Subject: Maseriada

Itt összegyűjthetjük Maserati (vagy akár bárki más) hosszabb, és maradandóbb írásait.

Hajrá! :)

Maserati » psvzsolti
Az, hogy amiről te beszélsz, az inkább mentalitás, semmint cél. Mert ha selejtezőcsoportbeli győzelmet tűzöl ki, s utána nem nyered meg a csoportot, bár továbbjutsz a csoportból, az nem a cél elérését jelenti, hanem e tekintetben a cél nem teljesítését, kudarcot. Az, hogy nem úgy lépsz a pályára, hogy elég a csoportból továbbjutás, hanem a csoportgyőzelmet képesek vagyunk elérni, ezért mindent megteszünk és a ... is kihajtjuk most ennek megfelelően magunkból, na az mentalitás. Azért kell reális célokat kitűzni, hogy ne legyen görcsös akarás, túl nagy nyomás stb. s talán egy kicsi esélyünk legyen végre valamit elérni, amit szerettónk volna. Nem szégyen visszább venni a célokból, ha nagyon nem megy a magasabb szintű cél. Ugyanis okés, hogy kudarcokból tanulunk, ahogy Dárdai is mondta, de azt is elmondta nem egyszer, hogy ő mindig kitűzött (nyilván egy általa elérhetőnek vélt!) célt, s addig és annyit dolgozott rajta, hogy végül sikerült megvalósítania. (Arról nem beszélt a sajtótájékoztatón, hogy nyilván mindenkinek van mindig egy-egy további álma, amiből biztos, hogy nem minden valósult meg pályafutása sorn, ezt talán lehet kudarcnak is hívni, de nem kell, mert ez a földön maradást, a realitást vágja az ember arcához, azt, hogy azon a szinten, ahol ő van, azt becsülje meg és tegyen meg mindent, ami tőle telik, erre legyen büszke és ilyen gondolatsor mentén jelöljön ki reális célokat magának. Dárdai és a németek többsége is így működik, ezért tűnnek végtelenül hidegnek, racionálisnak. Igaza van és csak így lehet szisztematikusan építkezni, akkor is, ha ez egy magyar embernek, aki mer álmodni, nehezen befogadható. Szóval ne szídd a 3. helyet, mint kitűzött célt, mert a mostani viszonyok között ennek a célnak az elérése egy katarzist jelentene a magyar foci és a magyar játékosok, meg a szurkolók többségének számára is. Te még rohadt fiatal vagy és nem tűrőd meg a megalkuvást, ez jó is, mert ez kell az élethez ilyen korban, hogy megtaláld a helyed, de 10 év múlva eléggé máshogy fogsz a mostani énedre tekinteni, az tuti, vagy legalábbis nagyon sanszos. Szóval csak óvatosan a nagy kijelentésekkel. A többiek sem fognak annyit szekálni, ha elfogadod a jó tanácsot. Amúgy tök sok értelmes gondolatod is van, csak sokan egy-egy ilyen hsz után el sem fogják olvasni, akármit is írsz.)
Ja, és dárdai nem azért nem beszélt a saját kudarcairól, mert szégyellné, hanem mert ő most egy olyan pozícióban van, ahol motiválni kell, vezetni kell egy egész csapatot. Most erőt kell demostrálnia és irányítani, illetve megvédeni övéit. Majd ha esetleg kikapnánk romániában, hidd el, hogy az lesz az első dolga az öltötőzben, hogy elmondja: nézzetek rám, fiúk; szerintetek én mindig csak nyertem? nekem minden elsőre összejött? stb. - és nem lesz hiú nem megemlíteni a saját tapasztalatait a tekintetben, hogy hogyan lehet egy gödörből kijönni. De most szimplán be kellett mutatkoznia és reális célokat kitűzni, mert nem is tehetett mást. Azzal a mondattal, hogy a cél a selejtezőcsoport megnyerése, az első sajtótájékoztatóján elvesztette volna a hitelességét - nagyon sokak szemében. Lehet, hogy ezt nem érted, hogy miért, de majd később megérted. Annyit jegyzek meg, hogy néha gondolj arra, amikor magaddal szemben nem tudsz elszámolni valamivel - kitalálsz egy célt magadnak és utána saját hibádból nem éred el. Biztos megvan az érzés, ha nem, akkor végtelenül sok pofont fogsz még kapni az élettől. És még vagy százszor gondold végig, hogy mi a valódi realitás egy magyar válogatottat tekintve. Ha nem megy, nézz meg egy pár túlfizetett magyar "profi játékost", illetve azt, hogy vezetéstől/érától függetlenül milyen régóta nem stimmel sose valami a mindenkori szövetség szerint, ami miatt adott célt nem sikerült éppen elérni. És még egyszer nézd végig az eddigi eredményeinket, meg hogy most (Dárdai érkezéséig) milyen "magas" szintre jutottunk el hozzáállást tekintve... (Ezzel nem azt mondom, hogy bizonyos játékosok nem szakadnak mega pályán, csak, hogy valahogy mégse ez a jellemző.)

@Boczy:
Igazán megható, köszönöm a gesztust. :)

@pvszsolti:
Nem pont erre az írásomra gondoltam... :D

Ha jól értem, akkor kitűzted a célt, hogy 10 év múlva visszaolvasd és majd jól bemutass nekem... :D :D :D (vicc)

TÉMA: MAGYAR VÁLOGATOTT

2014-09-27 01:10:13
Maserati » psvzsolti
Vigyázat: Maseriada!
DE JÓ A HSZ! ;)

Most néztem meg Dárdai mai (már tegnapi...) hivatalos bemutatkozását, első sajtótájékoztatóját. Végignéztem. Azt hiszem, hogy ez minden elmond arról, hogy milyennek is tartom. A fent leírtak mellett tartom magam ahhoz, hogy nagy csoda lenne most győzni Romániában, majd zsinórban még jó néhányszor. Nem azért, mert esetleg nem lennének tehetségeink. Hanem, mert fejben nem tartanak még túl sokan ott, ahol Dárdai. A profi játékosok közül.

Úgyhogy a feladat a feltüzelés mellett valóban az, hogy egy ilyen szintű, profi, céltudatos, a céljai mellett és azért munkája során maximális erejével kitartó, valódi csapatjátékosokat faragjunk ezen játékosokból, illetve fiataljainkból. Ez teszi lehetővé az eredményes és hatékony munkát. Dárdai rendkívül tisztán és jól látja a dolgokat, rendszerben is tud gondolkodni, sőt, csak abban hajlandó, s ebszolút igaza is van.

Egészen üdítő volt látni egy ilyen sajtótájékoztatót a magyar és a foci vonatkozásában. Nem rosszmájúságból mondom, hanem abból kiindulva, hogy nálunk még akkor sem nagy divat használni az észt, ha valakinek épp megadatott, hogy van neki.

Szóval a sajtótájékoztató rendkívül jól sikerült és én elhiszem, hogy nem Dárdain fog múlni. (Hogy a szavak mögött milyen elvégzett szakmai munka rejtőzik majd, azt csak bennfentesektől lehet majd utólag megtudni, de ha a retorikájához képest mondjuk fele olyan eredményesen és sikerrel, de mégis láthatóan pozitív változásokat fog hoznik, akkor már most kijelenthető, hogy nagyon sokat nyert e rövid időszakkal is a magyar labdarúgás. A lejátszandó/lejátszott meccsek végkimenetelétől függetlenül, bár nehezen tudom elképzelni, hogy előbb-utóbb ne jelentkezzen a munkája ilyen szinten is.)

A legnagyobb kérdés számomra, hogy a mostani keretben levő azon játékosokra, akikre ilyen mentalitásból nagyon-nagyon ráférne, mennyire sikerül hatni. Talán túl nagy elvárás, hogy rögtön eredményt is hozzanak. Szerintem. Meg hát tényleg mély mentális gödörből kell kimászni, ami nem megy egyik napról a másikra.

(Főleg úgy, hogy a szurkolók - köztük én is - végső elkeseredésükben, az észak-írek elleni meccs után gyakorlatilag temették, temetik a válogatottat és ezt a mostani selejtezősorozatot. Azért valljuk be, jogosan, az első meccs alapján.)

Úgyhogy nagyon szurkolok a Dárdainak, hogy sikerüljön neki a fejekbe egy olyan pozitív töltetet szuggerálni, ami nagyon-nagyon sokáig ott lesz és segít a játékban, a döntésekben, az önbizalomban, végül majd - idővel - az eredményességben. Szerintem nem a románok elleni meccstől kell megváltást várni. Bár, ha esetleg sikerülne nekünk megszereznünk a vezetést, akkor egészen más a leányzó fekvése. És miért ne sikerülhetne? - Na ilyen mentalitás kell, azt hiszem.

Dárdai véletlenül lett ő nagy játékos és most komoly megbecsülésnek örvendő szaktekintély, klublegenda. Halkan jegyzem meg, hogy szerintem ezzel a 3+1 meccses döntéssel azt biztosította be magának - mert igen intelligens ember -, hogy ezen időszak végére, végén saját maga számára kikristályosodjon, el tudja majd dönteni, hogy érdemes-e további energiát befektetni az egészbe. Akár most (ez nem sanszos), akár később (amikor gyerekei már felnőttek és neki is megvannak az edzői karrierjének általa elgondolt, most még hiányzó láncszemei - úgy, mint licensz stb.).

És ez egy felelősségteljes döntés is volt egyben, mert ezzel a rövid időszakkal egy magas lécet állított fel magának, tehát mégsem lehet őt okolni biztonsági játszmáért. Hiszen ő maga nyilatkozta most le, hogy igen, ő vállalja a felelősséget, nincs olyan, hogy nem azt a stábot kapta, akit ő akart (az MLSZ maximálisan támogatta) stb. Ez így korrekt, nagyon is.

És mindezek miatt van az, hogy tényleg mindegy, hogy a játékosainkon látszik-e majd a fejlődés - fejben - vagy sem, ha Dárdai a fő fellépésekkor ugyanezt a lendületet, céltudatosságot, elszántságot és keménységet (vezér szerepet) képviseli majd akkor, amikor rá figyel mindenki, akkor ő el tud számolni a szurkolókkal. Elvileg. Gyakorlatilag viszont a játékosai, azok említett mentalitásbeli változása és főleg csapatjátéka, küzdeni akarása, összefogása, győzni akarása, állóképessége és a kulcsmomentumokban hozott jó döntései nélkül semmit nem ér.

Azt hiszem, hogy mégis megnézem a románok elleni meccset. De nem a győzelemre koncentrálva, hanem arra, amit az előbbiekben leírtam. Nagyon jó "tréning" lesz ez az első éles bevetés Dárdai keze alatt a játékosoknak arra vonatkozóan, hogy sikerült-e egy-két hét alatt megérteni ebből az egészből valamit, vagy sem.

(Vagy csak, hogy éppen jó formában vannak-e, jó megoldást választanak-e, merik-e játszani a futballt, azt a fajta kreatív-okos focit, amiben Dárdai szerint jók lehetünk (egyetértek vele), és mindezen túl szerencséjük is lesz.)
(szerkesztve)

Magyarország - Finnország: 1 - 0
Néha rossz volt nézni is, annyira úgy tűnt, hogy fejben még mindig ugyanott tartunk, ahol eddig, de szerencsére volt egynéhány játékos (mint pl. Dzsudzsák, vagy ma éppen Elek is, Tőzsér is, Kádár is stb.), akin látszott, hogy profi futballista.

Az, hogy mennyit támadtunk, szerintem eléggé jogosan támadható, bár előre be lett harangozva, hogy nem csak és kizárólag a mi támadásainkról fog szólni a mérkőzés, sőt. Na, ez bejött. Szerencsére az is, hoy a türelem kifizetődő lesz, és ha türelmesen várjuk a lehetőséget, hogy mi támadjunk, akkor azt jól kihasználva lesznek lehetőségeink. Voltak is, bár egyáltalán nem sok - ez az, amiből még több kéne, de ahhoz jobban kéne támadni, ami meg egy ilyen meccsen könnyen vissza is üthet akár. Ettől függetlenül szerintem még sokkal bátrabbak is lehettünk volna.

Mindegy, a lényeg, hogy most végre nekünk is összejött, hogy az utolsó tíz percben döntsük el a saját javunkra a meccset. Egy tétmeccsen. Na ez a magyar válogatottra nemigen volt jellemző az utóbbi években sokszor. Ez is egy olyan "apróság", ami azt mutatja, hogy fejben talán-talán elkezdtünk a lejtő aljáról kimászni. Ez nagyon-nagyon jó.

Ami kevésbé, hogy szerintem Dárdai tartani fogja magát ahhoz, hogy neki még további tanulásra, rutinra van szüksége ahhoz, hogy jó szívvel, megfelelően felkészülten vállalhasson el egy ilyen munkát, akár hosszabb távra. Magyarul én csodálkoznék, ha elvállalni a válogatott további vezetését jelen helyzetben. És emiatt egyáltalán nem kell majd megorrolni rá, már ha tényleg így dönt. Így működik egy tudatos, mentálisan felnőtt ember, aki mer önkritikus lenni, még a külvilág előtt is. És így dönt majd Dárdai szerintem, mert neki Berlinben olyan posztja és feladata van, amit minimum végig kell vinni ebben a szezonban, még inkább egészen addig, amígy a pro licenszet (vagy hogy hivják azt az edzői papírt) meg nem kapja és valamit a Herthának vissza nem adott a neki adott bizalomból.

Ez a mostani történet egy óriási siker - mind Dárdai edzői pályafutása, jó hírnevének megőrzése, mind a magyar válogatott jövőjének szempontjából. Óriási nagy dolog és pozitív élményt jelentett mind a szurkolóknak, mind a játékosoknak, mind a szövetségnek, mind magának Palinak.

De nem hiszem, hogy Dárdai a könnyebb döntést hozná a mostani szituációban. Nevezetesen, hogy még vállal x időt a válogatott élén.

Ez most, ezzel a három tétmeccsel a háta mögött, azzal, hogy a közönséget, a játékosokat és a vezetőket is maximálisan maga mellé állította (tegyük hozzá, hogy már az első perctől kezdve, ami nagy szó nálunk!), már sima ügy lenne - gondolhatnánk. De ne felejtsük el, hogy Dárdainak az eddigi munkája (gondolom szerződése stb.) Berlinhez köti, s amit az utübbi hetekben művelt, azt erőn felül, családja rovására tette. Ne felejtsük el, hogy Dárdai már akkor sem a könnyebb utat választotta, amikor felkérték erre a pozícióra és ő elvállalta a visszautasítás helyett.

Szerintem a döntést itt - magán Dárdain kívül - leginkább a családja és klubja, munkaadója fogja meghatározni.

Mindenestre igen érdekes kérdés lett ez így, hogy teljesen megvalósult az, amit Dárdai ígért. Így sokkal nehezebb lesz neki is nemet mondania. Hacsak nem történik valami egyéb történés. Mert az is lehet, hogy pont a klubja lesz az, amelyik támogatni fogja - legalábbis addig, amíg mellette a rendes munkáját el tudja végezni. Lehet, hogy a magyar szövetség ad neki egy elutasíthatatlan ajánlatot. Lehet, hogy a játékosok és a szurkolók együtt követelik majd ki maguknak, hogy "márpedig olyan nincs, hogy nem te leszel a kapitány!"

De vissza a földre: az EB-selejtezőcsoportot tekintve a java még hátravan, ez a 3 meccs "csak" arra volt jó, hogy megtartsuk az esélyt a számunkra bravúrral felérő kijutásra, hogy a legvégén még mindig legyen - reális - esélyünk rá. És ugyanúgy, mint 3 tétmeccsel ezelőtt, ott tartunk, hogy Dárdai ezzel az egésszel (mármint ha továbbviszi a válogatottat) csak veszíthet, ő igenis kockáztat - nem mintha ez érdekelné, hiszen egy profi sportoló, egy harcos, egy versenyző sosem hátrál meg a kihívások elől. Ezért is lehet példakép. De ha okos döntést hoz, vagy jelen esetben tartja magát saját maga korábbi, racionális elképzeléséhez, azzal ugyanúgy példát mutatna.

Hülye lenne maradni, ennél többet nem is hozhatna ki a szituból, a csúcson van. Ha most lelép, annak megfelelően ahogy eredetileg vállalta, akkor szinte bármikor visszajöhet. Messiásként fogják várni az emberek.

Hát nem lépett le.

És most szinte mindenki azt fogja elvárni tőle, hogy jussunk ki az EB-re.

És ez egyfelől jó, mert igenis ki kell tűzni célokat ahhoz, hogy legyen miért küzdeni. Ugyanakkor nem szabad túl magas vagy túl alacsony célokat keresni. Hogy az EB-re kijutás túl magas cél-e, én nem tudom megítélni, de mint egyszerű szurkoló, aki nem lát mélyen bele a dolgokba a magyar válogatott kapcsán, csak a felszínt látja, szóval ez alapján mi kitűztük azt az álmunkat, amit leginkább reálisnak tarthatunk talán és már elég komolynak, rangos célnak mondható.

Ugyanakkor, ha ez az "álomcél" megvalósítása egy elvárássá válik, akkor megintcsak az eredményekre fog itt mindenki rágörcsölni, amire azt hiszem, hogy nincs szüksége a magyar labdarúgásnak. Azért írom ezt, mert most ott tartunk, hogy mindenekelőtt az a szemlélet kéne, hogy a fejekben terjedjen el és maradjon is meg, ami Dárdai érkezésével beköszöntött a válogatotthoz. És ami miatt én is korábban azt mondtam, hogy Dárdai rendkívül fontos ember lehet a magyar foci (válogatott) körüli szemlélet, hozzáállás, mentalitás megváltoztatásában, előre jutásában.

Dárdai is egy igazi fanatikus szurkoló, aki szeretné, hogy a szívének oly kedves válogatottja minél tovább jusson és egyre jobb és jobb eredményeket érjen el, gyakorlatilag az ideélis az lenne, ha mindig győznénk. De ő is tisztában van vele, hogy vannak korlátaink, ahogy tegnap is ez a videóüzenetében felmerült.

És lehet, hogy emiatt nem ígérte meg ebben a videóban - ahogy korábban sem, hogy - konkrétan kijutunk majd az EB-re. Azt ígérte meg, hogy azt a munkát, amit ő tud, azt belerakja a történetbe és ugyanezt várja el a játékosoktól. A munka ugyanis előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét.

Tehát ha Dárdai nem hajtogatja folyton, hogy ki fogunk jutni, csak óvatosan annyit üzen, hogy bízik benne, hogy sikerül majd a bravúr, de sokkal inkább még ennyit sem mond, csak, hogy ő és a játékosok bele fogják tenni a dologba, amit tudnak, nos, akkor miért kell megint beleesni a korábbi hibába azzal, hogy kötelezővé tesszük a fióknak azt, amibe még mi magunk sem igen hiszünk, csak nagyon reméljük, hogy egyszer összejön?


Ez az egész egy feltételezés most per pillanat tőlem, de azt érzem, hogy nagyon rövid időn belül sokan így állnak majd hozzá. Abból gondolom ezt, hogy egy esetleges rossz eredmény a következő, hátralévő selejtezőmeccseken sajnos ezt az egész, most elindult pozitív dolgot (szerencsére csak részben, de mégis: valamennyire) hazavághatja. Mert ez az egész most elkezdett történet, amit Dárdai képvisel és próbál átadni, az sokkal több, mint egy rövid távra szóló cél eléréséhez szóló út, módszer. Ez egy olyan szemlélet, amit egyszer és mindörökre a fejekbe kéne vésni. Ehhez meg idő kell és akarat, valamint alázat, munka (játékosok, magyar edzők, vezetők), és kívülről bíztatás, megerősítés (szurkolók, szakmai vezetők stb.).

Szóval engem aggaszt, hogy mindenki az EB körül forog, miközben annak, hogy még egy évig marad Dárdai, sokkal több üzenete is van, egy sokkal pozitívabb üzenete, minthogy lesz-e EB-szereplésünk vagy sem.

Legalábbis számomra sokkal pozitívabb üzenet az, hogy egy olyan embernek adatak továbbra is bizalmat, akinek minden egyes szavával mélyen egyet lehet érteni, illetve minimum anniy látszik, hogy a pali (hehe, szóvicc) nem a levegőbe beszél, hanem tudja mit csinál és őszintén el is mondja, ha van valami sz@r a palacsintában, vagy valami nem stimmel. És a munkából kiindulva épít fel egy pozitív mentalitást, hozzáállást és jövőképet, magyarul nem két lábbal a földtől erugaszkodva nézi a dolgokat, hanem az itt és mostban, és ehhez igazítva halad, lépésről lépésre.

Tehát engem személy szerint nem az foglalkoztat leginkább, hogy kijutunk-e az EB-re. Hanem az, hogy mennyire sikerül azt a profi és amúgy tényleg nagyon jó hozzáállást, munkastílust, önbizalmat, mentalitást és kommunikációt Dárdainak átadnia és meghonosítania, amit ő maga képvisel. És ebben nagy szerepe lesz pl. a médiának, újságíróknak és a szurkolóknak is, ugyanúgy, mint a játékosoknak maguknak. Szóval ez egy közös ügy, amit lehet jól csinálni és mindenkire fújva szarozni, kritizálni. Utóbbit most jó lenne felfüggeszteni, mondjuk örökre. Mert azzal nem leszünk beljebb, hogy "úgysem sikerül!", meg "nagy égés lesz". Viszont azzal, hogy előbb-utóbb úgyis sikerülni fog, gyerünk, hajrá, az már egészen jó irány. És azzal sem értek egyet, aki kimegy a meccsre és a második, jó szemlélet szerint szurkol, majd hazamegy és átmegy a szarozásba, hogy ennyit tudunk, ilyen ez az ország, tiszta korrupció, mindenki meg van véve, senkinek nem érdeke az érdemi munka, mert úgyis elvan stb.

Tök mindegy, hogy mi van körülöttünk, a lényeg, hogy mi magunk fejben mit gondolunk és ezzeé párhuzamosan mit cselekszünk. Semmi más nem számít. Amíg ezzel nincs mindenki tisztában és ezt a dolgot nem besüli/tiszteli eléggé, addig mindig lesz, aki visszahúzzon. Pedig mindenkinek ott van saját maga is, az is épp elég.



Az, hogy Dárdai így döntött, azt jelenti, hogy továbbra is képes a szívére hallgatni, és van ehhez bátorsága is.

Azt is jelenti, hogy a Hertha megkockáztatja azt, hogy az emberük hasraesik, s ezzel csorbul a presztízse, hírneve, "rangja", ellenben tapasztalatot szerez és legalább nem a Hertha első csapatának a kispadján szembesül először azzal, hogy esetleg a sok munka ellenére is lehet kudarc az eredmény és akkor is tovább kell, hogy menjen az élet.
Hogy ez most jó-e a Herthának vagy valóban kockáztat, azt nehéz nekem személy szerint eldöntenem, szerintem inkább jó, bár nyilván egy kicsivel kevesebb lesz az energiája így a főállására Palinak, mint az egsz szöv. kap. történet előtt. (Még az is lehet, hogy a Hertha anyagilag sem jár feltétlen rosszul az egésszel, bár ez már egy erős feltételezés. Dárdainak mindenesetre már pénzt is jelent majd a "magyar meló". De azt hiszem, hogy legkevésbé ez számított Pali esetében, mármint a pénz.)

Dárdai Pál azt mondja, hogy csak neki van veszíteni valója ebben az egészben. Hát mondjuk a szurkolók is elveszíthetik az álmukat, ha nem sikerül a kijutás, de ez egy másik történet. Dárdai max. az itteni renoméját rombolhatná le egy kicsit a rossz eredményekkel, de hosszú távon szerintem nem írná le magát végleg, mert nem úgy megy neki az egésznek, hogy akkor az ő vezetésével a csapat hozni fogja az eredményt, egészen biztosan. Ezt így nem mondta, nem mondja ki sosem, csak azt, hogy bízik benne, és hisz abban, hogy sikerülHET.

Dárdainak valójában nincsen veszíteni valója, mert legrosszabb esetben negatív tapasztalatot is szerez, s nem a főállásában, ami nagy előny, ha az ember hosszú távon számol a főállásával. A németeknek lehetőségük lesz továbbra is nyomon követni, hogy Pali hogy viselkedik, hogy munkálkodik egy másik, magas elvárásokkal teli közegben, ahol ő az egyik kulcsszereplő egy komoly csapat felkészítésében. (Merthogy azért bármennyire is légyen rossz a magyar válogatott, a vezetése, a feladat jellegét tekintve igenis rangos és valószínűleg nem olyan egyszerű munka, főleg, ha komolyan veszik.)

Tehát olyan megoldás született, amire én magam egyáltalán nem számítottam, de azt hiszem, hogy senki sem járt rosszul. Csak könyörgöm, ne az eredmények legyenek majd a legfontosabbak, hanem amit a csapattól látunk. Egyelőre ez még a 3 (4) eddigi Dárdai-meccsen sem teljesen jött át, mármint a játékosoktól, de azért bőven voltak pozitív jelek arra, hogy az a mentalitás, amit az új kapitány hozott, szépen lassan utat tör magának, s ez előbb-utóbb nagyon jót fog tenni a válogatottal, s remélhetőleg később az egész magyar focival. De ehhez nagyon sok munkára van még szükség, és arra is, hogy eredménytől függetlenül minimum évekig, de inkább évtizedekig higgyünk abban, hogy a Dárdai által hozott hozzáállás és munka előbb-utóbb meghozza valóban az eredményeket is. Most még mindig nagyon korai elvárás lenne szerintem, ha komoly eredményeket kötelezően elvárnánk a csapattól. Elvégre (szinte) ugyanazok játszanak, mint eddig. (Szinte) Ugyanazok az emberek veszik körül a válogatottat, mint eddig. Sokan ugyanúgy gondolkodnak, mint eddig. De nagyon bízom benne, hogy mégis elindult valami jó.

Mint szurkoló, természetesen hajrá Magyarország! És persze, hogy én is elhiszem, hogy sikerülhet nyernünk a görögök és a finnek ellen is, úgyhogy mindent bele, fiúk! (De nem a győzelem az alapelvárás a részemről, hanem hogy láthatóan tegyenek meg mindent az ügyért. És jó lenne, ha nem csak kiszenvedett győzelmeink lennének. Hanem jó meccseink, akármilyen eredménnyel is. Olyan meccsek, amiket jó nézni. Ha ezek mellé viszonylag gyakran jó eredmények is jönnének, az már bónusz.)

Vajon mennyi időbe telt ezt a hozzászólást megszülni? Vajúdási idő se lehetett semmi...

Örülök, ha ilyen mélyreható gondolatokat sikerült egy ilyen, igen hosszú és elég sok mindent érintő hozzászólással elérnem... :D Úgy látszik, hogy már csak nekem nem túl hosszú... :D

A tegnapi görög meccs kapcsán (psvzsolti-nak a csapatot és a játékot dicsérő hsz-ére "válaszolva", azzal egyetértve):


Nekem is kifejezetten tetszett a tegnapi meccsünk a görögök ellen, a 0-0 ellenére is. Most azt láttam, hogy - bár elöl még mindig nem vagyunk túl acélosak egyelőre, de mégis - van elképzelés vagy minimum egy taktikai fegyelmezettség a csapatban, így sokkal magabiztosabbak voltak a fiúk, mint mondjuk Dárdai előtt egy hasonló szituációban. Most valahogy nem csináltuk össze magunkat attól, hogy volt az ellenfélnek nagy helyzete (nem csak nekünk), meg hogy a második félidő elején azért rendesen nyomás alá helyeztek minket. Nem mondom, hogy utóbbi esetben nem volt szerencsénk, de a mi helyzeteinknél nekik nagyobb szerencséjük volt, szóval minimum igazságos a döntetlen, de a győzelmünk sem lett volna unfair egyáltalán.

Nagyon jó, hogy végre látni a játékosokon, hogy tudják is, hogy épp mit és miért csinálnak, sőt, mi több, tudatosan játszanak úgy, ahogy, fejben sokkal jobban fel vannak készítve az egész meccsre és a nagy nyomásra, illetve a gyorsabb, céltudatos döntéshozatalra.

Igen, nem mi játsszuk a legszebb futballt, de per pillanat elmondható szerintem, hogy azt most már szinte rendre sikerül hozni, játszani, amire képesek vagyunk, sőt, ha kicsit több szerencsénk van, akkor még inkább eredményesek leszünk, ami nagyon jó jel a továbbiakra nézve.

Nem mondom, hogy tutira elérjük a kitűzött célt, de az eddigiek alapján azért megérdemelnénk, hogy legyen rá esélyünk a végén is harcolni azért.

Igen, az első meccs el lett kottázva. De úgy látszik, hogy kellett az a pofon, mert azóta egyre jobb és jobb a csapat. Kár, hogy a fél ország még mindig a papucsállatka agyi szintjén mozog, meg olyanokat mond például, hogy Egervárival simán előrébb tartanánk stb. Ezek az emberek úgy látszik semmit nem értenek abból, amiről Dárdai beszélt már az első sajtótájékoztatóján és amihez azóta is igazodik.

Igazából számomra azért nagy dolog a mostani selejtezősorozat (eddig), mert jött egy ember, aki nem csak mondott valamit, nem csak felvázolt valamit, hogy mit szeretne, hanem céltudatosan végre is tudja hajtani a csapatával és a játékosokkal is el tudja hitetni, meg tudja velük értetni, hogy hogyan is kell ezt az elképzelést megvalósítani. Itt most a taktika egy dolog, nyilván az az egyik alappillér minden egyes meccs előtt, de a mentális felkészítés az, ami most kimagasló a korábbiakhoz képest. És főleg az, hogy a játékosok többnyire képesek is teljesíteni azt, amit Dárdai szeretne/elvár tőlük.

Most vagy tényleg elkezd felnőni egy olyan generáció, aki alkalmas a mai modern európai futballra is, vagy pedig szimplán Dárdai tud remekül kommunikálni és átadni mindazt, ami az eredményességhez és a megfelelő mentalitáshoz kell. Amíg Királyt látom a kapuban, Gerát a középpályán (és még egy-két öregebb húzóember, pl. Vanczák is ilyen), addig nem él az első forgatókönyv, tehát akárhonnan is nézem, itt bizony Dárdait illeti a dícséret (meg persze a stábját és mindenekelőtt a játékosokat, akik közül páran a válogatottat tekintve képesek voltak túllépni saját korlátaikon).

(És halkan jegyzem meg, hogy igen, Király és Gera is helyenként már lassú, körülményes, tényleg jó lenne, ha lenne helyettük olyan, aki tökéletesen pótolja őket, de ezzel együtt is sikerült a mostani Dárdai-csapatnak az elég derék eredménysort és főleg a mutatott játékban látható fejlődést felmutatni.)

Szóval egyelőre le a kalappal! Csak így tovább, fiúk!

(Ja és még egy, tényleg utolsó dolog: Szalai játékában az tetszett, hogy azért tegnap többször futott a labda után, meg sokszor visszajött még "szinte" védekezni is, labdát is kapott középpályán, de azok a gyenge indításai, na azok idegőrlőek voltak és nagyon utáltam értük. Meg azért az is tény, hogy én egy értelmes lövésre sem emlékszem tőle, pedig ő egy csatár. Viszont még egyszer leszögezem, hogy értem, miért mondja Dárdai, hogy hasznosan játszott, mert tényleg képes egy-két embert simán lefoglalni az ellenfél védelméből. Ha megtanulna újra a kapura is rúgni, akkor lenne esélye gólt szerezni. Szerintem sokkal rosszabb játékos nem lett ő attól, mint amit a Mainzban mutatott, de sokkal jobb se, ez tény. Ugyanakkor nem értem a sok szidást, amit kap, mert jelenleg nincs nála jobb erőember elöl. A gólszerzés tekintetében javulnia kell, ezt aláírom, de látszott az is, hogy ha pl. Nikolics lett volna a kezdő, akkor csak tiszta helyzetből lőhettünk volna gólt, mert őt azért könnyebb lefejelni stb. Mi lenne, ha két csatárral állnánk fel és mindketten játszanának? Ez már túl nagy kockázat a viszonylag biztos védelmünkre nézve?)

Úgy látszik, hogy a laptopom is besokallt a sok szövegeléstől, mert egészen konkrétan tegnap este azzal kezdte, hogy lefagyott, majd azóta egészen mostanáig csak ímmel-ámmal működött az új win-install. Namármost a probléma nem is ez, hanem, hogy a hiba azzal járt együtt, hogy a laptop kijelzője azóta is kék és sárga függőleges sávban egy amolyan "szivárvány" effektet produkál, tehát amikor írom ezeket a sorokat, ez akkor is így van, s nem igazán tudok rájönni így a harmadik reinstall és a bios alapbeállítások visszaállítása után, hogy mi lehet a baja.

Talán egy BIOS frissítés segíthetne, de olyat az életben nem csináltam, ez a laptop meg egy 2006/2007-es gyártású barebone (Compal) darab, tehát igen kevés konkrét leírást találni róla, pontosabban olyat, ami ma is élő oldalakra, ma is működő megoldásokhoz vezetne.

A kijelző hibajelensége egyébként az elmúlt egy napban kb. 2 alkalommal minden előjel nélkül eltűnt, majd kisvártatva visszajött. Lehet, hogy a kijelző döglődik? Lehet, hogy inkább az alaplap? Csak mert hangom is csak akkor volt eddig az említett elmúlt egy napban, amikor a frissen telepített windowst először indítottam a telepítés után. Aztán kifagyott és onnantól kezdve csak csökkentett módban volt hajlandó elindulni (szerencsére a hálózattal együtt is, így legalább netezni tudtam).

A felbontást 1024×768-nál nagyobbra nem tudom állítani, erős a gyanúm, hogy a nem megfelelő videokártya driver lehet az oka. (Core2Duo T7200 2.0 GHz, 2 GB DDR2 RAM, 100 GB HDD, DWD-RW, GeForce 7600 Go 256 MB, Win7 SP1 32bit) De korábban akármilyen winchester formázás után is rendesen mutatta a képet mind az elindításnál, a BIOSban, vagy épp a Win-telepítésnél és utána. Most egyértelműen a bekapcsolás pillanatától ez a csíkozás van.

Nem igazán értek hozzá nagyon, így csak halovány sejtésem van afelől (hallomásból), hogy esetleg egy ilyen annak az előjele, hogy hamarosan beadja a kulcsot a képernyő. (Na ennek azért nem örülnék, mert 2 éve, Karácsonykor, pont a kijelző háttérvilágítását kellett benne cserélni, közel húsz ropiért, ami egy ilyen gép esetében egy vagyont jelent az értékéhez képest... Mondjuk akkor sem szólhatok semmit, ha tönkremenne most, így 8/9 év után, aminek a második felében használtam én, az első felében a bátyám, aki informatikus.)
Csak mivel volt, hogy jó képet is adott, ráadásul a win telepítésnél a "Starting Windows" feliratos köszönőképernyő is már többször helyesen jelent meg néhány másodpercig, arra következtetek, hogy - szerencsére - talán szoftveres a hiba, amin lehet javítani.

Nagyon megköszönném, ha tudnátok érdemben segíteni.


Utóirat: Képzeljétek, megtörtént a csoda: miközben ezt a hsz-t írtam, és a végére értem, egyszercsak újra jó lett a kép. De továbbra sem tudok magasabb, rendes felbontást beállítani - a laptop kijelzője 1280×800-at tud 59/60 Hz-en, papíron és a gyakorlatban is. Még hang is van és nem fagyott le, pedig már legalább 30 perce megy a gép a telepítés vége óta... Remélem reggel is működni fog legalább ugyanígy. A válaszokat, javítási javaslatokat, okokat, magyarázatokat, bármit, ami segíthet, továbbra is várom. Köszi előre is.

Természetesen éjfél előtt kezdtem el írni az előző hsz-t, így úgy értsétek az időrendet, mintha tegnap posztoltam volna. Mert ma már ma van, ugye. Hú, azt hiszem, lassan ideje lefeküdni aludni... :D

Még valami:
HEL80_81 107B a gépemhez tartozó BIOS ismertetőjele. HEL80_81 a laptop gyári típusjelzése, maga a laptop többféle márkanéven kisebb-nagyobb külcsínbeli eltérésekkel is forgalomba került. De ez lényegtelen.

A lényeg, hogy a BIOS verzióm száma 107B, aminél egészen biztosan van frissebb, mert olvastam róla. Csak mivel nem értek hozzá, azt nem tudom, hogy érdemes-e ezzel a frissítéssel próbálkozni, és ha igen, akkor mi ennek a menete. Meg melyik oldalról merjem letölteni egy ilyen ócskavashoz tartozó, szintén elég régi szoftvert, úgy, hogy ne valami vírus legyen az. Azért egy BIOS-ba kerülő parazita eltávolítása azt hiszem túl sok lenne az én számítógépes tudásomhoz képest. Na mindegy. Most már azt hiszem tényleg minden lényegi infót leírtam.

(Azért posztoltam ide, mert így látom, ha nekem válaszol valaki erre a konkrét kérdésre.)

Jelentem még mindig jó, pedig már volt egy (tervezett) újraindítás. Van hang, a kép jó. De a felbontás továbbra is max. 1024×768 (gondolom ez illesztőprogram kérdése is lesz). Na jó éjt!
(edited)

A helyzets sajnos stagnál: a kép ritkán jó lesz, akkor egész sokáig, de a legközelebbi bekapcsolásnál már rossz. Most épp egyáltalán nem akar megjavulni. Illesztőprogramot nem igazán tudok telepíteni, mert az a tapasztalat az elmúlt két napból, hogy azzal kezdődnek a BlueScreen problémák... Olyankor meg csak csökkentett módban megy a win, úgy meg nem az igazi. Most legalább elég rossz, de még olvasható képpel, kis felbontáson, de hanggal, "rendesen" üzemel a windows. De még egyszer mondom, hogy ez még nem azt jelenti, hogy probléma megoldva, így várom a javaslatokat, válaszokat.

Hát ennél több megoldási javaslatra számítottam.

Ha van érdemi ötlet, javaslat, szívesen veszem továbbra is. (Most nem a kalapácsra gondolok.)