Subpage under development, new version coming soon!
Subject: A pénz világa
már többször is szót ejtettem róla, hogy konzervatív szemmel nézve a fidesz kormányzása nem valami szívderítő.
most bukkantam rá Horkay Hörcher Ferenc, a fidesszel egyébként szimpatizáló, konzervatív gondolkodó egyik írására. ugyanazt mondja amit én is többször kifejtettem itt a topikban is, csak HHF kicsit hosszabban és hozzáértőbben érvel. lényeg: a fidesz jelenlegi politikájának fő sodra ellentétes mindazzal, amit konzervativizmusnak tartunk.
TELJES CIKK ITT TALÁLHATÓ: 53. OLD
Részlet a cikkből, bocsánat a tördelésért, pdf-ből csak így ment.
Mi a baj konzervatív nézőpontból a Fi desz forradalmával?
A Fi desz elnöke több beszédében és nyilatkozatában, rendszere sen használja a „forradalom” kifejezést a jelenlegi politikai helyzet, illetve a választási eredmények magyarázatára. A kifejezés előkerül az új kormány krédójaként szolgáló, de az egész nemzet közös akarataként megjelenített Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat ban is: „A ma gyar nem zet 2010 tavaszán újra ös szegyűjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt vég hez.”13 Két szempontból is problémásnak tartom ezt az újkeletű terminológiát, mely a forradalom
kategóriájába sorolná be a választást, és eredményét forradalomként könyvelné
el. Egyfelől azért, mert ös szeegyeztethetetlennek tartom a konzervatív politikai felfogással: a konzervativizmus idegenkedik a forradalomtól, s csak legvégső esetben fogadja el (lásd például az 1956-os magyar forradalmat, amely a totalitárius rendszerrel szembeni felkelésként értelmezhető konzervatív nézőpontból). Másrészt pedig azért, mert úgy gondolom, a szóhasználat előkészítetlenül került elő, és így hiteltelen, s hitelteleníti az új kormány politikáját is. Nézzük e két szempontot külön-külön. Ha a konzervativizmus politikai alapvetésére gondolunk, kikerülhetetlenül támpontunk kell legyen Edmund Burke francia forradalmat támadó alapkönyve.14 Burke egyik legfontosabb megkülönböztetése a Dicsőséges Forradalom és a nagy francia forradalom szemléletmódját állítja egymással szembe. Szerinte az előző célja csak a történelmileg igazolt viszonyok vis szaállítása volt: „Valamen nyi megújítás, amit ezidáig végre hajtottunk, a múlt iránti tisztelet elvén alapult”.15 Ezzel szemben a franciák mindenféle hagymázas elméleteket követve újfajta berendezkedésen törik a fejüket, s mindazt, ami régóta megvan, eltörölnék. Márpedig ez a gesztus igencsak veszélyes a politika világában, ahol minden változtatás számos kockázattal jár, és ezért minden gyakorló politikus nagyon is óvatosan jár el, amikor hasonló nagyságrendű változtatásokról esik szó. A francia forradalom azért vált a modern politika mementójává olyan gondolkodók jóvoltából, mint Burke, Tocqueville16 vagy Acton,17 mert világossá tette, hogy akár a legnagyobb jóindulattal is hogyan válhat ez a fajta politikai voluntarizmus inhumánussá és véreskezűvé. Nem cso da hát, ha a kon zer va tí vok ide gen ked nek a for ra da lom tól, s min den gyö keres és gyors változtatástól. Elvük az, hogy a politika világába történő beavatkozás óriási felelősséget ró a politikusra. Másfelől a konzervativizmus tagadja annak lehetőségét,
hogy egy ember vagy akár csak egy generáció is okosabb legyen, mint a generációk öszszesített tudásaként előálló politikai tapasztalat és hagyomány. Ezért írja Burke: „Az újítás szelleme általában önzésből és szűklátókörűségből fakad. Nem törődnek utódokkal azok, akik so ha nem te kin te nek vis sza őse ik re. Emel lett Ang lia né pe jól tud ja, hogy az örökség eszméje egyúttal a megtartás és az áthagyományozás elvi alapjául szolgál, anélkül, hogy kizárná a fejlődés eszméjét.”18
A precedens és az elődök tisztelete persze megjelenik az Orbán-kormány kommunikációjában is. Va lószínűleg ezért van az is, hogy a Nyilatkozat 1956 örökségére vezeti vissza a szavazófülkés forradalmat. Ám valljuk be őszintén: egy választásokon kivívott győzelem nehezen hasonlítható a szovjet hatalommal szembefor duló népakarathoz. Az előb bi, még ha poszt kom mu nis ták el len érik is el, már ma ga is a de mok rá cia ke re tei között zajlik, tehát ele ve nem lehet a kormányzati rendszer gyökeres átalakítását jelentő forradalom, míg az utóbbi valóban rendszert kívánt buktatni. A Nyilatkozat ezt az elvi problémát szeretné feloldani úgy, hogy maga is meghir det egy új rendszert, a Nemzet Együttműködés Rendszerét. Ez a fogalom azonban politikai filozófiailag értelmezhetetlen. A jelek szerint a Fi desz továbbra is alkotmányos pártként, a polgári demokráciák játékszabályait követve kíván politizálni. Ezért az általa meghir -
detett Rendszer (melynek alapértékei a Nyilatkozat sze rint a „mun ka, ott hon, csa lád, egészség és rend” – de vajon melyik demokratikus politikai rendszer kívánná tudatosan megfosztani ezektől az értékektől politikai közössége tagjait?) csak politikai szlogen marad, amely a szintén értelmezhetetlen (és konzervatív nézőpontból, mint láttuk, vállalhatatlan) forradalom által elérendő célt határozná meg.
Még egy baj van ezzel a terminológiával. A Nyilatkozat szerint „Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy az áprilisi választásokon új társadalmi szerződés született, amel lyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszeré nek megalapításáról döntöttek”. Va gyis a dokumentum befejezett tényként beszél arról a vélelmezett forradalomról, amelyről a választások előtt és alatt (például a Fi desz választási programjában) szó sem volt, s amely ben a vá lasz tók így nem is tud tak részt ven ni. A szö veg ál tal vé lel - me zett tár sa dal mi szer ző dés – mely ma ga is a prog res szív (te hát nem a kon zer va tív) politikai felfogás szótárához tartozó kifejezés19 – nem születhet meg az ellentétes politikai ér de ke ket kö ve tő vá lasz tók ak tív és te vé keny rész vé te le, nyil vá nos vi ta, dis kur zus és a vé -
lemények ütköztetése, valamint kölcsönös kompromis szumok által létre hozott egyezség nélkül. Burke megfogalmazása szerint mind a britek jelenlegi, mind a franciák ré gi alkotmánya hatások és ellenhatások egyensúlyán alapult:
Ezek az el len té tes és egy más sal harc ban ál ló ér de kek, me lye ket mind az Önök ré gi, mind a mi jelenlegi alkotmányunk oly súlyos fogyatékosságának tekintenek, üdvös korlátokat emelnek minden elhamarkodott döntés elé; az alapos megfontolást nem választás dolgává, hanem szükségszerűséggé teszik; minden átalakítás feltételéül szabják a megegyezést, ami természetesen mérsékletet szül; a szenvedélyek lecsillapodását eredményezik, ami kiküszöböli a durva, kíméletlen, korlátlan újítások fájdalmas rontását; s örökre meghiúsítják úgy a ke vesek, mint a sokak korlátlan önkényuralmának be vezetését.20
Az ilyen típusú politizálás tehát időt és energiát követel – ami nem spórolható meg oly
módon, hogy az egyszeri választási aktussal azonosítjuk a társadalmi szerződést és egy új politikai rendszer létre hozásának igényét.
Ös szefoglalóan tehát az az álláspontom, hogy a 2010-es választás ugyan valóban nagyobb felhatalmazást adott az új kormánytöbbségnek, mint ami a napi ügyek viteléhez szükséges, de tényszerűen nem volt forradalom, és – konzervatív nézőpontból – szerencse, hogy nem volt az. To váb bá, hogy a vá lasz tá si ak tus nem te kint he tő egy új rend szer, az önmagában is értelmezhetetlen Nemzeti Együttműködés Rendszere létre hozását célul tűző társadalmi szerződésnek.
Mi a baj a Fi desz alkotmányozásával?
Burke egyik legfontosabb kritikája a francia forradalmárokkal és a velük szimpatizáló
britekkel szemben az, hogy az egész politikai intézményrendszert, vagyis az alkotmányt alapjaiban és voluntarista módon szeretnék átalakítani. Márpedig „Az új kormányzat fabrikálásnak puszta gondolata is elegendő, hogy undorral és borzadással töltsön el bennünket”.21 Úgy gondolom, hogy a konzervatív politikai gondolkodás számára a konstruktivizmus minden ilyenfajta megnyilvánulása ijesztő. Ezért a Fi desz tervét a hirtelen felindulásból elvégzendő alkotmányozással kapcsolatban szintén ös szeegyeztethetetlennek tartom a konzervatív szemléletmóddal.
Ez az erős ki je len tés per sze nem je len ti azt, hogy 1) ne ér te ném, mi ad ja az al kot má -nyozás elképzelésének legitimitását; 2) ne tudnék elképzelni olyan megoldást, amely az alkotmányos problémák kezelésére alkalmasnak látszana. Lássuk ismét külön-külön is ezt a két pon tot.
1) A kormányfőnek, a köztársasági elnöknek és a Fi desz programalkotóinak is igaza
van abban, hogy a formálisan még mindig ideiglenes, a sztálinista alkotmányra vis szave zet he tő alap tör vé nyünk kel va la mit kez de ni kell. Hi szen még sem húz ha tó so ká ig a beavatkozás, ha az Alkotmány szövege maga a következőképpen kezdődik: „A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése ér dekében az Országgyűlés – hazánk új Alkotmányának elfogadásáig – Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg”.22 Va gyis a szöveg magáról állítja, hogy az átmenet elősegítése ér dekében jött lét re. Ami lo gi ka i lag azt je len ti, hogy ha az át me net le zaj lott, okafogyottá vá lik, és
valami másnak kell átadnia a helyét. A ne héz sé get ezért csak az okoz za, hogy ne önt sük ki a für dő víz zel a gye re ket is. Vagyis burke-iánus ki fe je zés sel ön mér sék let re van szük ség, és be kell lát nunk, hogy a rendszerváltás óta eltelt húsz év alkotmányos gyakorlata már a demokrácia ré sze, így igenis szervesen hozzátartozik alkotmányos hagyományunkhoz, nem törölhetjük ki a múltból. Amiből meg az következik, hogy az Alkotmány tartalmi elemei megőrzendők – természetesen
a szükséges intézményes változtatások lehetőségét fenntartva. Ezért gondolom
azt, hogy jó val ki sebb ará nyú be avat ko zás ra van szük ség, mint amit a kor mány erők kommunikációja sejtet.
2) E ki sebb be avat ko zás egy új ki egé szí tő do ku men tum vagy egy preambulum meg - szövegezésé vel is elvégezhető. Ami viszont indokolatlanná teszi az új alkotmány megalkotásáról, valamifajta rapid alkotmányozásról szóló diskurzust. Másfelől értelmetlenné tennék azokat a balliberális oldalról felhangzó kritikákat, amelyek az alkotmány teljes átszabásával vádolják a kétharmados többséget.
Ah hoz, hogy egy új al kot mány le gi tim mé vál jon, nem ele gen dő az, hogy az al kot má - nyozó többség megszavazza. A nemzet akaratának kinyilvánításához valóban nemzeti disputára, az egymással vitatkozó nézetek ütköztetésére, és bizony még valamifajta és szerű meg egye zés re is szük ség van – amit pél dá ul egy nép sza va zás iga zol hat vis sza. E nél kül nem alkotmány születik ugyanis, hanem diktátum. Ezért ha a Fi desz szükségesnek lát intézményes változtatásokat – amire egyébként jó oka van, hiszen a politikai rendszer számos eleme nem működött az éles politikai csatározások közepette –, akkor ehhez igenis szükség van arra, hogy nyilvános vitára bocsássa az adott javaslatait, és hogy igenis megpróbáljon az ellenzék soraiból minél többeket maga mellé állítani az adott kér désben.
És e tekintetben nem kerülhető meg a parlamenti ellenzék, főleg nem valamifajta
közvetlen „nemzeti konzultáció” kirakatrendezvényeivel. Alkotmányozáshoz legalábbis
a parlamentbe jutott pártokkal kell leülni – akár egy alkotmányozó testület felállítása végett, akár más el já rás ré vén biz to sí tan dó azt, hogy az új al kot mány ne csak a kor mány - pártok alkotmánya legyen. Az alapértékek épp attól alapértékek, hogy minden legitim parlamenti erő számára elfogadhatók. Mi több, utóbb a közéletben való részvétel feltételéül szabható az alapértékek tiszteletben tartása melletti politizálás. Hogy csak egy példát mond junk: a ná ciz mus és a kom mu niz mus bű ne i nek ta ga dá sa – ahogy ma már ezt törvény is kimondja – elfogadhatatlan egy olyan demokratikus országban, amely mind a két totalitárius rendszer embertelenségeit elszenvedte. Ezért az antinácizmus és az antikommunizmus
szükségszerű ré sze a politikai közösség alapértékeinek, s ezt bizony a
rendszerváltás alapdokumentumának ki is kellene mondania. A parlamenti pártok alkotmányozó tárgyalásainak – legalábbis amikor a legfelső szinten zajlanak – nyilvánosnak kell lenniük, hogy a választók láthassák, melyik párt milyen
álláspontot képvisel. Csak ez garantálhatja, hogy pártér dekből egyik politikai erő se
merje majd megakasztani az alkotmányozási folyamatot, s egyik se merjen majd nyíltan szembefor dulni valamely általános értéknek tételezett elvvel.
A jelenlegi helyzetet látva persze egy ilyenfajta alkotmányos kiegyezésnek meglehetősen ki csi az esé lye. Meg íté lé sem sze rint en nek alap ve tő oka az, hogy a 2/3-os győ ze lem birtokában Orbán Viktor maximálisan ki akarja használni a törvények által ráruházott hatalmat. Ez pedig a másik három parlamenti pártnak politikailag nyilván elfogadhatatlan. Ezért most ves sünk egy pil lan tást ar ra, mi jel lem zi a kor mány fő sa já tos, ki emelt helyzetét a 2/3-os győzelem után.
stb...
(edited)
most bukkantam rá Horkay Hörcher Ferenc, a fidesszel egyébként szimpatizáló, konzervatív gondolkodó egyik írására. ugyanazt mondja amit én is többször kifejtettem itt a topikban is, csak HHF kicsit hosszabban és hozzáértőbben érvel. lényeg: a fidesz jelenlegi politikájának fő sodra ellentétes mindazzal, amit konzervativizmusnak tartunk.
TELJES CIKK ITT TALÁLHATÓ: 53. OLD
Részlet a cikkből, bocsánat a tördelésért, pdf-ből csak így ment.
Mi a baj konzervatív nézőpontból a Fi desz forradalmával?
A Fi desz elnöke több beszédében és nyilatkozatában, rendszere sen használja a „forradalom” kifejezést a jelenlegi politikai helyzet, illetve a választási eredmények magyarázatára. A kifejezés előkerül az új kormány krédójaként szolgáló, de az egész nemzet közös akarataként megjelenített Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat ban is: „A ma gyar nem zet 2010 tavaszán újra ös szegyűjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt vég hez.”13 Két szempontból is problémásnak tartom ezt az újkeletű terminológiát, mely a forradalom
kategóriájába sorolná be a választást, és eredményét forradalomként könyvelné
el. Egyfelől azért, mert ös szeegyeztethetetlennek tartom a konzervatív politikai felfogással: a konzervativizmus idegenkedik a forradalomtól, s csak legvégső esetben fogadja el (lásd például az 1956-os magyar forradalmat, amely a totalitárius rendszerrel szembeni felkelésként értelmezhető konzervatív nézőpontból). Másrészt pedig azért, mert úgy gondolom, a szóhasználat előkészítetlenül került elő, és így hiteltelen, s hitelteleníti az új kormány politikáját is. Nézzük e két szempontot külön-külön. Ha a konzervativizmus politikai alapvetésére gondolunk, kikerülhetetlenül támpontunk kell legyen Edmund Burke francia forradalmat támadó alapkönyve.14 Burke egyik legfontosabb megkülönböztetése a Dicsőséges Forradalom és a nagy francia forradalom szemléletmódját állítja egymással szembe. Szerinte az előző célja csak a történelmileg igazolt viszonyok vis szaállítása volt: „Valamen nyi megújítás, amit ezidáig végre hajtottunk, a múlt iránti tisztelet elvén alapult”.15 Ezzel szemben a franciák mindenféle hagymázas elméleteket követve újfajta berendezkedésen törik a fejüket, s mindazt, ami régóta megvan, eltörölnék. Márpedig ez a gesztus igencsak veszélyes a politika világában, ahol minden változtatás számos kockázattal jár, és ezért minden gyakorló politikus nagyon is óvatosan jár el, amikor hasonló nagyságrendű változtatásokról esik szó. A francia forradalom azért vált a modern politika mementójává olyan gondolkodók jóvoltából, mint Burke, Tocqueville16 vagy Acton,17 mert világossá tette, hogy akár a legnagyobb jóindulattal is hogyan válhat ez a fajta politikai voluntarizmus inhumánussá és véreskezűvé. Nem cso da hát, ha a kon zer va tí vok ide gen ked nek a for ra da lom tól, s min den gyö keres és gyors változtatástól. Elvük az, hogy a politika világába történő beavatkozás óriási felelősséget ró a politikusra. Másfelől a konzervativizmus tagadja annak lehetőségét,
hogy egy ember vagy akár csak egy generáció is okosabb legyen, mint a generációk öszszesített tudásaként előálló politikai tapasztalat és hagyomány. Ezért írja Burke: „Az újítás szelleme általában önzésből és szűklátókörűségből fakad. Nem törődnek utódokkal azok, akik so ha nem te kin te nek vis sza őse ik re. Emel lett Ang lia né pe jól tud ja, hogy az örökség eszméje egyúttal a megtartás és az áthagyományozás elvi alapjául szolgál, anélkül, hogy kizárná a fejlődés eszméjét.”18
A precedens és az elődök tisztelete persze megjelenik az Orbán-kormány kommunikációjában is. Va lószínűleg ezért van az is, hogy a Nyilatkozat 1956 örökségére vezeti vissza a szavazófülkés forradalmat. Ám valljuk be őszintén: egy választásokon kivívott győzelem nehezen hasonlítható a szovjet hatalommal szembefor duló népakarathoz. Az előb bi, még ha poszt kom mu nis ták el len érik is el, már ma ga is a de mok rá cia ke re tei között zajlik, tehát ele ve nem lehet a kormányzati rendszer gyökeres átalakítását jelentő forradalom, míg az utóbbi valóban rendszert kívánt buktatni. A Nyilatkozat ezt az elvi problémát szeretné feloldani úgy, hogy maga is meghir det egy új rendszert, a Nemzet Együttműködés Rendszerét. Ez a fogalom azonban politikai filozófiailag értelmezhetetlen. A jelek szerint a Fi desz továbbra is alkotmányos pártként, a polgári demokráciák játékszabályait követve kíván politizálni. Ezért az általa meghir -
detett Rendszer (melynek alapértékei a Nyilatkozat sze rint a „mun ka, ott hon, csa lád, egészség és rend” – de vajon melyik demokratikus politikai rendszer kívánná tudatosan megfosztani ezektől az értékektől politikai közössége tagjait?) csak politikai szlogen marad, amely a szintén értelmezhetetlen (és konzervatív nézőpontból, mint láttuk, vállalhatatlan) forradalom által elérendő célt határozná meg.
Még egy baj van ezzel a terminológiával. A Nyilatkozat szerint „Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy az áprilisi választásokon új társadalmi szerződés született, amel lyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszeré nek megalapításáról döntöttek”. Va gyis a dokumentum befejezett tényként beszél arról a vélelmezett forradalomról, amelyről a választások előtt és alatt (például a Fi desz választási programjában) szó sem volt, s amely ben a vá lasz tók így nem is tud tak részt ven ni. A szö veg ál tal vé lel - me zett tár sa dal mi szer ző dés – mely ma ga is a prog res szív (te hát nem a kon zer va tív) politikai felfogás szótárához tartozó kifejezés19 – nem születhet meg az ellentétes politikai ér de ke ket kö ve tő vá lasz tók ak tív és te vé keny rész vé te le, nyil vá nos vi ta, dis kur zus és a vé -
lemények ütköztetése, valamint kölcsönös kompromis szumok által létre hozott egyezség nélkül. Burke megfogalmazása szerint mind a britek jelenlegi, mind a franciák ré gi alkotmánya hatások és ellenhatások egyensúlyán alapult:
Ezek az el len té tes és egy más sal harc ban ál ló ér de kek, me lye ket mind az Önök ré gi, mind a mi jelenlegi alkotmányunk oly súlyos fogyatékosságának tekintenek, üdvös korlátokat emelnek minden elhamarkodott döntés elé; az alapos megfontolást nem választás dolgává, hanem szükségszerűséggé teszik; minden átalakítás feltételéül szabják a megegyezést, ami természetesen mérsékletet szül; a szenvedélyek lecsillapodását eredményezik, ami kiküszöböli a durva, kíméletlen, korlátlan újítások fájdalmas rontását; s örökre meghiúsítják úgy a ke vesek, mint a sokak korlátlan önkényuralmának be vezetését.20
Az ilyen típusú politizálás tehát időt és energiát követel – ami nem spórolható meg oly
módon, hogy az egyszeri választási aktussal azonosítjuk a társadalmi szerződést és egy új politikai rendszer létre hozásának igényét.
Ös szefoglalóan tehát az az álláspontom, hogy a 2010-es választás ugyan valóban nagyobb felhatalmazást adott az új kormánytöbbségnek, mint ami a napi ügyek viteléhez szükséges, de tényszerűen nem volt forradalom, és – konzervatív nézőpontból – szerencse, hogy nem volt az. To váb bá, hogy a vá lasz tá si ak tus nem te kint he tő egy új rend szer, az önmagában is értelmezhetetlen Nemzeti Együttműködés Rendszere létre hozását célul tűző társadalmi szerződésnek.
Mi a baj a Fi desz alkotmányozásával?
Burke egyik legfontosabb kritikája a francia forradalmárokkal és a velük szimpatizáló
britekkel szemben az, hogy az egész politikai intézményrendszert, vagyis az alkotmányt alapjaiban és voluntarista módon szeretnék átalakítani. Márpedig „Az új kormányzat fabrikálásnak puszta gondolata is elegendő, hogy undorral és borzadással töltsön el bennünket”.21 Úgy gondolom, hogy a konzervatív politikai gondolkodás számára a konstruktivizmus minden ilyenfajta megnyilvánulása ijesztő. Ezért a Fi desz tervét a hirtelen felindulásból elvégzendő alkotmányozással kapcsolatban szintén ös szeegyeztethetetlennek tartom a konzervatív szemléletmóddal.
Ez az erős ki je len tés per sze nem je len ti azt, hogy 1) ne ér te ném, mi ad ja az al kot má -nyozás elképzelésének legitimitását; 2) ne tudnék elképzelni olyan megoldást, amely az alkotmányos problémák kezelésére alkalmasnak látszana. Lássuk ismét külön-külön is ezt a két pon tot.
1) A kormányfőnek, a köztársasági elnöknek és a Fi desz programalkotóinak is igaza
van abban, hogy a formálisan még mindig ideiglenes, a sztálinista alkotmányra vis szave zet he tő alap tör vé nyünk kel va la mit kez de ni kell. Hi szen még sem húz ha tó so ká ig a beavatkozás, ha az Alkotmány szövege maga a következőképpen kezdődik: „A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése ér dekében az Országgyűlés – hazánk új Alkotmányának elfogadásáig – Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg”.22 Va gyis a szöveg magáról állítja, hogy az átmenet elősegítése ér dekében jött lét re. Ami lo gi ka i lag azt je len ti, hogy ha az át me net le zaj lott, okafogyottá vá lik, és
valami másnak kell átadnia a helyét. A ne héz sé get ezért csak az okoz za, hogy ne önt sük ki a für dő víz zel a gye re ket is. Vagyis burke-iánus ki fe je zés sel ön mér sék let re van szük ség, és be kell lát nunk, hogy a rendszerváltás óta eltelt húsz év alkotmányos gyakorlata már a demokrácia ré sze, így igenis szervesen hozzátartozik alkotmányos hagyományunkhoz, nem törölhetjük ki a múltból. Amiből meg az következik, hogy az Alkotmány tartalmi elemei megőrzendők – természetesen
a szükséges intézményes változtatások lehetőségét fenntartva. Ezért gondolom
azt, hogy jó val ki sebb ará nyú be avat ko zás ra van szük ség, mint amit a kor mány erők kommunikációja sejtet.
2) E ki sebb be avat ko zás egy új ki egé szí tő do ku men tum vagy egy preambulum meg - szövegezésé vel is elvégezhető. Ami viszont indokolatlanná teszi az új alkotmány megalkotásáról, valamifajta rapid alkotmányozásról szóló diskurzust. Másfelől értelmetlenné tennék azokat a balliberális oldalról felhangzó kritikákat, amelyek az alkotmány teljes átszabásával vádolják a kétharmados többséget.
Ah hoz, hogy egy új al kot mány le gi tim mé vál jon, nem ele gen dő az, hogy az al kot má - nyozó többség megszavazza. A nemzet akaratának kinyilvánításához valóban nemzeti disputára, az egymással vitatkozó nézetek ütköztetésére, és bizony még valamifajta és szerű meg egye zés re is szük ség van – amit pél dá ul egy nép sza va zás iga zol hat vis sza. E nél kül nem alkotmány születik ugyanis, hanem diktátum. Ezért ha a Fi desz szükségesnek lát intézményes változtatásokat – amire egyébként jó oka van, hiszen a politikai rendszer számos eleme nem működött az éles politikai csatározások közepette –, akkor ehhez igenis szükség van arra, hogy nyilvános vitára bocsássa az adott javaslatait, és hogy igenis megpróbáljon az ellenzék soraiból minél többeket maga mellé állítani az adott kér désben.
És e tekintetben nem kerülhető meg a parlamenti ellenzék, főleg nem valamifajta
közvetlen „nemzeti konzultáció” kirakatrendezvényeivel. Alkotmányozáshoz legalábbis
a parlamentbe jutott pártokkal kell leülni – akár egy alkotmányozó testület felállítása végett, akár más el já rás ré vén biz to sí tan dó azt, hogy az új al kot mány ne csak a kor mány - pártok alkotmánya legyen. Az alapértékek épp attól alapértékek, hogy minden legitim parlamenti erő számára elfogadhatók. Mi több, utóbb a közéletben való részvétel feltételéül szabható az alapértékek tiszteletben tartása melletti politizálás. Hogy csak egy példát mond junk: a ná ciz mus és a kom mu niz mus bű ne i nek ta ga dá sa – ahogy ma már ezt törvény is kimondja – elfogadhatatlan egy olyan demokratikus országban, amely mind a két totalitárius rendszer embertelenségeit elszenvedte. Ezért az antinácizmus és az antikommunizmus
szükségszerű ré sze a politikai közösség alapértékeinek, s ezt bizony a
rendszerváltás alapdokumentumának ki is kellene mondania. A parlamenti pártok alkotmányozó tárgyalásainak – legalábbis amikor a legfelső szinten zajlanak – nyilvánosnak kell lenniük, hogy a választók láthassák, melyik párt milyen
álláspontot képvisel. Csak ez garantálhatja, hogy pártér dekből egyik politikai erő se
merje majd megakasztani az alkotmányozási folyamatot, s egyik se merjen majd nyíltan szembefor dulni valamely általános értéknek tételezett elvvel.
A jelenlegi helyzetet látva persze egy ilyenfajta alkotmányos kiegyezésnek meglehetősen ki csi az esé lye. Meg íté lé sem sze rint en nek alap ve tő oka az, hogy a 2/3-os győ ze lem birtokában Orbán Viktor maximálisan ki akarja használni a törvények által ráruházott hatalmat. Ez pedig a másik három parlamenti pártnak politikailag nyilván elfogadhatatlan. Ezért most ves sünk egy pil lan tást ar ra, mi jel lem zi a kor mány fő sa já tos, ki emelt helyzetét a 2/3-os győzelem után.
stb...
(edited)
"Ennyit ér a Fidesz nemzeti politikája: csődben a nemzeti légitársaság, amiért kizárólag Orbán a hibás"
"Még mielőtt a Fidesz elkezd nyolcévezni, jelezzük: 2002 és 2010 között, így Gyurcsány Ferenc kormányzása idején a Malév gépei még le- és felszálltak" (DK közlemény)
morálisan bukott politikusok által gründolt pártok véleményére nem adunk. komolytalan.
"Még mielőtt a Fidesz elkezd nyolcévezni, jelezzük: 2002 és 2010 között, így Gyurcsány Ferenc kormányzása idején a Malév gépei még le- és felszálltak" (DK közlemény)
morálisan bukott politikusok által gründolt pártok véleményére nem adunk. komolytalan.
ja fel-le szálltak súlyos milliárdok beáldozásával az adó fizetők pénzén
A Fidesz inkább baloldali.
A régi MSZP-SZDSZ koalíció meg inkább jobboldali volt.
Te változtatnál a mostani politikai rendszeren (nem a nyertesekre és vesztesekre gondolok, hanem en bloc az összes indulóra)?
A régi MSZP-SZDSZ koalíció meg inkább jobboldali volt.
Te változtatnál a mostani politikai rendszeren (nem a nyertesekre és vesztesekre gondolok, hanem en bloc az összes indulóra)?
Ezért írja Burke: „Az újítás szelleme általában önzésből és szűklátókörűségből fakad. Nem törődnek utódokkal azok, akik so ha nem te kin te nek vis sza őse ik re. Emel lett Ang lia né pe jól tud ja, hogy az örökség eszméje egyúttal a megtartás és az áthagyományozás elvi alapjául szolgál, anélkül, hogy kizárná a fejlődés eszméjét.”
Az angol ipari forradalomra, az angol társadalom totális felfordulására mit mond Burke úr? Sosem tartottam szimpatikusnak ezt a rejtett irigységet, amivel a franciák tökös forradalmazását fikázta ez a vén Chelsea drukker!
Az angol ipari forradalomra, az angol társadalom totális felfordulására mit mond Burke úr? Sosem tartottam szimpatikusnak ezt a rejtett irigységet, amivel a franciák tökös forradalmazását fikázta ez a vén Chelsea drukker!
Na, ez annyira ütős, hogy nem is tud ki mit mondani! :)
szerinted az ipari forradalom mennyiben volt megtervezett, tudatos folyamat vagy politikai aktus?
az ipari forradalom (aminek a létét egyre többen amúgy is kétségbe vonják) meg a francia forradalom között nem vonható párhuzam. burke a politikáról beszél, a politikai átalakulás dinamikájáról, és a politikai résztvevők szándékairól. az ipari forradalom se nem volt a francia forradalom átalakulásához mérhetően gyors (több évtizedig tartott!), se nem volt tudatos, se nem volt politikai aktus. a francia forradalom idején emberek sokasága esett áldozatul a forradalmi terrornak.
rossz párhuzam.
az ipari forradalom (aminek a létét egyre többen amúgy is kétségbe vonják) meg a francia forradalom között nem vonható párhuzam. burke a politikáról beszél, a politikai átalakulás dinamikájáról, és a politikai résztvevők szándékairól. az ipari forradalom se nem volt a francia forradalom átalakulásához mérhetően gyors (több évtizedig tartott!), se nem volt tudatos, se nem volt politikai aktus. a francia forradalom idején emberek sokasága esett áldozatul a forradalmi terrornak.
rossz párhuzam.
A francia forradalom vadhajtásai (terror, tömegmészárlások) sem voltak "megtervezettek", a "pillanat hevében" jöttek.
Az ipari forradalomban a találmányok feltalálása biztos, hogy tudatos folyamatnak tekinthető.
Politikai aktus? Elsődlegesen nem volt politikai aktus, az biztos. De a francia forradalom sem vegytiszta politika. Ha emlékezetem nem csal, a gabona árak elszállása váltotta ki - magyarul, egyszerűen korogni kezdett a nép gyomra.
(Ha nem értettem félre kérdésedet, akkor ez lenne rá a válasz.)
Az ipari forradalomban a találmányok feltalálása biztos, hogy tudatos folyamatnak tekinthető.
Politikai aktus? Elsődlegesen nem volt politikai aktus, az biztos. De a francia forradalom sem vegytiszta politika. Ha emlékezetem nem csal, a gabona árak elszállása váltotta ki - magyarul, egyszerűen korogni kezdett a nép gyomra.
(Ha nem értettem félre kérdésedet, akkor ez lenne rá a válasz.)
a gabonaárak nem tudom hogy jönnek ide, de a francia forradalom vadhajtásai politikai aktusok voltak. a "múltat végképp eltörölni" valamint "az időt folyamatát megsürgetni". ez volt a fő cél. a múlt eltörlésének, és a jövő felgyorsításának vágya vezetett oda, hogy a múlt minden emléke a célkeresztbe került, kezdve a papokkal, a nemesekkel, és a királyi családdal. ez nem véletlen, és nem is hirtelen fellángolásból történt lincselések voltak, hanem tudatos, a múltat megsemmisítő cselekedetek.
hogyan is lehetne hirtelen felindulásból 2-300.000 embert guillotine alá küldeni, további félmilliót börtönbe?
és hogyan lehetne indulatból elkövetett tettnek nevezni a terror politikai bevezetést? a terror intézményesítette, hogy a politikai ellenfeleket kivégezzék.
tegyük hozzá amikor burke megírta művét, akkor még a forradalom nem csúcsosodott ki a jakobinus diktatúrában, de fantasztikus érzékkel jósolta meg, hogy a forradalom hová fog vezetni! elvi alapon állt szemben azzal a voluntarista hozzáállással, amit a forradalmárok tettek. attól tartott, hogy a társadalmi folyamatokba való erőszakos beavatkozás diktatúrához vezet majd, és lám.
szóval ezzel akarod közös nevezőre hozni az ipari forradalmat.
fontos tisztázni, hogy az "ipari forradalom" kifejezés burke idejében nem is létezett. ilyen szempontból azzal támadni, hogy azt miért nem kritizálta kicsit fura.
hogy neked a szövőszék létrehozásáról a francia forradalom terrorja jut eszedbe, ezt inkább nem minősítem. :)
a konzervativizmus burke-féle ága azért nem ítéli el a társadalmi fejlődés gondolatát. csak az a kérdés, miből fakad ez a fejlődés? a libertariánus, progresszív eszmék a voluntarizmus alapján állnak, vagyis hisznek abban, hogy a fejlődés menete megismerhető, megjósolható, ergo irányítható is! természetesen felülről a politikusok, és értelmiségiek által.
a burke-féle konzervativizmus viszont a fejlődés menetét megismerhetetlennek és irányíthatatlannak tartja, nem kíván beavatkozni a menetébe. de nem utasítja el, csupán az társadalomra hagyja annak spontán kibontakozását. ilyen szempontból, ha bure ismerte volna az ipari kapitalizmust, ezt a spontán, a társadalmi gyakorlatból, és nem a politikusok által irányított folyamatot, akkor azt hiszem nem ellenezte volna.
hogyan is lehetne hirtelen felindulásból 2-300.000 embert guillotine alá küldeni, további félmilliót börtönbe?
és hogyan lehetne indulatból elkövetett tettnek nevezni a terror politikai bevezetést? a terror intézményesítette, hogy a politikai ellenfeleket kivégezzék.
tegyük hozzá amikor burke megírta művét, akkor még a forradalom nem csúcsosodott ki a jakobinus diktatúrában, de fantasztikus érzékkel jósolta meg, hogy a forradalom hová fog vezetni! elvi alapon állt szemben azzal a voluntarista hozzáállással, amit a forradalmárok tettek. attól tartott, hogy a társadalmi folyamatokba való erőszakos beavatkozás diktatúrához vezet majd, és lám.
szóval ezzel akarod közös nevezőre hozni az ipari forradalmat.
fontos tisztázni, hogy az "ipari forradalom" kifejezés burke idejében nem is létezett. ilyen szempontból azzal támadni, hogy azt miért nem kritizálta kicsit fura.
hogy neked a szövőszék létrehozásáról a francia forradalom terrorja jut eszedbe, ezt inkább nem minősítem. :)
a konzervativizmus burke-féle ága azért nem ítéli el a társadalmi fejlődés gondolatát. csak az a kérdés, miből fakad ez a fejlődés? a libertariánus, progresszív eszmék a voluntarizmus alapján állnak, vagyis hisznek abban, hogy a fejlődés menete megismerhető, megjósolható, ergo irányítható is! természetesen felülről a politikusok, és értelmiségiek által.
a burke-féle konzervativizmus viszont a fejlődés menetét megismerhetetlennek és irányíthatatlannak tartja, nem kíván beavatkozni a menetébe. de nem utasítja el, csupán az társadalomra hagyja annak spontán kibontakozását. ilyen szempontból, ha bure ismerte volna az ipari kapitalizmust, ezt a spontán, a társadalmi gyakorlatból, és nem a politikusok által irányított folyamatot, akkor azt hiszem nem ellenezte volna.
egyébként kicsit messze jutottunk attól, hogy mi a baj a fidesz kormányzásával konzervatív szempontból.
Soha nem válaszolsz érdemi válaszokkal érdemi kérdésekre. Ez nem tetszik.
Gondolok az államadósság alakulására pl.
Gondolok az államadósság alakulására pl.
remélem nem haragszol meg, de én döntöm el, hogy kinek válaszolok, és kinek nem.
"Személyesen Tállai András önkormányzati államtitkár, Mezőkövesd korábbi polgármestere fogadta a Miskolcról hétfőn indult éhségmenet résztvevőit Mezőkövesden, a városháza előtt. A napi penzumot letudó gyaloglókkal közölte, hogy ebben az országban mindenki dolgozhat, aki dolgozni akar, így várja, hogy a menetelést befejezők most felvegyék a munkát, kössenek hivatalos szerződést, s délutános műszakban kezdjék el lapátolni a havat."
CIKK
(edited)
CIKK
(edited)
remélem tállai andrás édesanyámnak is munkát tud adni, miután elvették tőle a rokkant nyugdíjat.
mondom a paramétereket:
- 56 éves
- 28 év tapasztalat - banki asszisztens
- 5 év vállalkozói gyakorlat, mint boltvezető
kizáró okok:
- ülőmunka: nyaki sérv miatt
- gépelés: ideggóc a csuklóban
- fizikai munka, nem emelhet: hasi sérv miatt, kioperálták a méhét, mert rákos volt
- egyéb betegség: cukorbetegség
- kizáró ok továbbá a teljes munkaidő, mivel a 83 éves, magatehetetlen nagymamámat ápolja, aki legalább napi kettő látogatást igényel, pelenkázza, eteti, fürdeti, ahogy tudja, édesapám segítségével
mivel vissza akarják vezetni a munka világába, korábban rokkantnyugdíjas édesanyámat várom tállai andrás munkaajánlatát!
(edited)
mondom a paramétereket:
- 56 éves
- 28 év tapasztalat - banki asszisztens
- 5 év vállalkozói gyakorlat, mint boltvezető
kizáró okok:
- ülőmunka: nyaki sérv miatt
- gépelés: ideggóc a csuklóban
- fizikai munka, nem emelhet: hasi sérv miatt, kioperálták a méhét, mert rákos volt
- egyéb betegség: cukorbetegség
- kizáró ok továbbá a teljes munkaidő, mivel a 83 éves, magatehetetlen nagymamámat ápolja, aki legalább napi kettő látogatást igényel, pelenkázza, eteti, fürdeti, ahogy tudja, édesapám segítségével
mivel vissza akarják vezetni a munka világába, korábban rokkantnyugdíjas édesanyámat várom tállai andrás munkaajánlatát!
(edited)