Subpage under development, new version coming soon!
Subject: Magyar válogatott
Mondjuk az, hogy az albán B-válogatottól kaptunk ki 5:2-re, nem hangzik valami jól... :D
Az első góllal az egész meccs eldőlt. Az a játékosunk, aki a Bundesliga topcsapatnál kezdőkapus, egy ilyen gólt hozzon össze... nagyon demoralizáló volt...
Ez már a meccs előtt eldőlt. :) Komolyan,mit vártak itt sokan? Ez a svájci csapat jelenleg jobb formában van,mint a portugál. Gulácsi pedig ettől a hibától nem lett rosszabb kapus. Ez benne van a játékban.
Hol itt a fejlődés?! Az EB óta volt egy jó meccsünk (itthon Svájccal), kb ennyi.
Az EB-n extra minőségi teljesítményt nyújtottak a játékosaink, mondhatni vért ittak a torna előtt, s ebben benne volt a tettvágyuk, a 44 év (amiből ők ugye csak felét-kétharmadát vagy még annyit sem élhettek végig, de az érzés, az megvan - meg volt! :D - nekik is), az, hogy Storck (illetve főleg előtte Dárdai!) egy merőben más szemlélettel közelítette meg az egész dolgot és ebből rájuk ragadt valami, az, hogy bizonyítani akartak maguknak és nekünk, hogy megérdemelten jutottak ki, meg az is, hogy nem volt mit veszteniük.
Várható volt az is, hogy nem lehet 120-150%-os teljesítményt nyújtani állandóan, mert az fizikailag sem lehetséges és fejben sem egyszerű. A tavalyi EB megmutatta, hogy mit adhat nekünk, magyaroknak az, hogy ha elkezdünk hinni valamiben, és egy cél érdekében egy kicsit kevésbé nézünk ferde szemmel a másikra, sőt, mi több: közös erővel szorítunk egy ügyért és így hatalmas lelki támaszt nyújtunk a pályára lépő honfitársainknak. A tavalyi EB azért volt óriási dolog, mert nem csak azokat az embereket mozgatta meg itthon, akik amúgy is nézik a focit rendszeresen, hanem egy sokkal szélesebb réteget ért el ez az eksztázis, ami nagyon-nagyon kellett a magyar emberek lelkének, mert ritkán van ilyen. Én nagyon örülök, hogy ilyet átélhettem, és nem egy mocskos politikai vagy még rosszabb, háborús helyzet miatt volt ilyen összefogás és ünneplés, hanem mert szimplán örültünk egymásnak, a honfitársaink sikereinek, annak, hogy bizony nekünk is összejöhet, nem kell összecsinálni magunkat attól, hogy egy kontinenstornán elindulnak a nagyok is, illetve főleg azok.
Na most a fejlődés, amire én gondoltam, az nem az, hogy akkor innentől minden szép és jó és a magyar foci nyílegyenesen tart a világelit felé. Ez naiv hozzáállás, még ha oly szépen is hangzik.
A fejlődés kis lépésekben lehetséges. Az első kis lépés (ami nekünk ugye hatalmas volt!) az volt, hogy tavaly megtanultuk elhinni magunkról, hogy nem kell mindent elhinni, amit a mi botlábainkról és bénaságunkról regélnek máshol (illetve sajnos sokszor itthon is). Nem kell kishitűnek lenni. Viszont a munkát és az elkötelezettséget, az energiát és a rutinszerzést nem lehet megúszni, anélkül nem lesz eredmény, nem lesz mindig szerencsénk. Utóbbiért is meg kell dolgozni.
Az, hogy Svájc ellen - a mostani, igen erős Svájc ellen!!! - egy rossz napunkon szereztünk két gólt, igenis fejlődés. Ha visszaemlékezem arra, hogy mi volt a válogatottunk játéka akár csak 15-20 éve, akkor én azt merem állítani, hogy szemmel látható a fejlődés. Mert az akkori csapatunk nem öt gólt kapott volna ettől a Svájctól, és nem rúgott volna egyet sem...
A mutatott játék képe ugyanúgy hozzátartozik a focihoz, mint az eredmények. Én óvva intenék mindenkit attól, hogy kizárólag eredményekben gondolkodjon. Akkor még nagyon sokáig időről időre csak csalódást fog érezni a magyar válogatott kapcsán... Nem tartunk ott, hogy kizárólag a sorozatban szállított jó eredmények legyenek a válogatottunk teljesítményének, a fejlődésének a fokmérői. Ettől még messze vagyunk.
Mi ott tartunk, hogy meg kell becsülnünk azt, amikor jól megy a játék és tudjuk hozni az elvárhatót. Ha azt mondjuk, hogy ez ellen a Svájc ellen a kötelező a győzelem lett volna, akkor szerintem magasra tettük a lécet magunknak. Talán ez is a tavalyi EB hozadéka?
Szerintem igenis becsüljük meg a mostani magyar válogatottat, mert - bár vannak persze kérdőjelek, de hol nincsenek? - azzal együtt, hogy ez a selejtezősorozat most megint nem úgy sikerült, azért egyre kiegyensúlyozottabbak vagyunk a tekintetben, hogy amit tudunk, azt nem csak a legjobb napjainkon tudjuk produkálni. A mi pechünk az, hogy ugyanígy a többi ország is fejlődik.
A másik, hogy sosem a másikkal kell ellenpéldázni, hanem a saját házunk táján mindent megtenni, hogy jobbak legyünk. A bezzeg a másik... kezdetű mondatoknak nemigen van gyakorlati haszna, értelme. A károgóknak ugyan nagyon jó kis gumicsont, de nekik üzenem, hogy pont nem ez segít felállni a fiainknak egy-egy vereség után. (Persze Andorra ellen más volt, mert az tényleg nagyon nagy betli volt, amellett nem lehetett szó nélkül elmenni. De messze nem csak azon a meccsen múlt a dolog.)
Amit meg kéne tanulnunk: fejben mindig 100%-osnak lenni. Mert akkor nincs olyan, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi gólt kapjunk buta hibákból. Most nem voltunk elég koncentráltak, vagy nem tudom mi lehetett a baj, talán a hitehagyottság. Pedig nagyon jó hangulat volt Svájcban, és még magyar drukkereket is lehetett hallani, még a tévén keresztül is. Kár, hogy a petárdázás meg hangulatkeltés lett úrrá rajtuk, ez sem segített még egyetlen csapaton sem. Lehet, hogy pszichésen jó a játékosoknak, ha szétverjük az ellenfél otthonában a kerítést és közben úgy ordítozunk, mintha harcba mennénk, de attól még csak annyit érünk el, hogy legközelebb zárt kapus meccsünk lesz.
Úgyhogy fejlődni még van hova, ezt nem vitatom. De nem csak a játékosainknak, hanem a szurkolóknak is!!!
Az EB-n extra minőségi teljesítményt nyújtottak a játékosaink, mondhatni vért ittak a torna előtt, s ebben benne volt a tettvágyuk, a 44 év (amiből ők ugye csak felét-kétharmadát vagy még annyit sem élhettek végig, de az érzés, az megvan - meg volt! :D - nekik is), az, hogy Storck (illetve főleg előtte Dárdai!) egy merőben más szemlélettel közelítette meg az egész dolgot és ebből rájuk ragadt valami, az, hogy bizonyítani akartak maguknak és nekünk, hogy megérdemelten jutottak ki, meg az is, hogy nem volt mit veszteniük.
Várható volt az is, hogy nem lehet 120-150%-os teljesítményt nyújtani állandóan, mert az fizikailag sem lehetséges és fejben sem egyszerű. A tavalyi EB megmutatta, hogy mit adhat nekünk, magyaroknak az, hogy ha elkezdünk hinni valamiben, és egy cél érdekében egy kicsit kevésbé nézünk ferde szemmel a másikra, sőt, mi több: közös erővel szorítunk egy ügyért és így hatalmas lelki támaszt nyújtunk a pályára lépő honfitársainknak. A tavalyi EB azért volt óriási dolog, mert nem csak azokat az embereket mozgatta meg itthon, akik amúgy is nézik a focit rendszeresen, hanem egy sokkal szélesebb réteget ért el ez az eksztázis, ami nagyon-nagyon kellett a magyar emberek lelkének, mert ritkán van ilyen. Én nagyon örülök, hogy ilyet átélhettem, és nem egy mocskos politikai vagy még rosszabb, háborús helyzet miatt volt ilyen összefogás és ünneplés, hanem mert szimplán örültünk egymásnak, a honfitársaink sikereinek, annak, hogy bizony nekünk is összejöhet, nem kell összecsinálni magunkat attól, hogy egy kontinenstornán elindulnak a nagyok is, illetve főleg azok.
Na most a fejlődés, amire én gondoltam, az nem az, hogy akkor innentől minden szép és jó és a magyar foci nyílegyenesen tart a világelit felé. Ez naiv hozzáállás, még ha oly szépen is hangzik.
A fejlődés kis lépésekben lehetséges. Az első kis lépés (ami nekünk ugye hatalmas volt!) az volt, hogy tavaly megtanultuk elhinni magunkról, hogy nem kell mindent elhinni, amit a mi botlábainkról és bénaságunkról regélnek máshol (illetve sajnos sokszor itthon is). Nem kell kishitűnek lenni. Viszont a munkát és az elkötelezettséget, az energiát és a rutinszerzést nem lehet megúszni, anélkül nem lesz eredmény, nem lesz mindig szerencsénk. Utóbbiért is meg kell dolgozni.
Az, hogy Svájc ellen - a mostani, igen erős Svájc ellen!!! - egy rossz napunkon szereztünk két gólt, igenis fejlődés. Ha visszaemlékezem arra, hogy mi volt a válogatottunk játéka akár csak 15-20 éve, akkor én azt merem állítani, hogy szemmel látható a fejlődés. Mert az akkori csapatunk nem öt gólt kapott volna ettől a Svájctól, és nem rúgott volna egyet sem...
A mutatott játék képe ugyanúgy hozzátartozik a focihoz, mint az eredmények. Én óvva intenék mindenkit attól, hogy kizárólag eredményekben gondolkodjon. Akkor még nagyon sokáig időről időre csak csalódást fog érezni a magyar válogatott kapcsán... Nem tartunk ott, hogy kizárólag a sorozatban szállított jó eredmények legyenek a válogatottunk teljesítményének, a fejlődésének a fokmérői. Ettől még messze vagyunk.
Mi ott tartunk, hogy meg kell becsülnünk azt, amikor jól megy a játék és tudjuk hozni az elvárhatót. Ha azt mondjuk, hogy ez ellen a Svájc ellen a kötelező a győzelem lett volna, akkor szerintem magasra tettük a lécet magunknak. Talán ez is a tavalyi EB hozadéka?
Szerintem igenis becsüljük meg a mostani magyar válogatottat, mert - bár vannak persze kérdőjelek, de hol nincsenek? - azzal együtt, hogy ez a selejtezősorozat most megint nem úgy sikerült, azért egyre kiegyensúlyozottabbak vagyunk a tekintetben, hogy amit tudunk, azt nem csak a legjobb napjainkon tudjuk produkálni. A mi pechünk az, hogy ugyanígy a többi ország is fejlődik.
A másik, hogy sosem a másikkal kell ellenpéldázni, hanem a saját házunk táján mindent megtenni, hogy jobbak legyünk. A bezzeg a másik... kezdetű mondatoknak nemigen van gyakorlati haszna, értelme. A károgóknak ugyan nagyon jó kis gumicsont, de nekik üzenem, hogy pont nem ez segít felállni a fiainknak egy-egy vereség után. (Persze Andorra ellen más volt, mert az tényleg nagyon nagy betli volt, amellett nem lehetett szó nélkül elmenni. De messze nem csak azon a meccsen múlt a dolog.)
Amit meg kéne tanulnunk: fejben mindig 100%-osnak lenni. Mert akkor nincs olyan, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi gólt kapjunk buta hibákból. Most nem voltunk elég koncentráltak, vagy nem tudom mi lehetett a baj, talán a hitehagyottság. Pedig nagyon jó hangulat volt Svájcban, és még magyar drukkereket is lehetett hallani, még a tévén keresztül is. Kár, hogy a petárdázás meg hangulatkeltés lett úrrá rajtuk, ez sem segített még egyetlen csapaton sem. Lehet, hogy pszichésen jó a játékosoknak, ha szétverjük az ellenfél otthonában a kerítést és közben úgy ordítozunk, mintha harcba mennénk, de attól még csak annyit érünk el, hogy legközelebb zárt kapus meccsünk lesz.
Úgyhogy fejlődni még van hova, ezt nem vitatom. De nem csak a játékosainknak, hanem a szurkolóknak is!!!
Igen, erre utaltam én is: Svájc 2:0ra verte Portugáliát, tehát simán benne volt a 3 gólos vereség. Pozitívum volt a 2 rúgott gólunk, mert Portugália ugyanúgy kikapott, mint mi, ráadásul rúgott gól nélkül.
Ne fledjük, esett már ki Svájc vb-ről 0 kapott góllal...
Ne fledjük, esett már ki Svájc vb-ről 0 kapott góllal...
Maximálisan egyetértek! Örülök, hogy leírtad ilyen szépen kifejtve a dolgokat, szívemből szóltál. Én már sokszor inkább nem írok semmit a szokásos károgásokra reagálva, mert nem akarok konfliktust. De öröm látni, hogy vannak még mások is, akik helyén tudják kezelni az esélyeket, és a szerintem is valóban látható fejlődést is látják.
Az a baj,ha a hülyére ráhagyod a hülyeségét,akkor meggyőződése lesz hogy igaza van.
"Remélem ennek a kóklernek a keddi lesz az utolsó meccse a válogatott élén. Megbukott rendesen, ideje lejárt."
A lehetőség adott előtted is,kit hoznál a helyére,érvekkel alátámasztva...?
"Hol itt a fejlődés?! Az EB óta volt egy jó meccsünk (itthon Svájccal), kb ennyi."
Ez meg kb 9 millió magyar véleménye egy-egy kudarc után,mert annyira átlátja mindenki a jelenlegi helyzetet a kis foteléből. Komolyan mondom elkeserítő olvasni ezeket a véleményeket a különböző fórumokon.
A lehetőség adott előtted is,kit hoznál a helyére,érvekkel alátámasztva...?
"Hol itt a fejlődés?! Az EB óta volt egy jó meccsünk (itthon Svájccal), kb ennyi."
Ez meg kb 9 millió magyar véleménye egy-egy kudarc után,mert annyira átlátja mindenki a jelenlegi helyzetet a kis foteléből. Komolyan mondom elkeserítő olvasni ezeket a véleményeket a különböző fórumokon.
Legyél szíves, ne ferdíts! Minden héten +6 hely a suliban, + az ifiedző 8,5 M fizuja. Akkor te most miről beszélsz?
Sajnos az eredménye olyan reménytelen, mint IRL a magyar utánpótlásképzés.
Sajnos az eredménye olyan reménytelen, mint IRL a magyar utánpótlásképzés.
Mondjuk olyan szakembert, aki már bizonyított is valahol. Pl. Herceg András.
A DVSC-ben...semmi nemzetközi tapasztalata jóformán. Ennyi erővel egy Thomas Dollt is mondhattál volna.