Subject: Magyar válogatott

Egyébként az, aki bármilyen politikai nézetét egy magyar sportoló kudarcában igazolva látja, ott tényleg baj van. Ha ezt tényleg így értette, akkor az nagyon szomorú.


http://www.atv.hu/belfold/20151014-farkashazy-tivadar-eb/hirkereso
(edited)

Részlet egy Nagy Sándor sportpszichológussal készült interjúból:

– Sikeres futballmúltunk miatt a közvélemény és a média évtizedek óta folyamatosan irreális célokat tűz ki a válogatott elé, amely az elmúlt évtizedekben sorra bukott el a selejtezőkön. Testközelből mit látott, a játékosok hogyan élték meg, hogy győzelmet vagy pontszerzést várnak tőlük egy minden összevetésben erősebbnek tartott ellenfél, mondjuk Hollandia ellen is?

– A játékos nem igazán tudja kimondani, hogy nem képes elvégezni egy feladatot. A teljesíthető cél kitűzése minden sportoló, csapat esetében létfontosságú, a sportpszichológus szerepe az, hogy az odavezető utat felépítse vele karöltve. Dárdai Pál nagyon jó volt abban, hogy reális elvárást támasztott a játékosokkal szemben. Viszont figyelembe kell venni azt is, hogy a korábbi, sikertelenebb kapitányok sem maguk jelölték ki a célt, a vezetőség tette meg. Nagy elszántsággal ugrottunk neki többször a hollandoknak, a svédeknek, aztán a játékosok utóbb ismerték be, hogy túl nagy falat volt ez nekik.

– Akkor olyan nem volt, hogy – bár nem értett egyet az MLSZ által kitűzött célokkal – nem akarta kitenni az irreális elvárások okozta nyomásnak a labdarúgókat, és kvázi előre felmentette őket, hogy csökkentse a rajtuk lévő terhet?

– Nem, a szövetség akaratát én megváltoztatni egyébként sem tudom. Inkább abban hittem, hogy ha a játékosok – habár komoly nehézségek árán is – elérhetőnek tartják a távlati célt, az Eb-re jutást vagy a pótselejtezőt, akkor támogatnom kell őket. Én egyetlen játékosnak sem vehetem el a hitét.

– Ez természetes, de ha sorozatosan a valóságtól elrugaszkodott célokért kell küzdenie egy sportolónak, csapatnak, a kudarcok és csalódások hegye maga alá temeti egy idő után, és visszapillantva már nem lát olyan motivációt, mely tovább hajszolná.

– Pontosan így van, az egyéni sportolóknál is ezért kezdjük mindig a megvalósítható célok megjelölésével. A motiváció egyik tápláló ereje ugyanis mindig az, hogy több a siker, mint a kudarc. A mi munkánk viszont többnyire akkor értékelődik fel, ha több a kudarc, és ezért foglalkozni kell az illetővel. Jó példa a 2007-es török–magyar Eb-selejtező, ahol hatvan percig egészen jól helytállt a válogatott, aztán kiállították Gera Zoltánt, majd kaptunk egy potyagólt, és végül simán kikaptunk 3-0-ra. Ott a játékosok számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a mentális állapotuk, koncentrációjuk nagyjából hatvan percig tart ki. Én innentől kezdve tudtam érdemi munkát végezni velük. Nagyobb bizalommal fordultak hozzám, s végül kiálltak mellettem a vezetőséggel szemben, és ragaszkodtak hozzá, hogy velük tartsak az idegenbeli meccsekre is. Az egyébként, hogy a pszichológus ott van a meccsnapon a csapattal idegenben is, komolyabb csapatoknál alapvető, mert bármikor szükség lehet rá. Előfordult például, hogy a keret egyik tagját a csapatbuszon érte a hír, hogy meghalt az édesapja. Kezdő lett volna. Komoly beszélgetést kellett folytatni vele, a szövetségi kapitánnyal és persze a többi játékostárssal is, nehéz pillanatok voltak. Végül leült a kispadra, mert egyszerűen ott akart lenni a csapattal.

Abban igaza van hogy inkább edzőket kéne idehozni akik tényleg minőséget képviselnek. Csak ehez meg nem érett meg eléggé a magyar labdarúgó közeg. 10-15 év mire egy ilyenből bármit is elkezd az ember észrevenni de azt senki nem fogja kivárni. Mert ha tényleg nagy pénzek mennének el rá és 5-6 év múlva nem lenne még eredménye akkor mindenki lázadna. Persze azt senki nem látná hogy a nagy sztárjaink akkor még kb. 8 évesek lennének. Ha belegondolunk Debrecenben is voltak a 2 nagyobb kupaszereplés után fejlesztések az akadémián. Akik onnan kijönnek majd labdarúgók most 7-8 évesek. Hogy annak is legyen bármi haszna kell még vagy 9 év.

Neki leginkább az a baja, hogy mostanában nem őt, hanem másokat támogatnak. De legalább vicces lenne a szerencsétlen, ha már humorista. :)

+1 :D

Na, Norvégia.... én őket kerültem volna el leginkább
(edited)

pedig ott sincsenek nagy nevek, ahogy nekünk sincs :)

épp az a baj, nincsenek nagy nevek, kemények, brusztolósak, nem egy játékoson múlik a sikerük... szlovénokat kedveltem volna ellenfélnek... sajnos extraszívás lehet majd, hogy ha ne adj isten még zártkapus is lesz a meccs itthon.

Sima ügy, Eb-n vagyunk :)
Kint 1-1, itthon 2-0, ennyi!

Odakint egy 2:0-ás vereséget tartok reálisnak, aztán itthon már egy döntetlen is belefér.

Budapesten 4-1-re győztek, többek között a legendás Solksjaer duplájával, és az oslói találkozón (4-0 oda) is volt kétgólos játékosuk, a gigászi termetű John Carew személyében.

Fuh de féltem kiskoromban Carew-tól. Ha megláttam a pályán tudtam hogy annyi a válogatottnak.
Még a Steffen Iversen volt ilyen akit a pokolba kivántam volna annyira kellemetlen játékos volt.
-------------------------------------------------------------
Akkori csapattársa, Bjørn Helge Riise is szót kapott az esélylatolgatás során.

- Nagy élmény volt akkor a magyarok ellen játszani, és nem hiszem, hogy a csapatuk azóta sokkal jobbá lett volna. Biztos vagyok benne, hogy mi jutunk ki az Eb-re, szerintem nekünk van 70 százalék esélyünk a továbbjutásra.

Mire van ekkora arca ennek az embernek? Sosem volt nagy játékos és meg sem közelíti a testvérét. Senkinek sem ő fog az eszébe jutni ha meghallja azt a nevet hogy Riise szóval lehetne kicsit szerényebb is.

Nézem most ezt a Storck & Müller interjút, óriási hogy a szövetségi kapitányunk mekkora csillagporszóró, hatalmas közhelyeket puffogtatnak, kicsit ez már ilyen politika-szagú már egy ideje. Semmi konkrétat nem mondanak, Doll jut eszembe róluk. Mondjuk ő legalább eredményeket fel tud mutatni. Arra viszont nagy összeget tennék már most, hogy az elbukott pótselejtezők után ki fogják vágni őket, hiszen akkor "lesz majd idő új alapokra helyezni a munkát"...

Végre valaki ki merte mondani a frankót.

http://hajralilak.hu/2015/10/27/dzsudzsakot-es-tozsert-is-elesen-biralta-az-ujpesti-legenda/

Mi az hogy végre? Folyamatosan mindenki ezt csinálja. :)
Amúgy ez meg megint ki a tököm? :D

Hát akkor lehet hogy én vagyok lemaradva.

Minden héten van valaki aki ki meri mondani a frankót, hogy szerinte miért szégyellnivalón szar a magyar foci és ő mit és hogyan csinálna jobban. Meg hogy a mostaniak nem harcolnak eléggé és nem elég jó a mentalitásuk, stb... Tele vagyunk ilyen "bezzeg az én időmben" megmondóemberekkel, akik legjobb esetben is a magyar másod- meg harmadosztályban bizonyítják szakértelmüket és hogy miért nem becsüli meg őket a magyar futballközeg.

Dzsudzsák éppen olyan szent tehén mint Gera, Király és Juhász, egy ideje egyik sincs formában, de kihagyhatatlanok a kezdőből, még csak nem is csereként lépnek pályára.
Nincs egy épkézláb ember aki vezéregyéniség lehetne a csapatban.