernek a törökök és ezzel együtt a kazahok is? De egymás nélkül a kettő nem ér semmit, illetve más kombináció nincs, ugye?
Amúgy azt jól tudom, hogy ha nem nyernek az ukránok, akkor holnap még elveszíthetjük a legjobb csoport harmadik helyét, ha nyernek a törökök és ezzel együtt a kazahok is? De egymás nélkül a kettő nem ér semmit, illetve más kombináció nincs, ugye?
Rasszista...
Jó, közben megtaláltam.
Igazából csak annak kell szurkolnunk hogy ma az ukránok, holnap meg a kazahok ne nyerjenek.
Jó, közben megtaláltam.
Igazából csak annak kell szurkolnunk hogy ma az ukránok, holnap meg a kazahok ne nyerjenek.
Igazi bánat hazafi vagy, mennyé te is mosogatni a hülyegyerekkel Ausztriába! :D
Joe_ [del] to
Boczy™
Eddig jó, de még nagyon izgulok, nem adják olcsón magukat az ukránok, a pótselejtezőn simán kijutnak majd.
Akkor meg pláne kabbe, így azért nem vagy magyar mert külföldieknek szóród a pénzed. :)
Nehezen tudnám jobban megfogalmazni a dolgokat:
Újvári Gábor
Érződik a megosztottság a magyar labdarúgó válogatott estleges EB-re kijutásával kapcsolatban. Jön, árad, terjed a fanyalgással vegyes szorongás, öröm, cinizmus, kinek-kinek vérmérséklete szerint. Pedig semmi különös nem történik, csupán a jelenlegi - szakmailag vezetetlen - magyar labdarúgás belekapaszkodik a szerencsés történések szalmakazlába. Nem a mieink tehetnek a szerencsés sorsolásról, az egyes csoporttársaink történelmi mélyrepüléséről, a többi csoportban zajló eseményekről. A mi játékosaink pontosan ugyanolyan formát mutattak, mint amire a képzettségük alapján számítani lehetett, vagyis lehangolót. A megtanítható, megtanulható képességek hiányában a mienk volt a legkevésbé versenyképes csapat a gyengécske csoportban, de a selejtezősorozat derekán bekövetkező következetesség, egy irányba húzás, ésszerű döntésdömping és egyenes beszéd a reménykedés peremére vezette a csapatot. A sorozat elején és végén elkövetett, szakmai alkalmatlanság okozta rossz döntések ellenére is van még remény, főleg, ha sikeres spanyol, izlandi és/vagy lett drukkerek leszünk. A magyar foci reménységei miatt - értsd a gyerekek - nagyon fontos, hogy kijussunk! A mai magyar közeg közel alkalmatlan arra, hogy a gyerekek vágyait, álmait olyanná tegye, amiért érdemes tenni, dolgozni, izzadni! Az általánosságban mindent és mindenkit visszahúzó közeg, az elsőre is lifttel utazó népesség sportbeli jártasságából fakadó rosszindulat, az értékeket helyén kezelni nem tudó, mi több az értékeket nem is ismerő, nem felismerő környezet nem inspiráló. Ezért szeretném, hogy a sok fanyalgó ellenére is jussunk ki Franciaországba! Az általam is némiképp lesajnált, de inkább mélységesen sajnált sportembereink voltak, lettek a legjobb magyar labdarúgók, pedig az esély mindenkinek megadatott. Én rokonszenvezem minden magyar sportolóval, aki nemzeti mezben engem is képvisel. Nem rájuk haragszom a könyörtelen tények miatt, hanem gyermekkoruk edzőire, az akkori sportirányítókra, a mindenkori politikusokra, a világ legszebb focijából megélő senkiháziakra. Aki valaha is belenézett 6-10 éves focizni tanuló gyerekek szemébe, az nem haragudhat a 20-30 éves fiatalemberekre sem! Szidjunk mást! De, inkább ne mást szidjunk! Csak söpörjünk jól alaposan körül a mi portánkon! Legyünk jobb nevelők, edzők, irányítók, döntéshozók, választópolgárok, emberek! S, akkor egyszer nem lesz hű tükörképe a foci a társadalmunknak... Vagy, ha az lesz, akkor annak és sikereinek felhőtlenül örülni tudunk majd. Hajrá, emberek!
Újvári Gábor
Érződik a megosztottság a magyar labdarúgó válogatott estleges EB-re kijutásával kapcsolatban. Jön, árad, terjed a fanyalgással vegyes szorongás, öröm, cinizmus, kinek-kinek vérmérséklete szerint. Pedig semmi különös nem történik, csupán a jelenlegi - szakmailag vezetetlen - magyar labdarúgás belekapaszkodik a szerencsés történések szalmakazlába. Nem a mieink tehetnek a szerencsés sorsolásról, az egyes csoporttársaink történelmi mélyrepüléséről, a többi csoportban zajló eseményekről. A mi játékosaink pontosan ugyanolyan formát mutattak, mint amire a képzettségük alapján számítani lehetett, vagyis lehangolót. A megtanítható, megtanulható képességek hiányában a mienk volt a legkevésbé versenyképes csapat a gyengécske csoportban, de a selejtezősorozat derekán bekövetkező következetesség, egy irányba húzás, ésszerű döntésdömping és egyenes beszéd a reménykedés peremére vezette a csapatot. A sorozat elején és végén elkövetett, szakmai alkalmatlanság okozta rossz döntések ellenére is van még remény, főleg, ha sikeres spanyol, izlandi és/vagy lett drukkerek leszünk. A magyar foci reménységei miatt - értsd a gyerekek - nagyon fontos, hogy kijussunk! A mai magyar közeg közel alkalmatlan arra, hogy a gyerekek vágyait, álmait olyanná tegye, amiért érdemes tenni, dolgozni, izzadni! Az általánosságban mindent és mindenkit visszahúzó közeg, az elsőre is lifttel utazó népesség sportbeli jártasságából fakadó rosszindulat, az értékeket helyén kezelni nem tudó, mi több az értékeket nem is ismerő, nem felismerő környezet nem inspiráló. Ezért szeretném, hogy a sok fanyalgó ellenére is jussunk ki Franciaországba! Az általam is némiképp lesajnált, de inkább mélységesen sajnált sportembereink voltak, lettek a legjobb magyar labdarúgók, pedig az esély mindenkinek megadatott. Én rokonszenvezem minden magyar sportolóval, aki nemzeti mezben engem is képvisel. Nem rájuk haragszom a könyörtelen tények miatt, hanem gyermekkoruk edzőire, az akkori sportirányítókra, a mindenkori politikusokra, a világ legszebb focijából megélő senkiháziakra. Aki valaha is belenézett 6-10 éves focizni tanuló gyerekek szemébe, az nem haragudhat a 20-30 éves fiatalemberekre sem! Szidjunk mást! De, inkább ne mást szidjunk! Csak söpörjünk jól alaposan körül a mi portánkon! Legyünk jobb nevelők, edzők, irányítók, döntéshozók, választópolgárok, emberek! S, akkor egyszer nem lesz hű tükörképe a foci a társadalmunknak... Vagy, ha az lesz, akkor annak és sikereinek felhőtlenül örülni tudunk majd. Hajrá, emberek!