Subpage under development, new version coming soon!
Subject: A pénz világa
Hát azért van Legalábbis elég sokba kerül.
Ráadásul régen nem volt állam adósság sem.:)
Ráadásul régen nem volt állam adósság sem.:)
Peugeot 307 SW :) Cirka 8éve :)
Nekem annak a tetejebol van az autom alja :D
Nekem annak a tetejebol van az autom alja :D
Biztos felborultál vele,nem tűnt fel h a kerék a tetején van!D
A bajok Vilmos angol királynál kezdődtek,mikor eladta a pénznyomtatás jogát,és fokozatosn a többi állam is átvette ezt! d:(
Egy kis vitaindító. Miért is jó/rossz az IMF hitel nekünk? :)
Még az origón is találtam egy rövid cikket róla, bár jellemzően pont a lényeget nem írák le. Íme egy részletesebb leírás:
Joseph Stiglitz javaslatai a globális pénzügyi rendszer reformjára
Joseph E. Stiglitz, aki 1997-től 2000-ig a Világbank első elnökhelyettese és fő közgazdasági szakértője volt, számos tudományos fokozattal rendelkezik. Olyan egyetemeken oktatott, mint a Stanford és a Columbia. Stiglitz arra a meggyőződésre jutott, hogy a világ pénzügyi rendszerét alapvetően meg kell változtatni. Azt feltételezhetnénk, hogy normális körülmények között a pénz a gazdag országokból áramlik a szegény országokba és ily módon hozzájárul a világ gazdasági egyensúlyához. A valóságban pont az ellenkezője történik. Egy kiegyensúlyozottan működő pénzügyi rendszerben lenne jogilag szabályozott lehetőség az újrakezdésre azoknak, akik valamilyen okból nem tudták teljesíteni adósság-szolgálati kötelezettségeiket.
A jelenlegi pénzügyi rendszer nem ad ilyen lehetőséget. Ezért egyre gyakoribbak a válságok, illetve a válságközeli helyzetek. Már nem az a kérdés, hogy ilyenekre sor kerül e vagy sem, hanem az, hogy hol és mikor fordul elő biztosan. Eddig már Mexikó, Dél-Korea, Indonézia, Thaiföld, Oroszország, Brazília, Argentína és Törökország ment keresztül nagyarányú pénzügyi válságon. Ez a felsorolás nem teljes és a kisebb méretű országokat mellőzi. Egyre ritkábbá válik, hogy egy országban ne legyenek fizetési nehézségek és válságközeli helyzetek. A Nemzetközi Valutaalap, amely azért jött létre, hogy közreműködjön a világ pénzügyi rendszerének a stabilizálásában, nem volt képes ezt a feladatát teljesíteni. Tevékenysége inkább fokozza a világ pénzügyi nehézségeit. Szakértők már régóta tudják, hogy az úgynevezett „harmadik országok” gazdasági nehézségeinek fő oka a tőke megfelelő áramlásának a hiánya. Változatlanul érvényesül, hogy a bankárok, befektetők és spekulánsok azoknak kölcsönzik a pénzt, akiknek nincs szükségük rá és nem hajlandók hitelezni, amikor arra a legnagyobb szükség lenne. Ha abból indulunk ki, hogy a hitelezés nem jótékonykodás, akkor ezt meg lehet érteni. A felelősség sokkal inkább a Nemzetközi Valutaalapé és az Egyesült Államok pénzügyi kormányzatáé, amely azt ígérte a fejlődő országoknak, hogy ha megnyitják piacaikat a spekulációs tőkebeáramlás előtt, akkor az nagyobb stabilitást eredményez. Bebizonyosodott, hogy a tőkepiac liberalizációja olyan kockázatoknak teszi ki ezeket az országokat, amelyeket nem tudnak kezelni a reálgazdaság megfelelő növekedése nélkül.
A hitelező bankok még pénzügyi válság idején is kényszerítették a fejlődő országokat, hogy fizessék kamatterheiket és viseljék az árfolyamváltozás költségeit. Ezt ezek az országok csak úgy tudták teljesíteni, hogy csökkentették az iskolaügyre, az egészségügyre és a szociális feladatok ellátására fordított kiadásaikat. Az 1980-as években a FED által bevezetett példa nélküli magas kamatláb fizetésképtelenségbe sodorta ezeket az országokat. Ezt a helyzetet nem a latin-amerikai országok okozták maguknak, hanem ez a megváltozott amerikai pénzügyi politikának a következménye. Mégis ezeknek az országoknak kellett egyedül viselniük a pénzügyi csőddel járó terheket. Mivel nincs megfelelő nemzetközi csődeljárási megállapodás, így ezek az országok magukra maradtak és a gazdasági növekedés szempontjából egy egész évtizedet elveszítettek.
A nemzetközi pénzügyi és gazdasági intézmények feladata az ilyen helyzetek megelőzése, illetve az előidéző okok megszüntetése. A Nemzetközi Valutaalap egyoldalúan csak a piaci viszonyok előnyeiről beszélt, azt állítva, hogy a piac alkalmas az alapvető problémák gazdaságos megoldására. John Maynard Keynes, aki a Nemzetközi Valutalap (IMF) egyik létrehozójának tekinthető, elsősorban a teljes foglalkoztatottságot akarta biztosítani. Véleménye szerint a kormányoknak vagy növelni kell kiadásaikat vagy csökkenteni adóbevételeiket. Keynes tudta azt is, hogy egyes országok a pénzpiacok tökéletlen működése következtében így sem fognak hozzájutni a szükséges pénzügyi eszközökhöz. Ezért világszintű megoldáson fáradozott, olyan globális makrogazdaság megteremtésén, amelyben nemzetközi pénzügyi alapok nyújtanak pénzügyi támogatást a nehézségekkel küszködő országoknak.
Stiglitz szerint az IMF-nek segítenie kellett volna a gyengébb államokat a gazdasági növekedésben, lehetővé téve költségvetési kiadásaik növelését. Ehelyett pontosan az ellenkezőjét, azaz a pénzügyi kiadásaik nagyarányú csökkentését kényszerítette rájuk. Ezek a gazdasági megszorító intézkedések csak tovább növelték a gazdasági hanyatlást. Ez vezetett azokhoz a tragikus eseményekhez, amelyek a felsorolt országokban bekövetkeztek. Hasonló nehézségekkel az Egyesült Államok is küzdött, de ott a FED révén megvolt a lehetőség a gazdaság stimulálásához szükséges pénzek előteremtésére. Nemzetközi szinten ezt az IMF-nek kellett volna biztosítania a többi ország számára. A Nemzetközi Valutaalapnak számos eszköze lett volna arra, hogy segítse azoknak a problémáknak a megoldását, amelyek nagyrészt a kamatlábak nagyarányú megemeléséből és a devizaárfolyamok szélsőséges ingadozásából keletkeztek.
A Világbank korábbi első elnökhelyettese szerint a világ pénzügyi rendszerének legfőbb fogyatékossága a globális tartalékrendszerben található. A világ országainak évről évre nagy mennyiségű pénzt kell tartalékba helyezniük azért, hogy védekezhessenek olyan váratlan és kiszámíthatatlan jelenségekkel szemben, mint a külföldi beruházók bizalmának a gyöngülése vagy elvesztése, a nemzetközi kereslet nagyarányú csökkenése és az export összeszűkülése. Ily módon a jövedelem jelentős része nem tudja finanszírozni a globális szintű keresletet, ami előfeltétele a reálgazdaság növekedésének és a világkereskedelem bővülésének. Századunk első éveiben a világ országai két és fél, három trillió dollár közötti összeget tartottak ily módon tartalékban. Ezeknek a tartalékoknak lépést kell tartaniuk az importok és az adósságszolgálati terhek növekedésével. Ha ez a növekedés évi 10%, akkor az országoknak mintegy 200 milliárd dollárt kell minden évben e célra félretenniük. A tartalékok nagy része ma még aranyban és amerikai államkötvényekben van, de már megindult az átállás az euró bevonására is a tartalékvaluták sorába. Az amerikai államkötvények hozama 1,25%, jóval kisebb, mint amit a beruházások jövedelmeznek ezen országokban. Ez a különbözet az ára annak, amit a fejlődő országoknak azért kell fizetniük, hogy bebiztosítsák magukat a váratlan piaci fejlemények következményeivel szemben.
Hogy még szemléletesebb legyen a probléma, vegyünk egy szegény országban működő vállalatot, amely százmillió dollárt kölcsönöz egy amerikai banktól. Ezért a kölcsönért 18% kamatot fizet. Az adott ország is félretesz százmillió dollár tartalékot, amelyet a mai helyzetnek megfelelően amerikai államkötvényekben tart. Az adott ország tehát egyszerre kölcsönvett és egyszerre hitelezett százmillió dollárt az Egyesült Államoknak. Az általa felvett kölcsönért 18 millió dollárt fizet, az ő általa nyújtott kölcsönért viszont csak egymillió 1 250 000 dollárt kap. Ez azt is jelenti, hogy az adott szegény ország az Egyesült Államoknak „ajándékozott” abban az évben 16 750 000 dollárt.
Egy ország, amely nemzeti össztermékének (GDP-jének) a 30%-át importálni kényszerül, általában a GDP 15%-át helyezi tartalékba. Ebből már kiszámítható, hogy az úgynevezett fejlődő országok ily módon elveszítik nemzeti összterméküknek a 1,5%-át, ami lényegesen nagyobb, mint a részükre nyújtott gazdasági támogatás összege együttvéve. Tovább fokozza a nehézséget az, hogy a nemzetközi kereskedelemben a kereskedelmi deficit nagysága megegyezik a kiviteli többletek nagyságával, mivel ami az egyik országnak deficit, az a másik országnak kiviteli többlet. A deficitért részben azok az országok is felelősek, akik – mint Japán és Kína – erre állították át gazdaságukat. A jelenlegi rendszerben azonban, ha az egyik ország megszabadítja magát a deficittől az a világgazdaság egységes rendszeréből következően valamilyen másik országnál jelentkezik.
Stiglitz úgy véli, hogy a jelenlegi világgazdasági rendszer azért működőképes még, mert az Egyesült Államok betölti a „deficit of last resort” – a „deficit utolsó felvevőhelye” funkcióját, azaz az a nagy bevásárló, aki megengedheti, hogy tartósan többet költsön, mint amit tényleges forrásai fedeznek. Egy jól működő globális pénzügyi rendszernek az ugyancsak globálisan jelentkező megtakarításokat úgy kellene a legszegényebb országokhoz eljuttatnia, hogy azok reálgazdasága szervesen növekedhessék. Ehelyett a megtakarítások a leggazdagabb országba áramlanak, amelynek polgárai még többet fogyaszthatnak. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet csak korlátozott ideig tartható fenn, még akkor is, ha megmaradna az egyes országok azon hajlandósága, hogy pénztartalékaikat amerikai dollárban tartsák.
(edited)
Még az origón is találtam egy rövid cikket róla, bár jellemzően pont a lényeget nem írák le. Íme egy részletesebb leírás:
Joseph Stiglitz javaslatai a globális pénzügyi rendszer reformjára
Joseph E. Stiglitz, aki 1997-től 2000-ig a Világbank első elnökhelyettese és fő közgazdasági szakértője volt, számos tudományos fokozattal rendelkezik. Olyan egyetemeken oktatott, mint a Stanford és a Columbia. Stiglitz arra a meggyőződésre jutott, hogy a világ pénzügyi rendszerét alapvetően meg kell változtatni. Azt feltételezhetnénk, hogy normális körülmények között a pénz a gazdag országokból áramlik a szegény országokba és ily módon hozzájárul a világ gazdasági egyensúlyához. A valóságban pont az ellenkezője történik. Egy kiegyensúlyozottan működő pénzügyi rendszerben lenne jogilag szabályozott lehetőség az újrakezdésre azoknak, akik valamilyen okból nem tudták teljesíteni adósság-szolgálati kötelezettségeiket.
A jelenlegi pénzügyi rendszer nem ad ilyen lehetőséget. Ezért egyre gyakoribbak a válságok, illetve a válságközeli helyzetek. Már nem az a kérdés, hogy ilyenekre sor kerül e vagy sem, hanem az, hogy hol és mikor fordul elő biztosan. Eddig már Mexikó, Dél-Korea, Indonézia, Thaiföld, Oroszország, Brazília, Argentína és Törökország ment keresztül nagyarányú pénzügyi válságon. Ez a felsorolás nem teljes és a kisebb méretű országokat mellőzi. Egyre ritkábbá válik, hogy egy országban ne legyenek fizetési nehézségek és válságközeli helyzetek. A Nemzetközi Valutaalap, amely azért jött létre, hogy közreműködjön a világ pénzügyi rendszerének a stabilizálásában, nem volt képes ezt a feladatát teljesíteni. Tevékenysége inkább fokozza a világ pénzügyi nehézségeit. Szakértők már régóta tudják, hogy az úgynevezett „harmadik országok” gazdasági nehézségeinek fő oka a tőke megfelelő áramlásának a hiánya. Változatlanul érvényesül, hogy a bankárok, befektetők és spekulánsok azoknak kölcsönzik a pénzt, akiknek nincs szükségük rá és nem hajlandók hitelezni, amikor arra a legnagyobb szükség lenne. Ha abból indulunk ki, hogy a hitelezés nem jótékonykodás, akkor ezt meg lehet érteni. A felelősség sokkal inkább a Nemzetközi Valutaalapé és az Egyesült Államok pénzügyi kormányzatáé, amely azt ígérte a fejlődő országoknak, hogy ha megnyitják piacaikat a spekulációs tőkebeáramlás előtt, akkor az nagyobb stabilitást eredményez. Bebizonyosodott, hogy a tőkepiac liberalizációja olyan kockázatoknak teszi ki ezeket az országokat, amelyeket nem tudnak kezelni a reálgazdaság megfelelő növekedése nélkül.
A hitelező bankok még pénzügyi válság idején is kényszerítették a fejlődő országokat, hogy fizessék kamatterheiket és viseljék az árfolyamváltozás költségeit. Ezt ezek az országok csak úgy tudták teljesíteni, hogy csökkentették az iskolaügyre, az egészségügyre és a szociális feladatok ellátására fordított kiadásaikat. Az 1980-as években a FED által bevezetett példa nélküli magas kamatláb fizetésképtelenségbe sodorta ezeket az országokat. Ezt a helyzetet nem a latin-amerikai országok okozták maguknak, hanem ez a megváltozott amerikai pénzügyi politikának a következménye. Mégis ezeknek az országoknak kellett egyedül viselniük a pénzügyi csőddel járó terheket. Mivel nincs megfelelő nemzetközi csődeljárási megállapodás, így ezek az országok magukra maradtak és a gazdasági növekedés szempontjából egy egész évtizedet elveszítettek.
A nemzetközi pénzügyi és gazdasági intézmények feladata az ilyen helyzetek megelőzése, illetve az előidéző okok megszüntetése. A Nemzetközi Valutaalap egyoldalúan csak a piaci viszonyok előnyeiről beszélt, azt állítva, hogy a piac alkalmas az alapvető problémák gazdaságos megoldására. John Maynard Keynes, aki a Nemzetközi Valutalap (IMF) egyik létrehozójának tekinthető, elsősorban a teljes foglalkoztatottságot akarta biztosítani. Véleménye szerint a kormányoknak vagy növelni kell kiadásaikat vagy csökkenteni adóbevételeiket. Keynes tudta azt is, hogy egyes országok a pénzpiacok tökéletlen működése következtében így sem fognak hozzájutni a szükséges pénzügyi eszközökhöz. Ezért világszintű megoldáson fáradozott, olyan globális makrogazdaság megteremtésén, amelyben nemzetközi pénzügyi alapok nyújtanak pénzügyi támogatást a nehézségekkel küszködő országoknak.
Stiglitz szerint az IMF-nek segítenie kellett volna a gyengébb államokat a gazdasági növekedésben, lehetővé téve költségvetési kiadásaik növelését. Ehelyett pontosan az ellenkezőjét, azaz a pénzügyi kiadásaik nagyarányú csökkentését kényszerítette rájuk. Ezek a gazdasági megszorító intézkedések csak tovább növelték a gazdasági hanyatlást. Ez vezetett azokhoz a tragikus eseményekhez, amelyek a felsorolt országokban bekövetkeztek. Hasonló nehézségekkel az Egyesült Államok is küzdött, de ott a FED révén megvolt a lehetőség a gazdaság stimulálásához szükséges pénzek előteremtésére. Nemzetközi szinten ezt az IMF-nek kellett volna biztosítania a többi ország számára. A Nemzetközi Valutaalapnak számos eszköze lett volna arra, hogy segítse azoknak a problémáknak a megoldását, amelyek nagyrészt a kamatlábak nagyarányú megemeléséből és a devizaárfolyamok szélsőséges ingadozásából keletkeztek.
A Világbank korábbi első elnökhelyettese szerint a világ pénzügyi rendszerének legfőbb fogyatékossága a globális tartalékrendszerben található. A világ országainak évről évre nagy mennyiségű pénzt kell tartalékba helyezniük azért, hogy védekezhessenek olyan váratlan és kiszámíthatatlan jelenségekkel szemben, mint a külföldi beruházók bizalmának a gyöngülése vagy elvesztése, a nemzetközi kereslet nagyarányú csökkenése és az export összeszűkülése. Ily módon a jövedelem jelentős része nem tudja finanszírozni a globális szintű keresletet, ami előfeltétele a reálgazdaság növekedésének és a világkereskedelem bővülésének. Századunk első éveiben a világ országai két és fél, három trillió dollár közötti összeget tartottak ily módon tartalékban. Ezeknek a tartalékoknak lépést kell tartaniuk az importok és az adósságszolgálati terhek növekedésével. Ha ez a növekedés évi 10%, akkor az országoknak mintegy 200 milliárd dollárt kell minden évben e célra félretenniük. A tartalékok nagy része ma még aranyban és amerikai államkötvényekben van, de már megindult az átállás az euró bevonására is a tartalékvaluták sorába. Az amerikai államkötvények hozama 1,25%, jóval kisebb, mint amit a beruházások jövedelmeznek ezen országokban. Ez a különbözet az ára annak, amit a fejlődő országoknak azért kell fizetniük, hogy bebiztosítsák magukat a váratlan piaci fejlemények következményeivel szemben.
Hogy még szemléletesebb legyen a probléma, vegyünk egy szegény országban működő vállalatot, amely százmillió dollárt kölcsönöz egy amerikai banktól. Ezért a kölcsönért 18% kamatot fizet. Az adott ország is félretesz százmillió dollár tartalékot, amelyet a mai helyzetnek megfelelően amerikai államkötvényekben tart. Az adott ország tehát egyszerre kölcsönvett és egyszerre hitelezett százmillió dollárt az Egyesült Államoknak. Az általa felvett kölcsönért 18 millió dollárt fizet, az ő általa nyújtott kölcsönért viszont csak egymillió 1 250 000 dollárt kap. Ez azt is jelenti, hogy az adott szegény ország az Egyesült Államoknak „ajándékozott” abban az évben 16 750 000 dollárt.
Egy ország, amely nemzeti össztermékének (GDP-jének) a 30%-át importálni kényszerül, általában a GDP 15%-át helyezi tartalékba. Ebből már kiszámítható, hogy az úgynevezett fejlődő országok ily módon elveszítik nemzeti összterméküknek a 1,5%-át, ami lényegesen nagyobb, mint a részükre nyújtott gazdasági támogatás összege együttvéve. Tovább fokozza a nehézséget az, hogy a nemzetközi kereskedelemben a kereskedelmi deficit nagysága megegyezik a kiviteli többletek nagyságával, mivel ami az egyik országnak deficit, az a másik országnak kiviteli többlet. A deficitért részben azok az országok is felelősek, akik – mint Japán és Kína – erre állították át gazdaságukat. A jelenlegi rendszerben azonban, ha az egyik ország megszabadítja magát a deficittől az a világgazdaság egységes rendszeréből következően valamilyen másik országnál jelentkezik.
Stiglitz úgy véli, hogy a jelenlegi világgazdasági rendszer azért működőképes még, mert az Egyesült Államok betölti a „deficit of last resort” – a „deficit utolsó felvevőhelye” funkcióját, azaz az a nagy bevásárló, aki megengedheti, hogy tartósan többet költsön, mint amit tényleges forrásai fedeznek. Egy jól működő globális pénzügyi rendszernek az ugyancsak globálisan jelentkező megtakarításokat úgy kellene a legszegényebb országokhoz eljuttatnia, hogy azok reálgazdasága szervesen növekedhessék. Ehelyett a megtakarítások a leggazdagabb országba áramlanak, amelynek polgárai még többet fogyaszthatnak. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet csak korlátozott ideig tartható fenn, még akkor is, ha megmaradna az egyes országok azon hajlandósága, hogy pénztartalékaikat amerikai dollárban tartsák.
(edited)
nagyszerű cikk, és ezt nem ironikusan mondom.
csak egy gond van vele, a problémát észleli. ezt mondjuk nem is nehéz, hiszen lassan minden a gonosz IMF-ről és Valutaalpról szól. egy kérdésem van csupán: MILYEN ALTERNATÍVA VAN?
pár megjegyzés pontokba szedve. nem mintha reakcióra számítanék, eddig sosem kaptam ugyanis a felvetéseimre reakciót:
1. ezek a közgazdászok jól látják a működés mechanizmusát, csak éppen megoldást nem javasolnak.
2. az államháztartás folyó kiadásainak fedezetét csak hitelből lehet megoldani, mivel a bevétel és kiadás nincs egyensúlyban. mit javasolnak ehelyett? nyomjon több pénzt az állam? nem kell mondanom ez mivel járna. azt sem tudom, hogy a magyar társadalomban milyen megtakarítás van, amit még ki lehetne sajátítani a magánnyugdíjpénztár után?
3. a hitelfelvétel vagy piacról történik, vagy ettől a gonosz IMF-től, Valutaalaptól. jelenleg hazánkban, hála a piacbarát intézkedéseknek az állampapírok kamata, vagyis a hitelfelvétel a kezdeti 5-6%-ról 8% fölé emelkedett. vagyis a kutya se akar nekünk pénzt adni, csak drágán, mert elveszett a BIZALOM. az IMF ebben a helyzetben kedvezményes hitelt ad, aminek ára van. tetszett volna jobban kormányozni, nem lennénk ilyen helyzetben.
4. a környékünkön élő országok többen is sikeres gazdasági mutatókkal rendelkeznek, nem is volt szükségük rá, hogy az IMF-hez forduljanak. ciki vagy sem, meg kell nézni a cseh, szlovák vagy szlovén állam mennyivel jobb helyzetben van. a gazdasági növekedés nélkül pedig nincs gazdag társadalom.
5. ha rövid időn belül nem oldódik meg a gazdasági szabadságharc kérdése, és eltolcsy marad az élen, az állam csődközeli helyzetbe kerül. ha a kamatok megközelítik a 10%-ot beáll az államcsőd. a sok szabadságharcos meg büszkén, váll veregetve nézheti majd, amikor a nyugdíjasok, a rendőrök, a tanárok, a közalkalmazottak nem kapnak majd pénzt, mert nem lesz miből. ez ugyanis az államcsőd.
6. további gond, hogy a másik "pénzcsap" az EU, szintén nem nagyon szimpatizál azzal ami történik hazánkban. ha a bizottság úgy látja a kormány nem teljesíti a vállalkásait, és erre hajlandóságot sem mutat, az eu-s források elapadnak. az egy dolog, hogy ezzel én elveszítem a munkám, de a parasztok kiegyenesített kaszával fognak a parlament elé menni, ha a földalapú támogatás megszűnik létezni.
7. további gond, hogy ha a jegybank devizatartalékaira ráteszi a kormány a kezét, a forint bedől, ugyanis a devizatartalék a fedezete, hogy a forint ellen ne lehessen spekulálni.
szóval az én konklúzióm, de ezzel lehet vitatkozni: jobb együtt mozogni az árral, ugyanis ennek a világrendnek, a globalizációnak, nincs jelenleg alternatívája. a kormány nagyon bízott benne, hogy nyit keletre, jön majd a kínai tőke, de hát a kutya se figyel ide ránk, ez van. ráadásul senki nem hülye a pénzét olyan dologba tenni, amibe belebukik.
szóval köszönjük stiglitz úrnak a diagnózist, hol a gyógyszer?
csak egy gond van vele, a problémát észleli. ezt mondjuk nem is nehéz, hiszen lassan minden a gonosz IMF-ről és Valutaalpról szól. egy kérdésem van csupán: MILYEN ALTERNATÍVA VAN?
pár megjegyzés pontokba szedve. nem mintha reakcióra számítanék, eddig sosem kaptam ugyanis a felvetéseimre reakciót:
1. ezek a közgazdászok jól látják a működés mechanizmusát, csak éppen megoldást nem javasolnak.
2. az államháztartás folyó kiadásainak fedezetét csak hitelből lehet megoldani, mivel a bevétel és kiadás nincs egyensúlyban. mit javasolnak ehelyett? nyomjon több pénzt az állam? nem kell mondanom ez mivel járna. azt sem tudom, hogy a magyar társadalomban milyen megtakarítás van, amit még ki lehetne sajátítani a magánnyugdíjpénztár után?
3. a hitelfelvétel vagy piacról történik, vagy ettől a gonosz IMF-től, Valutaalaptól. jelenleg hazánkban, hála a piacbarát intézkedéseknek az állampapírok kamata, vagyis a hitelfelvétel a kezdeti 5-6%-ról 8% fölé emelkedett. vagyis a kutya se akar nekünk pénzt adni, csak drágán, mert elveszett a BIZALOM. az IMF ebben a helyzetben kedvezményes hitelt ad, aminek ára van. tetszett volna jobban kormányozni, nem lennénk ilyen helyzetben.
4. a környékünkön élő országok többen is sikeres gazdasági mutatókkal rendelkeznek, nem is volt szükségük rá, hogy az IMF-hez forduljanak. ciki vagy sem, meg kell nézni a cseh, szlovák vagy szlovén állam mennyivel jobb helyzetben van. a gazdasági növekedés nélkül pedig nincs gazdag társadalom.
5. ha rövid időn belül nem oldódik meg a gazdasági szabadságharc kérdése, és eltolcsy marad az élen, az állam csődközeli helyzetbe kerül. ha a kamatok megközelítik a 10%-ot beáll az államcsőd. a sok szabadságharcos meg büszkén, váll veregetve nézheti majd, amikor a nyugdíjasok, a rendőrök, a tanárok, a közalkalmazottak nem kapnak majd pénzt, mert nem lesz miből. ez ugyanis az államcsőd.
6. további gond, hogy a másik "pénzcsap" az EU, szintén nem nagyon szimpatizál azzal ami történik hazánkban. ha a bizottság úgy látja a kormány nem teljesíti a vállalkásait, és erre hajlandóságot sem mutat, az eu-s források elapadnak. az egy dolog, hogy ezzel én elveszítem a munkám, de a parasztok kiegyenesített kaszával fognak a parlament elé menni, ha a földalapú támogatás megszűnik létezni.
7. további gond, hogy ha a jegybank devizatartalékaira ráteszi a kormány a kezét, a forint bedől, ugyanis a devizatartalék a fedezete, hogy a forint ellen ne lehessen spekulálni.
szóval az én konklúzióm, de ezzel lehet vitatkozni: jobb együtt mozogni az árral, ugyanis ennek a világrendnek, a globalizációnak, nincs jelenleg alternatívája. a kormány nagyon bízott benne, hogy nyit keletre, jön majd a kínai tőke, de hát a kutya se figyel ide ránk, ez van. ráadásul senki nem hülye a pénzét olyan dologba tenni, amibe belebukik.
szóval köszönjük stiglitz úrnak a diagnózist, hol a gyógyszer?
Annyiból igazad van, hogy Magyarország egy pici ország, zéró súllyal a világban, ezért nem működhet a nemzetközi pénzgépezettel szemben semmilyen olyan út, amelyen nem az ő kottájuk szerint megyünk végig. És sajnos ránk is kényszerítik az akaratuk, bármit is tesz ellene a kormány.
Mindemellett örülök a kérdésednek (a vastagbetűsnek), mert mindjárt írok is egy alternatívát, amely a bajok alapvető okozóját kezelné. Nem saját magamtól persze, inkább segítségül hívok egy másik nobel-díjas közgazdászt, Milton Friedman-t.
(a végén aláhúztam a legfontosabb mondatot, amely miatt mindezt nem hagyják megvalósulni)
Milton Friedman javaslata a magánpénz-monopólium szabályozására
Friedman azt javasolta, hogy az úgynevezett „fractional reserve system”, azaz a részlegesen fedezett pénz kibocsátását meg kell szüntetni. Az ő módszere szerint az Egyesült Államok - a világ legeladósodottabb állama -három év leforgása alatt úgy tudná kifizetni államkötvényekben lévő hatalmas adósságát, hogy ehhez saját kibocsátású adósság- és kamatmentes pénzt használna a néhai Lincoln elnök által kibocsátott állami-dollárhoz (greenbacks-hez) hasonlóan. Friedman szerint mindezt infláció-mentesen is végre lehet hajtani. El lehet kerülni mind az inflációt, mind a deflációt miközben megfelelő mennyiségű pénz marad forgalomban, és az állam adóssága is felszámolható. Az amerikai Államkincstár a korábban kibocsátott államkötvényeket (adósleveleket) visszavásárolja állami kibocsátású bankjegyekkel az úgynevezett nyílt piacon. Az így keletkező hatalmas pénzmennyiséget azonban nem engednék rá a gazdaságra, hanem előírnák a bankoknak, hogy fokozatosan emeljék a jelenlegi 10%-ról 100%-ra tartalékaikat. Az így kibocsátott állami pénz a bankoknál maradna, és nem kerülne forgalomba. A bankok tulajdonában lévő visszavásárolt államkötvényeket kivonnák a forgalomból és helyükre adósságmentes állami-kibocsátású bankjegyek kerülnének. Amikor az államkötvények kicserélése kamatmentes állami kibocsátású pénzre eléri a 100%-kot, akkor a bankok már csak olyan pénzeszközökkel folytathatnák tevékenységüket, amelynek a fedezetével 100%-kosan rendelkeznek.
Az Egyesült Államok központi bankjának a szerepét betöltő - magántulajdonban lévő -pénzintézet, a Federal Reserve Bank, a FED, ettől kezdve már csak arra szolgálna, hogy központi klíringház legyen, ahol átváltják amerikai állami bankjegyekre a csekkeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy az 1913-ban elfogadott Federal Reserve Törvény feleslegessé válik és minden további nélkül hatálytalanítani lehet. Ezáltal a monetáris hatalom visszakerülhetne a közhatalmat képviselő amerikai kormányhoz, azon belül is a Pénzügyminisztériumhoz. Mindennek nyomában megszűnne a bankok lehetősége arra, hogy a forgalomban lévő pénz mennyiségét növeljék vagy csökkentsék. Ezzel a módszerrel az államadósságot viszonylag rövid idő alatt fel lehetne számolni. A FED-et, valamint a részleges tartalékrendszeren alapuló banki működést tehát úgy lehetne végérvényesen megszüntetni, hogy nem lenne szükség államcsődre, pénzügyi összeomlásra, inflációra vagy deflációra, illetve bármely lényeges változásra az amerikai gazdasági életben.
Az átlag adófizető polgár először kerülhetne 1913 óta - amióta a FED-re vonatkozó törvényt elfogadták - olyan helyzetbe, hogy jelentősen csökkennének az adóterhei és egyidejűleg az infláció is fokozatosan kiküszöbölődne. Mindez természetesen csökkentené a magánpénz-monopólium alapján működő bankoknak a szerepét és a hatalmát.
Mindemellett örülök a kérdésednek (a vastagbetűsnek), mert mindjárt írok is egy alternatívát, amely a bajok alapvető okozóját kezelné. Nem saját magamtól persze, inkább segítségül hívok egy másik nobel-díjas közgazdászt, Milton Friedman-t.
(a végén aláhúztam a legfontosabb mondatot, amely miatt mindezt nem hagyják megvalósulni)
Milton Friedman javaslata a magánpénz-monopólium szabályozására
Friedman azt javasolta, hogy az úgynevezett „fractional reserve system”, azaz a részlegesen fedezett pénz kibocsátását meg kell szüntetni. Az ő módszere szerint az Egyesült Államok - a világ legeladósodottabb állama -három év leforgása alatt úgy tudná kifizetni államkötvényekben lévő hatalmas adósságát, hogy ehhez saját kibocsátású adósság- és kamatmentes pénzt használna a néhai Lincoln elnök által kibocsátott állami-dollárhoz (greenbacks-hez) hasonlóan. Friedman szerint mindezt infláció-mentesen is végre lehet hajtani. El lehet kerülni mind az inflációt, mind a deflációt miközben megfelelő mennyiségű pénz marad forgalomban, és az állam adóssága is felszámolható. Az amerikai Államkincstár a korábban kibocsátott államkötvényeket (adósleveleket) visszavásárolja állami kibocsátású bankjegyekkel az úgynevezett nyílt piacon. Az így keletkező hatalmas pénzmennyiséget azonban nem engednék rá a gazdaságra, hanem előírnák a bankoknak, hogy fokozatosan emeljék a jelenlegi 10%-ról 100%-ra tartalékaikat. Az így kibocsátott állami pénz a bankoknál maradna, és nem kerülne forgalomba. A bankok tulajdonában lévő visszavásárolt államkötvényeket kivonnák a forgalomból és helyükre adósságmentes állami-kibocsátású bankjegyek kerülnének. Amikor az államkötvények kicserélése kamatmentes állami kibocsátású pénzre eléri a 100%-kot, akkor a bankok már csak olyan pénzeszközökkel folytathatnák tevékenységüket, amelynek a fedezetével 100%-kosan rendelkeznek.
Az Egyesült Államok központi bankjának a szerepét betöltő - magántulajdonban lévő -pénzintézet, a Federal Reserve Bank, a FED, ettől kezdve már csak arra szolgálna, hogy központi klíringház legyen, ahol átváltják amerikai állami bankjegyekre a csekkeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy az 1913-ban elfogadott Federal Reserve Törvény feleslegessé válik és minden további nélkül hatálytalanítani lehet. Ezáltal a monetáris hatalom visszakerülhetne a közhatalmat képviselő amerikai kormányhoz, azon belül is a Pénzügyminisztériumhoz. Mindennek nyomában megszűnne a bankok lehetősége arra, hogy a forgalomban lévő pénz mennyiségét növeljék vagy csökkentsék. Ezzel a módszerrel az államadósságot viszonylag rövid idő alatt fel lehetne számolni. A FED-et, valamint a részleges tartalékrendszeren alapuló banki működést tehát úgy lehetne végérvényesen megszüntetni, hogy nem lenne szükség államcsődre, pénzügyi összeomlásra, inflációra vagy deflációra, illetve bármely lényeges változásra az amerikai gazdasági életben.
Az átlag adófizető polgár először kerülhetne 1913 óta - amióta a FED-re vonatkozó törvényt elfogadták - olyan helyzetbe, hogy jelentősen csökkennének az adóterhei és egyidejűleg az infláció is fokozatosan kiküszöbölődne. Mindez természetesen csökkentené a magánpénz-monopólium alapján működő bankoknak a szerepét és a hatalmát.
erre a dologra már korábban reagáltam, akkor nem kaptam rá választ: a fedezet nélküli pénz kibocsátásának megszüntetése egyenlő lenne azzal, hogy lemondunk a gazdasági növekedésről (bár talán a krízisről is). ha az USA ezt meglépné, rövid időn belül elbúcsúzhatna globális vezető pozíciójától.
amúgy nem igazán értem ebbe nekünk milyen beleszólásunk is van? itt most megy egy propaganda az imf/valutaalap/bankok ellen, aminek van alapja, de a kérdésem, - csak hogy világos legyen - máshogy megfogalmazva: MI A MI ALTERNATÍVÁNK? mit tehetünk ebben a helyzetben? szabadságharcot hirdetünk szembeköpjük az IMF-et/bankokat? bravó, biztos út a lecsúszás felé. nézd, vannak együttműködő, és sikeres(ebb)en működő államok. NEM LENNE JOBB AZ Ő PÉLDÁJUKAT KÖVETNI?
szóval miről is beszélünk most? az IMF elleni propagandáról, vagy arról hogy mit kell tennünk?
ugye ez egy bogár és/vagy drábik idézet amúgy? :)
nekem hitelesebb lenne ha egyenesen friedman-tól idéznél, tudod én már csak ilyen szemellenzős vagyok és nem igazán hiszek egyiküknek sem. :)
(edited)
amúgy nem igazán értem ebbe nekünk milyen beleszólásunk is van? itt most megy egy propaganda az imf/valutaalap/bankok ellen, aminek van alapja, de a kérdésem, - csak hogy világos legyen - máshogy megfogalmazva: MI A MI ALTERNATÍVÁNK? mit tehetünk ebben a helyzetben? szabadságharcot hirdetünk szembeköpjük az IMF-et/bankokat? bravó, biztos út a lecsúszás felé. nézd, vannak együttműködő, és sikeres(ebb)en működő államok. NEM LENNE JOBB AZ Ő PÉLDÁJUKAT KÖVETNI?
szóval miről is beszélünk most? az IMF elleni propagandáról, vagy arról hogy mit kell tennünk?
ugye ez egy bogár és/vagy drábik idézet amúgy? :)
nekem hitelesebb lenne ha egyenesen friedman-tól idéznél, tudod én már csak ilyen szemellenzős vagyok és nem igazán hiszek egyiküknek sem. :)
(edited)
Elmondja maga Friedman is.
http://www.youtube.com/v/9V5OP-VmXgE
http://www.youtube.com/v/JL3FT0O4kYg
A magyar probléma kezelése pedig nem működhet önmagában, szembemenve a nemzetközi pénzügyi nyomással. Ehhez túl kicsik vagyunk. Ha már felhoztad Drábikot ő felvázol egy elméletet miként kellene a Magyar Jegybankot újra állami ellenőrzés alá vonni, amely megoldhatná a az alapvető strukturális és financiális problémákat. Sajnos én nem tudom eldönteni, hogy ez valóban működhetne-e, vagy sem, de abban biztos vagyok, hogy a megvalósítását soha semelyik kormány nem fogja még megkísérelni sem.
http://www.youtube.com/v/9V5OP-VmXgE
http://www.youtube.com/v/JL3FT0O4kYg
A magyar probléma kezelése pedig nem működhet önmagában, szembemenve a nemzetközi pénzügyi nyomással. Ehhez túl kicsik vagyunk. Ha már felhoztad Drábikot ő felvázol egy elméletet miként kellene a Magyar Jegybankot újra állami ellenőrzés alá vonni, amely megoldhatná a az alapvető strukturális és financiális problémákat. Sajnos én nem tudom eldönteni, hogy ez valóban működhetne-e, vagy sem, de abban biztos vagyok, hogy a megvalósítását soha semelyik kormány nem fogja még megkísérelni sem.
oké, szóval nincs gyógyszer. köszönöm.
én konzervatív, ebből kifolyólag pragmatikus embernek tartom magam. reálisan kell mérlegelni, mit tehetünk ebben a helyzetben.
az egy dolog, hogy te drábikot olvasol, minden jogod meg van hozzá. feltételezem éppen ezért munkaszerűen nem is foglalkozol sem gazdasággal, sem pénzügyekkel. maradjon is így.
az már nagyobb baj, hogy döntéshozók is ezen a baromságon nőnek fel idehaza, ez vezetett oda ahova. lassan közeleg az államcsőd, hála az ehhez hasonló bankellenes propagandának, és nem tűnik úgy, hogy észbe kapna a kormány. remélem jön egy olyan konzervatív kormány egyszer majd valamikor, aki reálisan képes mérlegelni a lehetőségeit, és nem elvont ideológiákból indul ki. jó lenne már, ha véget érne a szocializmus, a tudat szintjén is.
én konzervatív, ebből kifolyólag pragmatikus embernek tartom magam. reálisan kell mérlegelni, mit tehetünk ebben a helyzetben.
az egy dolog, hogy te drábikot olvasol, minden jogod meg van hozzá. feltételezem éppen ezért munkaszerűen nem is foglalkozol sem gazdasággal, sem pénzügyekkel. maradjon is így.
az már nagyobb baj, hogy döntéshozók is ezen a baromságon nőnek fel idehaza, ez vezetett oda ahova. lassan közeleg az államcsőd, hála az ehhez hasonló bankellenes propagandának, és nem tűnik úgy, hogy észbe kapna a kormány. remélem jön egy olyan konzervatív kormány egyszer majd valamikor, aki reálisan képes mérlegelni a lehetőségeit, és nem elvont ideológiákból indul ki. jó lenne már, ha véget érne a szocializmus, a tudat szintjén is.
Egyrészt én nem akarom megoldani a magyarországi problémákat, nem is értek a közgazdaságatanhoz, csak beszélgetek a fennálló helyzetről. Másrészt arra akartam rávilágítani, hogy az egész jelenlegi világrendnek az USA, azonbelül a FED az ura, és egyben a pénzügyi válság okozója is. Mi Magyarországon még egy viszonylag kedvező helyzetben vagyunk, hisz jóléti társadalomban élünk, de a világ számos területén tényleges társadalmi katasztrófa van kialakulóban.
A monetáris világrend jelen formájában pedig nem tartható fenn sokáig. Az USA adóssága hihetetlen nagy, akkora, hogy annak visszafizetése a jelen monetáris szabályok között lehetetlen. Lényegében jelenleg Kína és Japán hitelezi az USA lakosságának jólétét, de ez a helyzet sokáig nem tartható fenn.
A megoldás a dollár totális elinflálása (és egy másik nközi elszámolópénz bevezetése) lehet, de hatalmas világválsággal párosulna, viszont mindemellett megmaradna a jelenlegi pénzoligarhia világuralma. Éppen ezért találom szimpatikusabbnak a Fridmani utat, amely az elmélet szerint válság nélkül tudná kezelni a monetáris paradigmaváltást.Természetesen ez a jelenlegi világrend urainak bukását jelentené, így megvalósítása ellen minden eszközzel harcolni fognak.Én is ezt tenném a helyükben.
Ugyanezért van hatalmas nemzetközi nyomás a magyar kormányon a jegybanktörvény kapcsán, ezért ír levelet Barroso, illeve Clintonné is. Pedig Orbánék is a jelenegi monetáris világrendet kiszolgálói, e tekintetben nem kell tartani az intézkedéseiktől.
A lehetséges oka nközi felháborodásának inkább az, hogy félnek a lehetséges dominóeffektustól. Ugyanis, ha a magyarok megteszik például, hogy a jegybanki vagyont "államosítják" akkor megteheti esetleg más is. Na ettől félhetnek. Amikor mi például mi bevezettük a bankadót mekkora iszonyú nemzetközi sajtófelháborodás és hörgés volt. Aztán ha körülnézel most már számos országban bevezettek hasonló adófajtát.
Emellett persze az is a bajuk, hogy a kormány intézkedései némileg megnyírták a Magyarországon bezsebelhető profit lehetőségét, ezért kívánatosabbnak tartanák ha némileg simulékonyabb politikusaink szolgálnák ki az érdekeiket. Hozzászoktak már ehhez az elmúlt években és most nem esik jól, hogy sok pénzt vesznek ki a zsebükből. de ebbe nem is akaork belemenni, nem ez a célom.
És annyit megjegyeznék még, hogy az egy dolog, hogy Te baromságnak tartod Drábikot. Ez szíved joga és le is írod minden alkalommal hogy mekkora nettó hülyeség, de hogy miért azt nem írod le. Az igazság egyébként is egy szubjektív dolog. Mindenesetre azért elgondolkodtató, hogy hasonló megállapításokra jutnak (most nem a magyar vonatkozású részekről beszélek) neves nemzetközi közgazdászok is.
Egy dolgot viszont kérnék, hogy próbáld meg elkerülni a személyes síkot, mert nem először hülyézel le burkoltan és nem esik jól. Erre gondolok:
"az egy dolog, hogy te drábikot olvasol, minden jogod meg van hozzá. feltételezem éppen ezért munkaszerűen nem is foglalkozol sem gazdasággal, sem pénzügyekkel. maradjon is így."
Én a témával kapcsolatosan vagyok kíváncsi a véleményedre, nem pedig arra, hogy mit gondolsz rólam a véleményem alapján. Erre rájövök anélkül is, hogy leírnád.
(edited)
A monetáris világrend jelen formájában pedig nem tartható fenn sokáig. Az USA adóssága hihetetlen nagy, akkora, hogy annak visszafizetése a jelen monetáris szabályok között lehetetlen. Lényegében jelenleg Kína és Japán hitelezi az USA lakosságának jólétét, de ez a helyzet sokáig nem tartható fenn.
A megoldás a dollár totális elinflálása (és egy másik nközi elszámolópénz bevezetése) lehet, de hatalmas világválsággal párosulna, viszont mindemellett megmaradna a jelenlegi pénzoligarhia világuralma. Éppen ezért találom szimpatikusabbnak a Fridmani utat, amely az elmélet szerint válság nélkül tudná kezelni a monetáris paradigmaváltást.Természetesen ez a jelenlegi világrend urainak bukását jelentené, így megvalósítása ellen minden eszközzel harcolni fognak.Én is ezt tenném a helyükben.
Ugyanezért van hatalmas nemzetközi nyomás a magyar kormányon a jegybanktörvény kapcsán, ezért ír levelet Barroso, illeve Clintonné is. Pedig Orbánék is a jelenegi monetáris világrendet kiszolgálói, e tekintetben nem kell tartani az intézkedéseiktől.
A lehetséges oka nközi felháborodásának inkább az, hogy félnek a lehetséges dominóeffektustól. Ugyanis, ha a magyarok megteszik például, hogy a jegybanki vagyont "államosítják" akkor megteheti esetleg más is. Na ettől félhetnek. Amikor mi például mi bevezettük a bankadót mekkora iszonyú nemzetközi sajtófelháborodás és hörgés volt. Aztán ha körülnézel most már számos országban bevezettek hasonló adófajtát.
Emellett persze az is a bajuk, hogy a kormány intézkedései némileg megnyírták a Magyarországon bezsebelhető profit lehetőségét, ezért kívánatosabbnak tartanák ha némileg simulékonyabb politikusaink szolgálnák ki az érdekeiket. Hozzászoktak már ehhez az elmúlt években és most nem esik jól, hogy sok pénzt vesznek ki a zsebükből. de ebbe nem is akaork belemenni, nem ez a célom.
És annyit megjegyeznék még, hogy az egy dolog, hogy Te baromságnak tartod Drábikot. Ez szíved joga és le is írod minden alkalommal hogy mekkora nettó hülyeség, de hogy miért azt nem írod le. Az igazság egyébként is egy szubjektív dolog. Mindenesetre azért elgondolkodtató, hogy hasonló megállapításokra jutnak (most nem a magyar vonatkozású részekről beszélek) neves nemzetközi közgazdászok is.
Egy dolgot viszont kérnék, hogy próbáld meg elkerülni a személyes síkot, mert nem először hülyézel le burkoltan és nem esik jól. Erre gondolok:
"az egy dolog, hogy te drábikot olvasol, minden jogod meg van hozzá. feltételezem éppen ezért munkaszerűen nem is foglalkozol sem gazdasággal, sem pénzügyekkel. maradjon is így."
Én a témával kapcsolatosan vagyok kíváncsi a véleményedre, nem pedig arra, hogy mit gondolsz rólam a véleményem alapján. Erre rájövök anélkül is, hogy leírnád.
(edited)
Ugyanezért van hatalmas nemzetközi nyomás a magyar kormányon a jegybanktörvény kapcsán, ezért ír levelet Barroso, illeve Clintonné is. Pedig Orbánék is a jelenegi monetáris világrendet kiszolgálói, e tekintetben nem kell tartani az intézkedéseiktől.
A lehetséges oka nközi felháborodásának inkább az, hogy félnek a lehetséges dominóeffektustól. Ugyanis, ha a magyarok megteszik például, hogy a jegybanki vagyont "államosítják" akkor megteheti esetleg más is. Na ettől félhetnek.
ugye te sem gondolod komolyan, hogy barroso, és mindenki a világban, csak egy szűk nemzetközi pénzügyi elit kiszolgálója? hogy miért tartom drábik írásait nettó baromságnak? mert ezt a képzetet táplálják.
ugye el sem tudod képzelni, hogy a jegybank devizatartalékainak az államosítása bedönti a forintot, ami nem precedenst teremt majd, de valóban dominóhatása lesz? saját állításod szerint olvastál "ortodox" közgazdaságtant is. akkor nyilván tisztában vagy vele, mi a fiskális és monetáris politika között a különbség, és nyilván azzal is tisztában vagy mi célt szolgál a devizatartalék. mihelyst ez megszűnik létezni a forint ellen elkezdenek spekulálni és nem lesz a magyar állam kezében deviza amivel megvédi a lakosságot az inflációtól.
drábik azt állítja a jegybank a nemzetközi érdekek kiszolgálója. meglátjuk mi lesz, ha az a devizatartalék megszűnik létezni.
Amikor mi például mi bevezettük a bankadót mekkora iszonyú nemzetközi sajtófelháborodás és hörgés volt. Aztán ha körülnézel most már számos országban bevezettek hasonló adófajtát.
Emellett persze az is a bajuk, hogy a kormány intézkedései némileg megnyírták a Magyarországon bezsebelhető profit lehetőségét, ezért kívánatosabbnak tartanák ha némileg simulékonyabb politikusaink szolgálnák ki az érdekeiket. Hozzászoktak már ehhez az elmúlt években és most nem esik jól, hogy sok pénzt vesznek ki a zsebükből. de ebbe nem is akaork belemenni, nem ez a célom.
először nézz utána mekkora volt a bankadó magyarországon, és mekkora máshol. másfelől ÉN személy szerint nem voltam teljesen ellene, bár a mértéken lehet vitatkozni, meg azon is, hogy ezt milyen megfontolásokból tette a kormány, és azon is, hogy ennek milyen következményei lesznek a magyarországi hitelezésre, és hogy milyen ezáltal ránk, emberekre.
Az igazság egyébként is egy szubjektív dolog.
a vélemény lehet szubjektív, az igazság nem. és a közhiedelemmel szemben az igazságnak nincs két oldala sem.
az amiről drábik ír egy egyszerű antikapitlaizmus, megfűszerezve jó adag antiszemitizmussal, egy kis összeesküvés-elmélettel. olyan régi ez a mítosz, az illuminátusoktól kezdve a rotschildekig, hogy az is kitéve betéve tudja, aki el sem olvassa.
A lehetséges oka nközi felháborodásának inkább az, hogy félnek a lehetséges dominóeffektustól. Ugyanis, ha a magyarok megteszik például, hogy a jegybanki vagyont "államosítják" akkor megteheti esetleg más is. Na ettől félhetnek.
ugye te sem gondolod komolyan, hogy barroso, és mindenki a világban, csak egy szűk nemzetközi pénzügyi elit kiszolgálója? hogy miért tartom drábik írásait nettó baromságnak? mert ezt a képzetet táplálják.
ugye el sem tudod képzelni, hogy a jegybank devizatartalékainak az államosítása bedönti a forintot, ami nem precedenst teremt majd, de valóban dominóhatása lesz? saját állításod szerint olvastál "ortodox" közgazdaságtant is. akkor nyilván tisztában vagy vele, mi a fiskális és monetáris politika között a különbség, és nyilván azzal is tisztában vagy mi célt szolgál a devizatartalék. mihelyst ez megszűnik létezni a forint ellen elkezdenek spekulálni és nem lesz a magyar állam kezében deviza amivel megvédi a lakosságot az inflációtól.
drábik azt állítja a jegybank a nemzetközi érdekek kiszolgálója. meglátjuk mi lesz, ha az a devizatartalék megszűnik létezni.
Amikor mi például mi bevezettük a bankadót mekkora iszonyú nemzetközi sajtófelháborodás és hörgés volt. Aztán ha körülnézel most már számos országban bevezettek hasonló adófajtát.
Emellett persze az is a bajuk, hogy a kormány intézkedései némileg megnyírták a Magyarországon bezsebelhető profit lehetőségét, ezért kívánatosabbnak tartanák ha némileg simulékonyabb politikusaink szolgálnák ki az érdekeiket. Hozzászoktak már ehhez az elmúlt években és most nem esik jól, hogy sok pénzt vesznek ki a zsebükből. de ebbe nem is akaork belemenni, nem ez a célom.
először nézz utána mekkora volt a bankadó magyarországon, és mekkora máshol. másfelől ÉN személy szerint nem voltam teljesen ellene, bár a mértéken lehet vitatkozni, meg azon is, hogy ezt milyen megfontolásokból tette a kormány, és azon is, hogy ennek milyen következményei lesznek a magyarországi hitelezésre, és hogy milyen ezáltal ránk, emberekre.
Az igazság egyébként is egy szubjektív dolog.
a vélemény lehet szubjektív, az igazság nem. és a közhiedelemmel szemben az igazságnak nincs két oldala sem.
az amiről drábik ír egy egyszerű antikapitlaizmus, megfűszerezve jó adag antiszemitizmussal, egy kis összeesküvés-elmélettel. olyan régi ez a mítosz, az illuminátusoktól kezdve a rotschildekig, hogy az is kitéve betéve tudja, aki el sem olvassa.
egyébként örülnék ha reagálnál a konkrét észrevételekre is amiket mindig megkerülsz:
pl:
Több kérdésem van, illetve megfigyelésem van a Bogár-Drábik duó észrevételeivel kapcsolatban:
Először is a hitel:
- Milyen alternatíva van? Honnan oldjuk meg az államháztartás finanszírozását, ha nem a hitelekből? Ugyanis a folyó kiadásokat CSAK HITELBŐL LEHET megoldani, mert a bevételek és kiadások nincsenek összhangban. Csak egy példa: májusban érkeznek az adók, csakhogy a közalkalmazotti bérek, nyugdíjak, közintézmények finanszírozását az év korábbi szakaszaiban is ki kell fizetni, de ez csak egy példa volt a sok millió közül.
- Elhallgatják mi a hitel pozitív oldala, nevezetesen a fejlődés. A gazdasági prosperitás egyik legfontosabb alapja a hitelrendszer. Ha van egy jó befektetési lehetőség, de nincs rá tőkéd, akkor hitelt veszel fel, és ezzel a jövőben majd termelsz, munkahelyeket adsz. Ha nincs hitel, akkor nem jön létre a vállalkozásod.
- Ami a fogyasztási hitelt illeti, hagyjuk. De ezt nem is kényszerítik rá senkire. Akinek van esze, az sosem vesz fel ilyet, és lakásnál is jól meggondolja, hogy eladósítja-e magát 20 évre. A frankhitelesek rövidlátóak voltak. Nem gondoltak bele, hogy a frank-forint árfolyam 20 év alatt változni fog? Nyilván a bankok etikátlanul jártak el, de a hitelt felvevők tömege sem volt éppen bölcs.
A pénz
- Mi is a pénz? BIZALOM, méghozzá abban, hogy az a kis papírfecni amit adnak nekem az másnak is ér valamit. Jól látjátok nincs mögötte fedezet, kár is keresni. A hitellel sem állunk máshogy ez bizalom, hogy visszafizeted. Hogy egy számotokra kedves embert említsek: Homály és tévedés elhárítása végett az olvasót mindenekelőtt szükségesnek tartom arra figyelmeztetni, hogy én ezen kifejezést: hitel; azon értelemben veszem, melyet a közéletben a „creditum” jelent, ami nem egyéb, mint bizonyos lekötelezések által más kezében lévő ingó vagy ingatlan vagyonunkrúl nyert bizodalom és bátorság. Mennél nagyobb bizodalmat s bátorságot nyújthat valaki az ő kezei közt lévő vagyonunkrúl, annál több hitele – credituma van; s mennyivel nagyobb bizodalommal s bátorsággal bírja a közönség saját javait másoknál, annál tökéletesbnek mondatik azon ország hitelállapota. (gr. Széchenyi István)
- Miért nem kötik a pénzt aranyhoz? Az arany egy korlátolt erőforrás, könnyen kifogy. Ez egyenlő azzal, hogy nincs pénz, ami a fejlődés lelassulásához, leállásához vezet.
Miről feledkeznek még meg?
- Mit hozott ez az embereknek? Azt mondod modern rabszolgaságot. Igazad van, és mit még? Sohasem látott jólétet, gazdagságot, egészséget, békét? Európában és Amerikában szinte megszűnt az éhezés, a járványok, a gyerekhalandóság, a várható élettartam soha nem látott magasságokba emelkedett, van mindenféle biztosítás és járulék, soha nem látott technikai, vagy civilizációs fejlődés, ami elér mindenkit. (személy szerint úgy gondolom, hogy a fejlődés nem civilizációs, hanem kulturális, emberi oldalán nem volt ilyen pozitív a fejlődés, de ez egy másik beszélgetés). Mindezt minek is köszönhetjük? A fejlődésnek, ami a pénzkibocsátás jelenlegi rendszere nélkül elképzelhetetlen lenne. Ahogy említettem volt az arany nem elégséges mennyiségű a fejlődés biztosításához.
lehet ha néha választ kapnék a konkrét észrevételeimre is, és nem csak folyton drábikhoz, meg az ő ideológiájához jutnánk vissza akkor a vita is értelmes mederben folyna.
egyelőre választ még nem kaptam.
(edited)
pl:
Több kérdésem van, illetve megfigyelésem van a Bogár-Drábik duó észrevételeivel kapcsolatban:
Először is a hitel:
- Milyen alternatíva van? Honnan oldjuk meg az államháztartás finanszírozását, ha nem a hitelekből? Ugyanis a folyó kiadásokat CSAK HITELBŐL LEHET megoldani, mert a bevételek és kiadások nincsenek összhangban. Csak egy példa: májusban érkeznek az adók, csakhogy a közalkalmazotti bérek, nyugdíjak, közintézmények finanszírozását az év korábbi szakaszaiban is ki kell fizetni, de ez csak egy példa volt a sok millió közül.
- Elhallgatják mi a hitel pozitív oldala, nevezetesen a fejlődés. A gazdasági prosperitás egyik legfontosabb alapja a hitelrendszer. Ha van egy jó befektetési lehetőség, de nincs rá tőkéd, akkor hitelt veszel fel, és ezzel a jövőben majd termelsz, munkahelyeket adsz. Ha nincs hitel, akkor nem jön létre a vállalkozásod.
- Ami a fogyasztási hitelt illeti, hagyjuk. De ezt nem is kényszerítik rá senkire. Akinek van esze, az sosem vesz fel ilyet, és lakásnál is jól meggondolja, hogy eladósítja-e magát 20 évre. A frankhitelesek rövidlátóak voltak. Nem gondoltak bele, hogy a frank-forint árfolyam 20 év alatt változni fog? Nyilván a bankok etikátlanul jártak el, de a hitelt felvevők tömege sem volt éppen bölcs.
A pénz
- Mi is a pénz? BIZALOM, méghozzá abban, hogy az a kis papírfecni amit adnak nekem az másnak is ér valamit. Jól látjátok nincs mögötte fedezet, kár is keresni. A hitellel sem állunk máshogy ez bizalom, hogy visszafizeted. Hogy egy számotokra kedves embert említsek: Homály és tévedés elhárítása végett az olvasót mindenekelőtt szükségesnek tartom arra figyelmeztetni, hogy én ezen kifejezést: hitel; azon értelemben veszem, melyet a közéletben a „creditum” jelent, ami nem egyéb, mint bizonyos lekötelezések által más kezében lévő ingó vagy ingatlan vagyonunkrúl nyert bizodalom és bátorság. Mennél nagyobb bizodalmat s bátorságot nyújthat valaki az ő kezei közt lévő vagyonunkrúl, annál több hitele – credituma van; s mennyivel nagyobb bizodalommal s bátorsággal bírja a közönség saját javait másoknál, annál tökéletesbnek mondatik azon ország hitelállapota. (gr. Széchenyi István)
- Miért nem kötik a pénzt aranyhoz? Az arany egy korlátolt erőforrás, könnyen kifogy. Ez egyenlő azzal, hogy nincs pénz, ami a fejlődés lelassulásához, leállásához vezet.
Miről feledkeznek még meg?
- Mit hozott ez az embereknek? Azt mondod modern rabszolgaságot. Igazad van, és mit még? Sohasem látott jólétet, gazdagságot, egészséget, békét? Európában és Amerikában szinte megszűnt az éhezés, a járványok, a gyerekhalandóság, a várható élettartam soha nem látott magasságokba emelkedett, van mindenféle biztosítás és járulék, soha nem látott technikai, vagy civilizációs fejlődés, ami elér mindenkit. (személy szerint úgy gondolom, hogy a fejlődés nem civilizációs, hanem kulturális, emberi oldalán nem volt ilyen pozitív a fejlődés, de ez egy másik beszélgetés). Mindezt minek is köszönhetjük? A fejlődésnek, ami a pénzkibocsátás jelenlegi rendszere nélkül elképzelhetetlen lenne. Ahogy említettem volt az arany nem elégséges mennyiségű a fejlődés biztosításához.
lehet ha néha választ kapnék a konkrét észrevételeimre is, és nem csak folyton drábikhoz, meg az ő ideológiájához jutnánk vissza akkor a vita is értelmes mederben folyna.
egyelőre választ még nem kaptam.
(edited)
erről beszélek, amikor államcsődről van szó
lehet ezt úgy beállítani, mint a gonosz rotschildék nyomása. nem lehet hogy egyszerűen arról van szó, hogy senki sem hülye olyan oda befektetni a pénzét, ahol elbukja?
lehet ezt úgy beállítani, mint a gonosz rotschildék nyomása. nem lehet hogy egyszerűen arról van szó, hogy senki sem hülye olyan oda befektetni a pénzét, ahol elbukja?
Milyen alternatíva van? Honnan oldjuk meg az államháztartás finanszírozását, ha nem a hitelekből? Ugyanis a folyó kiadásokat CSAK HITELBŐL LEHET megoldani, mert a bevételek és kiadások nincsenek összhangban.
Ez így van, a gond, hogy mindent piaci kamatozású (vagy IMF-től felvett) hitelből fizetnek, pedig a Magyar Nemzeti Bank is bocsáthatna ki hitelt sokkal alacsonyabb kamaton, vagy kamatmentesen. Öngyilkosság ugyanis ilyen 10% körüli kamaton hitelt felvenni, mint belinkelted a friss index cikket az államkötvény kibocsátásról. Ezzel csak még jobban belemegyünk egy adósságspirálba.
Jelenleg azonban a nemzeti bank felett NEM rendelkezik semmiféle befolyással a magyar parlament és így a magyar nép, így a pénz kibocsátás joga sem a miénk! Emiatt hitelt sem tud biztosítani.
A Nemzeti Bank ész nélküli pénzkibocsátása és hitelnyújtása sem lenne persze megoldás, mert elszabadulna az infláció, ezért csak és kizárólag meghatározott céllal szabadna pénzt és hitelt nyújtania. Ez a cél pedig csak konkrétan meghatározott, infrastruktúrát, gazdasági produktivitást fejlesztő program lehet (pl. a gátak megépítésére, erdők telepítésére, autóutak, vasutak építésére, a csatornahálózat bővítésére, oktatási, kutatási-fejlesztési és innovációs programokra, stb.). Ha a hitel ilyen célra történik akkor az, nem okoz inflációt. Ennek működőképességét már bizonyította a történelem. (Hamilton Nemzeti Bank az USA-ban, Wilhelm Lautenbach koncepciója a weimari németország idején, Japán az 1930-as években, 1950-es évek Franciaországában a produktív hitelteremtés)
Minden évben rengeteg pénz költ Mo. infrastruktúrális fejlesztésre, ezeket lehetne ilyen MNB hitelből finanszírozni és máris kevésbe lenne feszített a költségvetés. Azt persze nem szabad, hogy MNB hitelből folyó működési és fogyasztási kiadásokat fedezzenek, mert az elszabadítaná az inflációt.
A pénz kapcsán írtad, hogy az végülis bizalom. Ez tény, szerintem ezt soha senki nem kérdőjelezte meg.Utána ismét a hitelről írtál Széchenyit idézve.
Én is idéznék akkor:
"A pénzhatalom béke idején élősködik a nemzeten, háborús időben pedig összeesküszik ellene. Despotikusabb, mint a monarchia, arcátlanabb, mint az autokrácia, és önzőbb, mint a bürokrácia. Olyan válság közeledtét látom a közeljövőben, amely megbénít, és arra kényszerít, hogy remegjek hazám biztonságáért. A korporációk kerülnek uralomra és a korrupció korszaka köszönt ránk. A pénzhatalom arra törekszik, hogy fenntartsa uralmát, kihasználva az emberek előítéleteit, egészen addig, amíg a gazdagság néhány kézben halmozódik fel, és a köztársaság elpusztul."
(Abraham Lincoln)
"Add a kezembe egy ország pénzkibocsátásának jogát, s én nem törődöm vele, hogy ki hozza a törvényeit"
(Nathan Rothschild)
Mit hozott ez az embereknek? Azt mondod modern rabszolgaságot. Igazad van, és mit még? Sohasem látott jólétet, gazdagságot, egészséget, békét? Európában és Amerikában szinte megszűnt az éhezés, a járványok, a gyerekhalandóság, a várható élettartam soha nem látott magasságokba emelkedett, van mindenféle biztosítás és járulék, soha nem látott technikai, vagy civilizációs fejlődés, ami elér mindenkit.
Jól mondod, Európában és Amerikában. És a világ többi részén talán soha nem látott nyomor és éhezés van. A kilátások pedig katasztrofálisak. Ahogy egyszer olvastam valahol 300 millió amerikai jólétéért cserébe nyomorog 3 milliárd másik ember.
(edited)
Ez így van, a gond, hogy mindent piaci kamatozású (vagy IMF-től felvett) hitelből fizetnek, pedig a Magyar Nemzeti Bank is bocsáthatna ki hitelt sokkal alacsonyabb kamaton, vagy kamatmentesen. Öngyilkosság ugyanis ilyen 10% körüli kamaton hitelt felvenni, mint belinkelted a friss index cikket az államkötvény kibocsátásról. Ezzel csak még jobban belemegyünk egy adósságspirálba.
Jelenleg azonban a nemzeti bank felett NEM rendelkezik semmiféle befolyással a magyar parlament és így a magyar nép, így a pénz kibocsátás joga sem a miénk! Emiatt hitelt sem tud biztosítani.
A Nemzeti Bank ész nélküli pénzkibocsátása és hitelnyújtása sem lenne persze megoldás, mert elszabadulna az infláció, ezért csak és kizárólag meghatározott céllal szabadna pénzt és hitelt nyújtania. Ez a cél pedig csak konkrétan meghatározott, infrastruktúrát, gazdasági produktivitást fejlesztő program lehet (pl. a gátak megépítésére, erdők telepítésére, autóutak, vasutak építésére, a csatornahálózat bővítésére, oktatási, kutatási-fejlesztési és innovációs programokra, stb.). Ha a hitel ilyen célra történik akkor az, nem okoz inflációt. Ennek működőképességét már bizonyította a történelem. (Hamilton Nemzeti Bank az USA-ban, Wilhelm Lautenbach koncepciója a weimari németország idején, Japán az 1930-as években, 1950-es évek Franciaországában a produktív hitelteremtés)
Minden évben rengeteg pénz költ Mo. infrastruktúrális fejlesztésre, ezeket lehetne ilyen MNB hitelből finanszírozni és máris kevésbe lenne feszített a költségvetés. Azt persze nem szabad, hogy MNB hitelből folyó működési és fogyasztási kiadásokat fedezzenek, mert az elszabadítaná az inflációt.
A pénz kapcsán írtad, hogy az végülis bizalom. Ez tény, szerintem ezt soha senki nem kérdőjelezte meg.Utána ismét a hitelről írtál Széchenyit idézve.
Én is idéznék akkor:
"A pénzhatalom béke idején élősködik a nemzeten, háborús időben pedig összeesküszik ellene. Despotikusabb, mint a monarchia, arcátlanabb, mint az autokrácia, és önzőbb, mint a bürokrácia. Olyan válság közeledtét látom a közeljövőben, amely megbénít, és arra kényszerít, hogy remegjek hazám biztonságáért. A korporációk kerülnek uralomra és a korrupció korszaka köszönt ránk. A pénzhatalom arra törekszik, hogy fenntartsa uralmát, kihasználva az emberek előítéleteit, egészen addig, amíg a gazdagság néhány kézben halmozódik fel, és a köztársaság elpusztul."
(Abraham Lincoln)
"Add a kezembe egy ország pénzkibocsátásának jogát, s én nem törődöm vele, hogy ki hozza a törvényeit"
(Nathan Rothschild)
Mit hozott ez az embereknek? Azt mondod modern rabszolgaságot. Igazad van, és mit még? Sohasem látott jólétet, gazdagságot, egészséget, békét? Európában és Amerikában szinte megszűnt az éhezés, a járványok, a gyerekhalandóság, a várható élettartam soha nem látott magasságokba emelkedett, van mindenféle biztosítás és járulék, soha nem látott technikai, vagy civilizációs fejlődés, ami elér mindenkit.
Jól mondod, Európában és Amerikában. És a világ többi részén talán soha nem látott nyomor és éhezés van. A kilátások pedig katasztrofálisak. Ahogy egyszer olvastam valahol 300 millió amerikai jólétéért cserébe nyomorog 3 milliárd másik ember.
(edited)